„Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.” Fil 2,5

Örökre emlékezetes marad az az időszak, amikor összekeveredett indítékaim szinte megakadályozták igazi hivatásom kibontakozását. Röviddel az után, hogy elfogadtam a felkérést, hogy gyülekezetünk nőegyesületének vezetőségi tagja legyek, egyik tagtársnőm odajött hozzám: „Ó, majd elfelejtettem – mondta vigyorogva -, te fogod megszervezni az éves konferenciánkat.”

Meglepődtem, de alig vártam, hogy nekilássak. Amikor viszont a konferencia főelőadójával egyeztettem, az irigység lassan kezdte körbefonni a szívemet. Ha hangot adtam volna neki, így kiáltott volna: „Ezt akarom!” Az előadó dobogóját. Ékesszólását. Hallgatóságát. Eleganciáját.

Szerencsére hamar felismertem, hogy ezek a vágyak nem a hivatást jelzik, hanem irigységből fakadnak. Tudtam, hogy Isten a konferencia szervezését bízta rám, nem a beszédet. És valahányszor arra figyeltem, mivel rendelkezik az előadó, elfordult tekintetem a rám bízott feladatról.

Ezért kértem Istent, húzza ki szívemből az irigység gyökerét, mielőtt az elszívná erőmet az egyesület vezetésétől. Kértem, tisztítsa meg indítékaimat, és irányítsa szívemet azok felé, akiknek szolgálatát rám bízta.

Olyan könnyen beférkőznek szívünkbe a téves motivációk. Te talán nem előadó akarsz lenni, hanem olyan anyuka, aki gyermekei csinos öltöztetésével hívja fel magára mások figyelmét. Vagy olyan munkavállaló, aki mindenben igyekszik főnöke kedvében járni, hogy az ki ne hagyja a következő előléptetéskor.

Nincs semmi rossz a csinosan öltöztetett gyerekekben vagy az előléptetésben, de a motivációink gyakran lépre csalnak. Ahelyett, hogy tisztán maradnának, keverednek másokkal, amiktől aztán a végeredmény megbüdösödik – érzelmesség, büszkeség, magamutogatás, csak hogy néhányat említsek.

Évekkel az után, hogy imádkoztam Istenhez az előadóval szembeni irigység ellen, a Vele töltött csendes perceimben Isten suttogni kezdett a lelkembe a beszédről. Első reakcióm az volt, hogy megint feltört a régi irigység, és kértem Istent, tisztítsa meg szívemet.

De ez m&aacu te;s volt. Ahogy kibontottam motivációimat, rájöttem, hogy Isten valóban átalakította a szívemet. Indítékaimat kiválogatta, és csak egyet hagyott meg: azt, hogy engedelmeskedjem Neki.

A Fil 2,5 leszögezi az ideális kiindulási pontot: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.” Egyetlen motivációnk az legyen, hogy kövessük Őt, váljunk Hozzá hasonlóvá. Ennek a késztetésnek felül kell írnia az összes többit, és uralkodnia kell fölöttük. Hogyan valósíthatjuk ezt meg?

A kulcs szerintem a fenti ige folytatásában van: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlősége t nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2,6-7).

A cél tehát, hogy üressé legyünk. Az üresség nem az állapotunkra vagy az értékünkre vonatkozik. Mindig szentek vagyunk, a király szeretett gyermekei. A üresség választott helyzetünkre: a szolga-létre vonatkozik.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Jézus a tökéletes példa. Ő a minden: az urak Ura, a királyok Királya. Olyan mérhetetlenül hatalmas és annyira fontos, hogy a Kol 1,16 azt állítja Róla, hogy „minden általa és érte lett”. Különleg es helyzete ellenére, Jézus azzal mutatta ki motivációinak tisztaságát, hogy értünk mindenről lemondott, amije csak volt.

Mialatt azon gondolkoztam, hogyan követhetném Jézust az indítékaimmal, két kérdés kristályosodott ki bennem, amiket fel kell tennem döntéshozatal előtt:

– Ha ezt választom, én kerülök előtérbe, vagy mások?

– Azért döntök így, hogy több legyek, vagy hogy jobban kiüresedjem?

Ez a két kérdés minden rejtett motivációt megmutat, és visszaállít eredeti üresség-állapotba. Indítékaim napról napra tisztulnak. Néha fájdalommal jár a folyamat, de alapve tően jó, mert tiszta szívet, Istennek tetsző kimenetelt eredményez.

Uram, Te vagy az egyetlen, akinek szennyezetlen indítékai vannak. Bevallom, hogy az enyémek gyakran keverednek büszkeséggel, érzelmességgel, személyes véleménnyel. Kérlek, tisztítsd meg a szívemet. Bocsáss meg, kérlek, válaszd szét az indítékaimat, és segíts, hogy tiszta szívvel lépjek tovább. Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2014. január 8.