Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Nem öncélú ripacskodás gyanánt fordulok Önhöz ezen nyílt levél formájában – ahogyan azt a közelmúltban néhányan megengedték maguknak – hanem mert egy rendkívül fontos és égető probléma megoldását keresem a jogalkotó eszközével.

A múlt év második felétől kezdve egy dokumentumfilmet forgattunk, mely a skandináv országokban tapasztalható “államilag szervezett gyermekrablásokkal” foglalkozik.

Utóbbi elnevezés nem tőlem, hanem az ellenzéki, globalista sajtótól származik, akik maguk is beszámoltak évekkel korábban az északi jóléti államokban tapasztalható súlyos túlkapásokról, de ahogy felsejlett, hogy a történések mögött a meleglobbi is érintett a teljes woke-kurzussal együtt, hirtelen látványos és mély hallgatásba kezdtek. Pedig lett volna mit mondaniuk. A helyzet ugyanis drasztikusabb, mint azt az előzetes információk alapján sejteni lehetett. Nem csak arról van itt szó, hogy a nemzetközi woke-mozgalom és a meleglobbi gyermekéhségét próbálják csillapítani ezekben az országokban sokszor koncepciós – az Európai Emberi Jogok Bírósága által is számtalanszor elmarasztalt – jogsértő eljárásokkal, hanem arról is, hogy a célba vett családok kimagasló százalékban keresztények.

Számtalan feltárt, jól dokumentált eset áll rendelkezésre, ahol magát a keresztény nevelést, az erkölcsre való oktatást vagy a templomba járást valamiféle szélsőséges ideológia terjesztéseként értelmezték a hatóságok. Beszámoltunk olyan esetről is egy köztiszteletben álló norvég egyházi vezető nyilatkozata által, ahol egy katolikus családban élő kisfiút azért szakítottak el a szüleitől, mert rózsafüzért találtak nála az iskolában. És itt nem egy elszigetelt esetről van szó, a hatóságok komplett besúgó hálózatot építettek ki a minél nagyobb hatékonyság érdekében.

Miniszterelnök Úr! Alkotmányos védelem alá kell helyezni a Bibliát és a történelmi keresztény egyházak szokásain alapuló nevelés jogát!

Azért fordulok Önhöz, mert mindez csak egy alkotmánymódosítással kivitelezhető. Érvelésemben szeretném világossá tenni, hogy a vallásszabadsághoz való jog már nem biztosít kellő védelmet, mert a fent említett országok polgárai is rendelkeznek ezen joggal, s az mégsem nyújtott számukra megfelelő védelmet. Pár éve még sokan nevettek, amikor a wokeizmust a sátánizmus retardált változatának neveztem, de mostanra sok régi mosoly komorodott el. Világos, hogy az a megfoghatatlan és sok esetben értelmezhetetlen erőtér, ami ránehezedett a nyugati országokra, előbb az intézményekből, mostanra pedig a szívekből is el akarja tüntetni a Biblia Istenét.

Talán Miniszterelnök Úrhoz is eljutott a finn képviselőnő esete, akit azért pereltek be, mert idézett a Szentírásból. Magyarországon ez nem történhet meg! Még az esélyét is ki kell zárni, hogy bárki bármikor gyűlöletbeszédnek nyilvánítsa a Bibliát. Még akkor sem, ha ez sérti bizonyos szexuális kisebbségek önérzetét. Nem holmi tingli-tangli dologról van itt szó, hanem egy tudatos és előre eltervezett hitfosztásról.

Ahogyan – nagyon helyesen – az Alaptörvény is kimondja: “Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének alapvető kötelessége.” Ezen kötelezettség viszont csak akkor teljesíthető, ha megértjük, hogy mi történt Robespierre-ék napjaitól napjainkig. Ahogyan szellemi példaképük is tette az idők hajnalán, a tudás mellett érvelve választottak le minket Istenről.

Így történt meg, hogy szépen lassan átvette a Biblia helyét a polcon az Emberi és polgári jogok nyilatkozata. Mára pedig eljutottunk odáig, hogy már nem csak kiszorította utóbbi az előbbit, de le is hajította azt a polcról. A mi feladatunk, hogy újra felvegyük azt a földről, leporoljuk és egy magasabb polcra helyezzük, ahol ismét méltó helyére kerülhet.

A nyílt levél elolvasható itt.

Létrehozva 2024. július 20.