“Nem hitbuzgalmi szerző vagyok, és nem kérek keresztlevelet senkitől, hogy elolvashassa a könyveimet. Csak éppen ez az életem alapszövete, formája, medre. Egy francia pap mondta, hogy a Gondviselés olyan, mint egy ejtőernyő: mindenkinek ott van a hátán, de csak az fogja megtapasztalni, aki ki is nyitja.

Sokszor van a köznapokban is zuhanás-élményünk, ott állunk, ahol a part szakad, rengeteg mindent egyszerűen nem lehet emberi erővel megoldani. Ha viszont kinyitom az ernyőt, a súlypontok áthelyeződnek. A Biblia is csak akkor lehet az életem vezetője, ha a Könyvek Könyvének, személyes üzenetek tárának tekintem, és nem csupán egy jó szándékú mitológiai könyvnek a többi között. Ráadásul mindenkinek személyes útja van, személyes megszólításai. A betűk ugyanazok, de mindenki más szavakat rak ki belőlük. A világ ugyanaz, de mindenkinek mást mond.
Gyerekkoromban nem kaptam vallásos nevelést, de volt valami mélyen gyökerező meggyőződésem Isten létezéséről. Bizonyos pillanatokban átégett a valóság és ott volt velem a Teremtő Vörösváron, a körtefa tetején vagy Máriaremetén, a templomkertben. Akiben benne van ez a szomjúság, aki eszerint igyekszik élni az életét, annak ez nyilván az írásaiban is megjelenik, már csak egyes motívumokon keresztül is. Mivel a hit az életem része, nyilván munkáimban is felbukkan, de ez nem elméleti célkitűzés, hanem természetes mellékhatás. De minden valamirevaló mű, bármi legyen is a szerző szándéka, hitvallása, ugyanilyen nyitott felfelé, léteznek égig érő szálai.”

A teljes interjú elolvasható a Teraszon.

Létrehozva 2024. február 6.