A szexualitással kapcsolatos kettősség

 Egy olvasónk ragadott billentyűzetet, hogy megossza a gondolatait a témában. Kérdésemre megírta, hogy nem olvasta a Biztos út című könyvet.

Kedves Házasság Előtt Állók! Nem vagyok még éppenséggel öreg, a húszas éveimet taposom, és bevallom, én is a szexualitással kapcsolatos kettősségben nőttem fel.

Egyrészt Isten, az Egyház, a hívők szerint nem a házasság előtti nemi élet a követendő – míg a világ szemében az a teljesen természetes, hogy két szerelmes (manapság már ez sem feltétel), teljesen egymásé lesz testileg, mielőtt házasságra lépnének.
Bevallom, azóta számtalanszor megbántam, hogy a könnyebbnek tűnő, de valójában sokkal nehezebb utat választottam, és eltékozoltam a tisztaságomat – pedig előtte megtapasztaltam, mekkora kincs a tiszta párkapcsolat. Így, hogy mindkét “módszert kipróbáltam”, több érvet is fel tudok hozni a házasság előtti szexuális élet ellen. Ezek az én érveim, amelyekkel a saját lelkiismeretem előtt kellett számot adnom, illetve azoké az ismerőseimé, akik hozzám hasonlóan túl későn kapcsoltak, hogy nem kellene elveszíteni a tisztaságukat.
1. Ha a szexuális életet élsz valakivel, a tested azt mondja, hogy “teljesen a tiéd vagyok, teljesen az enyém vagy, mindenestül elfogadlak…” Ez a valóságban – valljuk be – koránt sincs így. Még ha pillanatnyilag így is érzel, gondolj bele: tényleg ez az igazság? S mindkettőtök részéről? Ha valóban teljes az elfogadás közöttetek, annak örökre kellene szólnia, nemde?
A házasság pontosan erről szól, sőt ez az egyetlen formája a teljes, örökre szóló önátadásnak. Az összes többi – az együtt-járás, együttélés stb. – mind időleges és felbontható. A holtomiglan-holtodiglan ígéret Isten előtt már egészen más dolog. Azt nem szokás ripsz-ropsz, hirtelen felindulásból, az érzelmek hevében elintézni: a megkötéséhez alapos megfontolás és sok előkészület szükséges, az esküt visszavonni nem lehet. Ha tehát a házasságot még korainak – mi több, Vele nehezen elképzelhetőnek – tartod, még nem vagy(tok) készen a teljes elköteleződésre, akkor nem vagytok készen a teljes önátadásra sem.
Az, ha többet adsz testi téren, mint amekkora lelki elköteleződés van köztetek, az többek között azt jelenti, hogy hazudsz a másiknak – és ő is hazudik neked. Gondold át: lehet/szabad bármilyen kapcsolatot egy hazugságra, egy ekkora hatalmas hazugságra építeni? Pláne egy olyan kapcsolatot, amely – ideális esetben – jövendő életed legfontosabb emberéhez, a leendő házastársadhoz fűz?
A Biztos út blog írása elolvasható itt.

 

Létrehozva 2013. december 15.