Beszélgessünk új állást kereső emberekkel, és óhatatlanul azt mondják, hogy ideális számukra az otthonról történő munkavégzés. Ez nem új ötlet. Például az értékesítési vagy szolgáltatási pozíciókban dolgozó, ’otthoni irodával’ rendelkező távmunkások már évtizedek óta otthonról dolgoznak. A COVID-19 világjárvány és az azt követő zárlatok felgyorsították az otthonról történő munkavégzés mozgalmát (WFH), amely a közbiztonság és az amerikaiak kereseti lehetőségeinek védelmét szolgálja.

Most, két teljes évvel a COVID-lezárások után amerikaiak milliói dolgoznak még mindig otthonról. Néhány csúnya következmény kezd felszínre kerülni. Miután a világjárványügyi előírások miatt ilyen sokáig otthonról dolgoztak, egyes munkavállalók ezt a fizetett szabadsággal, nyugdíjbiztosítással és egészségbiztosítással egyenrangú munkaviszonybeli előnynek tekintik. Röviden, az otthoni munkavégzés jogosultsággá vált.

Egy nemrégiben megjelent cikkben a Forbes Advisor arról számolt be, hogy a fehérgallérosok 65%-a az otthonról történő munkavégzést sorolja fel legfontosabb dologként, amit keresnek álláshirdetés esetén. Ez előbbre való, mint a fizetés, a rugalmas időbeosztás, a munka és a magánélet egyensúlya és még a potenciális felettes személye is.

2023 augusztusában a munkavállalók 12,7 százaléka dolgozik otthonról teljes munkaidőben, míg 28,2 százalékuk legalább a hét felében otthonról dolgozik. Szakértők szerint 2025-re több mint 30 millió amerikai fog otthonról dolgozni.

A legtöbb munkavállaló két fő előnyre hivatkozik. Az első a kényelem, mivel így megszűnik a munkába járás és a hazautazás ideje. A második a kényelem, amely lehetővé teszi a szakemberek számára, hogy családias környezetben dolgozzanak, olyan személyre szabott funkciókkal, mint a kedvenc szék vagy a teljesen felszerelt konyha. Sok esetben ezek az előnyök a munkáltatónak és a munkavállalónak egyaránt segítenek. Azonban számos hátrány is van, amelyet a kényelem és a komfort kedvéért figyelmen kívül hagynak.

Az otthonról történő munkavégzés egyik legnagyobb hátránya, hogy nem kaphatnak személyes tanácsadást, amikor a vezető beosztású kollégákkal és vezetőkkel dolgoznak egymás mellett. A legtöbb otthonról dolgozó munkavállaló a 24 és 35 év közötti korosztályhoz tartozik, amikor a legnagyobb szükségük van szakértelemre és képzésre az előmenetelhez és a fejlődéshez.

Egy virtuális munkahelyen nehéz, ha nem lehetetlen a „szobavélemény” és egy megbeszélés résztvevői testbeszédének megismerése. Sokkal többet lehet megtudni, ha az egyének osztoznak a térben és interakcióba lépnek egymással. A személyes kontaktus lehetőséget biztosít a nyomon követési kérdések feltevésére és tanácsokra, melyek nem feltétlenül merülnek fel, ha egy személy ’kikattint’ egy videós megbeszélésről.

„Az érintés több okból is fontos” – mondja Arthur Markman, az austini Texasi Egyetem pszichológiai tanszékének professzora. Hozzáteszi: „Az emberek gyors ítéleteket alkotnak más emberekről a velük való interakció egy-egy részlete alapján. Ez magában foglalhatja a kézfogást, de az arckifejezést, a mosolyt és az emberek öltözködését is.”

Az otthonról végzett munka gazdasági hatással lehet a közösségekre. A kereskedelmi ingatlanok például hatalmas veszteséget szenvedtek el a nagyvárosokban, mivel az irodaházak szinte üresen állnak. Ez hatással van a helyi gazdaságra, például az éttermekre és kiskereskedőkre, melyek egykor az irodaházak ebédelő tömegéből profitáltak.

Az üzleti ruházatra szakosodott ruházati cégek szintén érintettek. Például a hagyományos boltok csökkentik a hagyományos bőr munkacipő készleteket a tornacipők és más alkalmi lábbelik javára, hogy kielégítsék a keresletet, amelyet részben a WFH-mozgalom hajt.

Az otthonról történő munkavégzés legfontosabb hátránya azonban az, hogy korlátozza a másokkal való kapcsolatot, amelyre egy keresztény társadalomban oly nagy szükség van. Az embereknek közvetlen kapcsolatra van szükségük más emberekkel, hogy közösségben és erényben éljenek együtt. Ennek a kapcsolatnak a lelki dimenziója lehetővé teszi a társadalmak kialakulását, és segíti önmagunk és mások megszentelődését.

Az ilyen személyes kapcsolatokat nem helyettesítheti a mobiltelefon-technológia, az internet vagy a mesterséges intelligencia. Az otthonról való munkavégzés, amely inkább jogosultság, mint valódi szükségszerűség, veszélyeztetheti a lelki jólétet azáltal, hogy elszakítja az embereket a kegyelem és a szeretet alkalmaitól, melyek a felebaráttal való kapcsolat révén jönnek létre.

Valójában ezek a kapcsolatok a Teremtőhöz vezető utat jelentik, hiszen ahogy Szent János írja: „Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.” (1Jn 4,20).

Ironikusnak tűnik, hogy a technológia által történő kapcsolatmegszakítás megvitatása egyenrangú az időjárás megvitatásával. A magány és a szorongás idején támogatni kellene az emberi kapcsolatokat ahelyett, hogy azok utasítják el, akik e kapcsolatok felszámolását követelik.

Az otthonról történő munkavégzés jogosultsági mentalitása tehát olyan következményekkel járhat, amelyek hatással vannak a személyes fejlődésre, a tudásra és a szakértelemre. Árthat a közösségnek azáltal, hogy hatással van az ingatlanokra, a kiskereskedelemre és más vállalkozásokra. A legnagyobb veszély azonban az, hogy eltűnnek azok a másokkal való alapvető spirituális interakciók, amelyek lehetővé teszik a keresztények számára, hogy mindenkiben meglássák Krisztust, és előmozdítsák az Ő országát.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. július 15.