„Aki szeretetre törekszik, fátylat borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.” (Péld 17,9)

Tizenéves fiam idén nyáron többhetes missziós útra ment egyik barátjával. Még sosem voltunk ilyen hosszú ideig távol egymástól. Ahogy közeledett hazajövetelének ideje, anyai sz ívem egyre inkább sóvárgott a kettesben töltött idő után.

Elképzeltem, mennyire hiányoztam neki, és hogy alig várja, hogy beszámoljon. Felkuporodunk a kanapéra, és beszélgetünk, nevetgélünk majd, nézegetjük a fényképeket.

Hazatérésük estéjén barátja családjával közös vacsorán ünnepeltük meg a viszontlátást. Mártogatós szószokkal és ropogtatnivalóval a tányérunkon, tacóval, jeges szódával kitűnően telt az idő mindaddig, míg meg nem hallottam, hogy fiam másnap edzésre akar menni – ugyanazzal a barátjával, akivel két hónapig együtt volt. Bölcs-anyuka é nem, aki keményen dolgozott azon, hogy higgadtan fogadja, ha a gyermekei szívesebben töltik az idejüket barátaikkal, mint vele, próbált csendre inteni.

De sértett-anyuka énem félresöpörte a figyelmeztetést, érezve, hogy egyre erősödik valami szúrásféle a szívében. Kedvesnek szánt mosollyal igyekeztem kinyilvánítani álláspontomat: „Hacsak itthon nem tartalak magam mellett…ha, ha, ha.” A potenciálisan kellemetlen jelenetet sikerült feloldani nevetéssel. Legalábbis így gondoltam.

Később a fiam szóba hozta, és kedvesen megkért: „Kérlek, anya, ne csinálj ügyet abból, hogy holnap edzésre megyek, jó?”

Tudva, hogy igaza van, megígértem: „Nem fogok”. Majd egy szoros öleléssel útjára engedtem, hogy kimerülten ágyba bújhasson.

Én magam bezuhantam egy fotelbe az érzelmileg fárasztó nap végén, és igazán hálás lehettem volna. Ám a szúró érzés, amit a fiam holnapi tervei kiváltottak, újra felerősödött. 

Egyetlen megjegyzés az edzésről, és én máris ügyet csinálok belőle. Nos, ha inkább a barátjával akar lenni, én hagyom. Nem szólok semmit. Menjen csak, töltse az egész napot a barátjával. Nem fogok könyörögni neki, hogy velem is legyen néha, nem fogok könyörögni.

Néztem a szoba túlsó sarkát, és éreztem, hogy könnyeim csatornái csordulásig teltek. Fájdalom és sértettség kavargott bennem.

Szerencsére bölcs-anya énem nem hagyott teljesen magamra. Mielőtt folytattam volna előbbi gondolatmenetemet, figyelmeztetett, hogy ássak túlzott reakcióm mélyére. Térj már magadhoz, a fiad edzésre akar menni. Mit kell ennek ekkora feneket keríteni?

Ahogy gondolataim és érzéseim mélyére ástam, rájöttem, hogy az fájt, hogy a fiam nem az én elvárásaim szerint képzelte el hazajövetelét. A csupasz igazság az, hogy több, mint két hónapja nem volt edzésen. Az egésznek se mmi köze nem volt irántam való érzéseihez, reakcióm mégis önző módon rólam szólt.

Amilyen tisztán csak lehetséges, „hallottam” Isten suttogását a szívemben: „Tudsz attól szeretni valakit, hogy nem mindig felel meg az elvárásaidnak?”

Ezen töprengve rájöttem, hogy én sem mindig felelek meg mások elvárásainak. Isten is hányszor megbotránkozhatna rajtam, nem beszélve a fiamról például épp a mai viselkedésem miatt. Miért várom el tőle, hogy mindig azt tegye, amit én elképzelek?

Helytelen elvárásaim fiam döntésének helytelen értelmezéséhez vezettek, ami fájdalmas reakciót váltott ki bennem, és fájdalmat okozhattam volna vele. Szeretni akartam a fiamat, de túlzott reakcióm egészen más üzenetet közvetíthetett volna neki.

„Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától” – mondja a Példabeszédek 17,9. A „vétek”, az ellenem való támadás, aznap az én kitalációm volt. De attól még ennek az igeversnek az igazsága ideillik.

A következő nap új lehetőséget nyújtott a valóban szeretetből fakadó reakcióra. Valóságtól elrugaszkodott elvárásaimat félretéve élvezni tudtam a fiammal töltött időt. El tudott menni edzésre a barátjával, és egy sokkal elfogadóbb anyához térhetett haza.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz tökéletlenségem ellenére. Te mindig a legjobbat látod bennem. Segíts, kérlek, hogy én is a legjobbat lássam másokban, és ne legyenek többé eltúlzott reakcióim. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2013. november 4.