Az 1922-es esztendő tavaszának egyik napján a portugál Madeira sziget Funchal városának székesegyházában 30.000 ember gyűlt egybe, hogy a 34 éves királynak megadja a végtisztességet. Olyan embernek, aki császár és király volt egy személyben, amikor az elmúlt évszázad első világégésének háborús romjai még füstölögtek, és aki nemrég, mint száműzött, felesége, Zita királyné karjaiban meghalt az említett év április 1-én.

Ez az ember a néptömeg szemében, mely egybegyűlt a templomban, akárcsak a szigetlakosok többsége előtt, szent volt: I. Károly néven osztrák császár, IV. Károly néven magyar király. Utolsó óráiban orvosainak, akik súlyos tüdőgyulladása miatt gyógykezelték, tréfálkozva mondta: “Comment allez-vous? Moi, je vais bien!”

A sziget illusztris vendégének halotti arca kisimult volt. A gyászolók azért jöttek, hogy elbúcsúzzanak ettől a férfiútól, aki nekik az utolsó öt hónapban oly sok vigaszt nyújtott. Funchal városának püspöke mondta később az egyik osztrák papnak: “Egyházmegyémben semmilyen misszió nem vitte oly erőteljesen előbbre a hitet, mint ennek a királynak törékenységében és halálában tanúsított példája”.

2003. áprilisában, 81 évvel ama tavaszi nap után, Rómában II. János Pál pápa jelenlétében IV. Károly királyunk “hősies fokban gyakorolt erényei” elismerést nyertek: ez az első lépést jelentette a boldoggá avatása felé.

A halála előtti éjszakán erőtlen hangon ezt mondja feleségének: “Nem akarok egyebet, mint minden dologban oly tisztán, amint csak lehet, felismerni Isten akaratát; azt akarom követni, és lehetőleg a legtökéletesebb módon”. Ez a vezérelv irányította egész életét.

Habsburg Károly 1887. augusztus 17-én született az alsó-ausztriai, dunamenti Persenbeugban. Édesapja Ottó Ferenc, osztrák főherceg, édesanyja Mária Josepha hercegnő. Az ifjú Károly a középiskolát Bécsben a bencéseknél végezte, majd Prágában jogi tanulmányokat folytatott. Társadalmi helyzeténél fogva oktatást kapott a birodalomban beszélt nyelvekből. 1911-ben feleségül vette a Bourbon-Párma-i házból való Zita hercegnőt. Házasságukat Szent X. Piusz pápa áldotta meg, aki Zitának magánkihallgatáson mintegy jövendölésképpen értésére adta, hogy férje nemcsak császár és király lesz, hanem keresztény erényeivel minden nép számára példaképül szolgál. Házasságukból nyolc gyermek született.

Károly katonai pályája 1903-ban kezdődött és 1916-ban befejeződött, amikor trónra lépett. Károly ugyanis nagybátyja, Ferenc Ferdinánd 1914-ben Szarajevóban történt meggyilkolása után trónörökös lett. Két évvel később meghalt Ferenc József császár és király, és Károly 1916. november 21-én I. Károly néven osztrák császár lett. December 30-án Budapesten a Szent István bazilikában – mint IV. Károlyt – Magyarország királyává koronázzák.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2024. október 11.