Egy kopottasan öltözött nő lépett be az élelmiszerüzlet ajtaján. Odament az üzletvezetőhöz és halk, alázatos hangon arra kérte, hogy adjon neki hitelbe némi élelmiszert. Elmagyarázta, hogy a férje súlyos beteg és nem tud dolgozni, a négy gyereküknek pedig szüksége van az ételre.

Az üzletvezető mérgesen felszólította, hogy távozzék. Az asszony kétségbeesésében könyörgőre fogta:

–         Kérem uram! Meghozom a pénzt, amint csak lehet!

Az üzlet tulajdonosa továbbra is azt bizonygatta, hogy ő semmit sem ad hitelbe és keressen az asszony egy másik üzletet. Egy vevő, aki tanúja volt a jelenetnek, közelebb lépett és megkérte a tulajdonost, hogy legalább próbáljon meg segíteni a szegény asszonyon. A fűszeres vonakodva megkérdezte az asszonytól:

–         Van bevásárlólistája?

Az asszony a reménytől felvillanyozódva válaszolta:

–         Igen, uram.

–         Jól van – mondta a férfi. – Tegye a listát a mérlegre. Annyi súlyú árut adok, amennyit a listája nyom.

A nő lehajtott fejjel habozott egy pillanatig, aztán előhúzott egy cédulát, gyorsan ráfirkantott valamit és óvatosan a mérleg egyik tányérjára helyezte. A kereskedő és a vevő szemei is tágra nyíltak a csodálkozástól, hogy a mérleg tányérja mélyre süllyed és ott is marad. A fűszeres morogva vizsgálta a mérleget:

–         Hihetetlen.

A vevő mosolygott, és a kereskedő elkezdte pakolni az élelmiszeres zacskókat a mérleg másik tányérjába. Dobozokat és üvegeket dobált a tányérba, de a mérleg nem mozdult. Így folytatta, egyre mérgesebb képet vágva. Végül elvette a papírdarabkát, sápadt és zavarodott arccal olvasta el a tartalmát. Nem bevásárlólista volt rajta. Hanem egy imádság:

„Istenem, te ismered a helyzetemet és tudod, hogy mire van szükségem: mindent a te kezedbe teszek.”

A kereskedő döbbent csendben nyújtotta át az asszonynak a csomagokat… Csak Isten ismeri az imádság súlyát.

(Forrás: Irgalmas Újság, 2013/2.)

Létrehozva 2013. február 20.