Megtiltotta a plébánosoknak a kalocsa-kecskeméti érsek, Bábel Balázs, hogy liturgikus szolgálatot lássanak el a Magyarok Országos Gyűlésén – írta a Heti Válasz. Tiltakozása miatt az eredetileg Hétboldogasszony Kápolnának elnevezni tervezett építmény nevét Hétboldogasszony Hajlékra módosították.

Ezotériából így is maradt bőven: a komolyan vehető megszólalók (Kondor Katalin, a Magyar Rádió korábbi elnöke, Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató vagy Róna Péter közgazdász) mellett táltosok, „nemzetlélek-gyógyítók”, összeesküvés-elméletben utazók, Pilis-értelmezők, boszniaipiramis-rajongók és esővízhasznosítók beszéltek az állandó ostorpattogásban – tette hozzá a hetilap.

Az eset csak a legújabb abban a sorban, amely arról tanúskodik, a radikális jobboldali és ősmagyar szervezetek jelentős része kissé skizofrén módon áll hozzá a kereszténységhez. Az előző, hasonló kaliberű esemény az volt, amikor Árva Vince pálos szerzetes miatt zörrent össze a székesfehérvári egyházmegye, valamint a klerikus ősmagyar hívei. Az is előfordult, hogy egy Szálasit éltető szervezet Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök nevét találta felvenni. Spányi Antal püspök persze szót emelt, tiltakozott, de hát a névválasztást nem lehet korlátozni, így mondandója pusztába kiáltott szó maradt.

Az ősmagyar táltoshitűek és hasonló elveket vallók régóta hadilábon állnak a kereszténységgel. A radikális jobboldal jelentős része mindig is – mondjuk így – szívén viselte a magyar őseredet és a magyar ősvallás ügyét, ami akár tiszteletre méltó törekvés is lehetne, amennyiben a hagyományőrzés és az elfogulatlan kutatás lenne eme szívén-viselés főprofilja. Az ezen témákért rajongók körébe a fideszes keménymag egy része is beletartozik. Nem tagadván ezen ügyek fontosságát, hisz jelentős kérdésekről van szó, azt kell mondjam, fura az a buzgalom, amivel a magyarok eredetének és az ősmagyar táltos (vagy milyen) hitnek a kérdését ezen csoportok oly nagyon sietnek a napi politikai kérdések közé emelni, illetve azok megoldására felhasználni. Sajnos ismét csak akad belőlük a Fidesz-fanklub B-közepében is bőven.

Persze, kit ne érdekelne a magyarok eredete és a honfoglalók élete, vallása?  Kultúrtörténeti érdekesség, amellyel nem árt tisztában lenni. Tudományos és ismeretterjesztő művek lapjaira való örökség, hagyományőrző egyletek műsoraira való különlegesség, amelyet érdemes nyilván tartani. A dolog veszélye az, hogy

1. giccsbe hajlik, és amolyan ősmagyarosch, váci utcai és tihanyi butikosok által külföldieknek kínált hamis népi portékához válik hasonlóvá,

2. elkezdik komolyan venni, és a kürtfúvástól, a tarsolytól, a visszacsapó íjtól, valamint a sokféleképpen elképzelt ősmagyar vallás visszaállításától kezdik várni a nemzeti megváltást, paradox  – azaz posztmodern – módon vegyítve mindezt a társadalmi szerződés szerintük szükséges megkötésével és balos szólamok hangoztatásával (persze ezt ők nem így fogják fel, hanem úgy, hogy politikai oldalakon felül állnak, és valamiféle, az ősmagyaroktól levezetett, és állítólag Szent István által szétzúzott demokratikus nemzeti egységet szeretnének helyreállítani, mintha ilyen valaha is létezett volna – nem létezett, ahogy nem létezett a történelem folyamán társadalmi szerződés sem, még a ködös ősközösségben sem).

Az ősmagyar táltosvallás hagyományőrzése már problémásabb – egy kultuszt ugyanis nehéz csupán hagyományőrizni, mivel egy kultusz hagyományőrzése ab ovo egyenlő a feltámasztásával, művelésével. Persze már önmagában az is nehézséget okoz, hogy feltámasszunk egy bármilyen tiszteletre méltó, ámde több száz – majd’ ezer – éve halott kultuszt. (Persze, a táltosok és az ősmagyar vallás kultusza mindig ott settenkedett a mélyben, sose veszett ki – hallhatjuk a kétséges választ a fülünkben…)

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2012. október 4.