„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön (folyót a sivatagban).” (Iz 43,18-19)

Néhány évvel azután, hogy barátnőm házassága súlyos vihart élt át, megkérdeztem tőle: „Hogy tudod megtenni,  hogy ne foglalkozz vele, hogy ne légy dühös, mikor eszedbe jut, milyen fájdalmat okozott neked a férjed?”

Válasza egyszerű volt, de könnyűnek nem mondható: „Úgy döntöttem, hogy hinni fogok Isten szeretetében irántam, a férjem és a gyermekeink iránt. Úgy döntöttem, hogy bízom Istenben.”

A kulcsszó a döntés. Ézsaiástól vett mai igénk is a döntésről szól. A házasságban is dönthetünk úgy, hogy mindegyre a fájdalmas időszakokkal foglalkozunk, de dönthetünk úgy is, hogy nem gondolunk arra, „ami régen történt”.

Lássunk néhány gyakorlati példát, amiben dönthetünk úgy, hogy előre nézünk, és nem visszafelé:

Dönthetek úgy, hogy

–          elnézem a férjemnek, hogy nem jutott eszébe a születésnapom.

–          nem ismételgetem magamban a fájó szavakat, amiket a vita hevében a fejemhez vágott.

–          méltányolom azt, amit értem tesz, és nem vágyom arra, hogy virágot hozzon, mint házasságunk első időszakában.

–          elnéző leszek, ha szerintem szükségtelen dologra költi a pénzét.

–          nem ápolom magamban a sértődöttséget.

–          megbocsátom neki a hűtlenséget.

–          nem kérdezgetem magamtól, hogy a megfelelő emberhez mentem-e férjhez.

Ilyenfajta döntéseket házasságunk minden napján hozhatunk, s ha ezt tesszük, észre fogjuk venni Isten csodálatos működését a kapcsolatunkban. Hiszen, mint Ézsaiásnál olvassuk, Isten az, aki képes „utat csinálni a pusztában” és „folyót a sivatagban”.

Barátnőm úgy döntött, hogy Istenben bízik házassága viharában. Később pedig láttam, ahogy újra meg újra amellett dönt, hogy előre néz, az új dolgok felé, amiket Isten ígér, és nem a régi fájdalmakon rágódik. Megkapó látni, hogyan örül az új életnek, amit Isten a házasságukba hozott. Beszélgetésünk végén még ezt mondta: „A fájdalom, amit átéltem, össze tudta volna törni a szívemet, de végig azon imádkoztam, hogy Isten szemével lássam a helyzetet. Hiszem, hogy Isten mindent meg tud újítani, hogy Ő mindent jóra tud fordítani, ha hiszünk benne. Megpihentem Benne, rábíztam magunkat, és Ő átformálta a házasságunkat.”

Ezt tette Isten a barátnőmért és a házasságukért. És ezt tudja tenni érted is és a ti házasságotokért is.

Uram, annyira jó, hogy Te mindent meg tudsz újítani! A halott házasságokat is új életre keltheted! Előre akarok nézni, nem visszafelé, a házasságomban. Úgy döntök, hogy nem gondolok a régi, fájó dolgokra. Alig várom, hogy láthassam, mi újat hozol ki a házasságunkból, mert bízom Benned és engedelmeskedem Neked. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2012. december 15.