Azzal, hogy a legutóbbi népszámlálási adatfelvétel sorai közé, a vallásosságra vonatkozó kérdések mellé bekerült az ateizmusra vonatkozó is, alapvetően megváltozott az egész kérdéskör értelmezési kerete. Az ateizmus ugyanis nem vallás, hanem világnézeti tartalom. Ezzel viszont, tehát a vallásosság és az ateizmus egyneműsítésével kitágult a mező, hiszen így mód nyílik arra, hogy a vallásosság fogalmát ne csak primér értelmében kezeljük, hanem, az ateizmussal egy kategóriába helyezve, mint világnézetet.

Magyarán, mód nyílik arra, hogy a vallásosságra vonatkozó kérdéscsoportra adott válaszok eredményeiből a mai magyar társadalom világnézeti beállítódásáról is valamiféle képet kapjunk.

Az eredmény ilyen szempontból meglepő. Mindenekelőtt kiderül, hogy a ma szokványosan használt világnézeti tipológia a magyar társadalom leírására nem a valóságnak megfelelő. Ez a tipológia valahogy úgy szól, hogy vannak a vallásos rétegek, akik így-úgy valamilyen keresztyén egyházhoz, vagy valamilyen más vallási csoporthoz tartoznak. Aztán vannak azok, akik nem tartoznak semmiféle intézményesült vallási képlethez, s akik, vagy akiknek a többsége e tipológia szerint az ateisták rétegét alkotják. A népszámlálás azzal a valójában rendkívül meglepő eredménnyel zárult, hogy ez az egész feltételezés egy nagyon leegyszerűsített, s a valóságnak nem megfelelő tipológiára épül. Hiszen e tipológia alapján az ateisták hozzávetőleges számát úgy kapjuk meg, ha az összes válaszból (9 937 628) kivonjuk az egyházhoz, felekezethez tartozók számát (5 432 194). E tipológia szerint tehát az ateisták száma 4 505 434 fő lenne. E nagy csoportról viszont az derült ki, hogy belőlük csak 147 386 vallotta magát ateistának. Egy részük (1 659 023) nem tartozik egyik egyházhoz, felekezethez sem, de nem is tartotta magát ateistának, más részük (2 699 025) nem válaszolt.

A cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2013. május 6.