Lusta Pata igyekezett mások mögé bújni. Ez mindig is jól ment neki. Az igazság az, hogy semmi ötlete nem volt. Illetve már elhangzottak, ami eszébe jutott addig. Pokoli egy helyzet, mi? Egyik lábáról a másikra állva nézte jó barátját, akinek a feje már kikerült a hurokból.
-Pörögj nyugodtan tovább, hátha lesznek még jó ötleteid – bocsátotta útjára a Főnök Pörgős Patát.
-Köszönöm.
Affene. MOOP. Ez lett volna az utolsó ötletem. Miért nem jelentkeztem önként, én ökör. Mondjuk, nem jutott volna eszembe mozaikszót alkotni. Milyen komoly dolognak hangzik így. Na, ez a vonat is elment- Most már biztosan lefokoznak kazánfűtővé. Pedig úgy elvittem volna az asszonyt a Mount St. Helen’s-i túristaparadicsomba. Ó, azok a fincsi kénköves-aromaterápiák, lávaköves masszázsok, lávahamus-patapolírozások… Mennyit nyaggatott már érte az asszony, és biztos, hogy most bukjuk el…
Hirtelen éles fájdalom hasított a patájába, mikor valaki nem túl finoman és nőiesen bokán rúgta. A szomszédja, Ótvar Pata így próbálta jelezni felé, hogy szétnyílt előtte az ördögsereg, és a Főnök kérdőn néz rá.
-Örömmel várom az ötletedet, Lusta Pata. Járulj elibém.
-Természetesen – mondta LP, és elindult, igyekezvén olyan tempóban menni, hogy a szándékos lassúsága inkább méltóságteljes vonulásnak tűnjön. A gondolatai bezzeg száguldoztak.
Agyő nyaralás. Pedig már az útlevelet is kiváltottuk. Azt a macerát. Az az iszonyatmennyiségű kérdés, amire válaszolni kellett, az kész kínzás volt. Neve, születési hely, születési idő, neme alias gender…
-Igen, Lusta Pata?
Lp akkor vette észre, hogy már oda is ért a vesztőhelyhez, és zavarában gondolkodás nélkül kimondta, ami éppen -az eszében volt.
-Gender.
-???.
-Tudja, férfi vagy nő.
-?????????
-Hát, ugyebár kezdetben vala az Úr, és teremtett embert a maga hasonlatosságára. Férfinak és nőnek teremtette őket. (Úristen, ezt most honnan jött???) Hát, igen, vannak a nők és a férfiak. (Persze, hogy vannak, én hülye. Csak mondj valamit, csak beszélj)
-Ezt én is tudom – monda a Főnök, miközben a terem hőmérséklete csökkent 5 fokot.
-És, és ez olyan alap dolog, ebbe nagyon belenyúlni nem lehet. Mert ugyebár ha belekukkantunk a pelenkába, egyértelmű, hogy a gyerek fiú vagy lány….
-Utolsó utáni pillanatban vagy… Csak mondom.
-Szóval (Úristen, mit mondjak, mit mondjak???) mi lenne, ha már ebben az alapdologban próbálnánk megzavarni az embereket? Szóval, hogy mindegy mi van a pelenkában, izé, alsóneműben, tudja, azt biológiai nemnek hívják, szóval, az nem számít, hanem mindenkinek joga legyen eldönteni, mi akar lenni. Férfi, vagy nő. (Gratulálok, öregem. Nyelvtan-mondatszerkesztés, ötös.) Függetlenül a testi adottságoktól. Mintha csak egy… egy… izé, társadalmi címke lenne, hogy valakit fiúnak vagy lánynak nevöelnek. El is neveztem ezt, izé, gender-ideológiának. (Ezt a marhaságot. Ezzel már a PLŐ díjat is megnyerném. A Pokol Legmarhább Ötlete.)
Mély csend ülte meg a termet. A főnök kifürkészhetetlen, ám merev tekintettel bámult az ugyancsak izzadó alárendeltjére. A csend már kényelmetlen volt. Aztán végre – évszázadokkal később- megszólalt a Góré.
-Ez olyan nagy ökörség, fiam… (Tudom, tudom, én ne tudnám?)…hogy nagyot szólhat. (Mi van? Kussolj, öregem, kussolj, és mosolyogj magabiztosan.) Érdeklődve várom a részleteket.
-Töredelmesen be kell vallanom, hogy egy-két részlet nincs annyira kidolgozva (naná, hogy nincs), nem szeretném elrontani a prezit. Ha esetleg kaphatnék még egy kis időt… (Mondj igent, lécci, lécci, lécci)
-Jókedvemben találtál. Ha ezt az állatságot lenyomod az emberek torkán, akkor nem kell sokat gondolkoznom majd, kit léptetek először elő. Kapsz egy kis időt, ne okozz csalódást.
-Köszönöm, nem fogok.
Lusta Pata az ajtóig igyekezett megőrizni méltóságteljes vonulásával a magabiztosság látszatát, ám magában azon imádkozott, hogy sikerüljön elérnie a legközelebbi illemhelyet, hogy méltóképp áldozhasson a Nagy Fajanszistennek.
Forrás
Létrehozva 2019. november 28.
