„Van, aki bőven ad, mégis gazdagabb lesz, a másik meg kapzsi, mégis szegénykedik.” (Péld 11,24)

Képzeld el, hogy valaki belép a templomba, s a hirdetések között ott találja elmúlt havi bevételei és kiadásai jegyzékét. Mint egy kinyomtatott Power Point bemutatót, mindenki láthatja, mennyit kapott, és azt mire költötte. Biztos volna olyan, aki megállás nélkül futna ki a hátsó ajtón, elszörnyedve attól, hogy mások is láthatják, mire költi a pénzét.

Pénzkezelési szokásaink – hogyan jutunk hozzá, mire költjük, mennyit adunk tovább – felfedik, mi az, ami fontos számunkra. A figyelmes szemlélő megállapíthatja, milyen az értékrendünk.

Házasságom első éveiben a csekkfüzetem pontosan jelezte, mit tartok sokra, mi az, amiben bízom – és az nem Isten volt. Férjem kérte, hogy havi bevételünk 10%-át adjuk az egyháznak, de én újra meg újra addig győzködtem, míg sikerült lealkudnom a százalékot, mindig megígérve, hogy majd legközelebb többet adunk.

Hitetlenségem (Istenben és férjemben) üvöltött a csekkfüzet lapjairól.

Évekkel később aztán megadtam magam férjem kérésének, hogy adakozzunk rendszeresen. Szomorúan vallom be, hogy nem jó szívvel tettem, nem derűs bizalommal. Titokban mintha reménykedtem volna, hogy egyszer majd az orra alá dörgölhetem, hogy „ugye, megmondtam”.

Annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor Isten hűségesnek bizonyult ígéreteihez az én bizalmatlanságom ellenére.

Életre szóló lecke volt: Isten megbízható. Nem tudtak addig meggyőzni erről nagyszerű prédikációk. Hiába hallottam barátnőm történetét a meghallgatott imáiról. Magamnak kellett meggyőződnöm róla. S egyik legjobb módja, hogy megtanuljunk hinni Isten megbízhatóságában, ha a pénzünket bízzuk Rá.

Sokan érezzük kényelmetlennek, hogy a pénzről beszéljünk, pedig a Bibliában több mint 2000 vers utal rá. Isten tudja, hogy a pénz életünk szükségszerű velejárója, és megfelelő kezelése fontos ahhoz, hogy hatékony keresztényekké váljunk, mert engedelmességet gyakorolunk egy sokak szeme elől rejtett területen.

Ha nyitott tenyérrel kapcsolódunk a pénzünkhöz, azt mutatja, bízunk Istenben. Mindent tőle kapunk: egészségünket, munkánkat, otthonunkat, anyagi forrásainkat. Ha visszaadunk belőle, ezzel kifejezzük, hogy hiszünk Igéje igazságában, bízunk Istenben, hogy mindig kielégíti szükségleteinket.

Annak mélyén, hogy adakozunk-e vagy sem, az a kérdés áll, megbízhatónak tartjuk-e Istent.  A válasz egyértelmű igen. Isten megbízható! Ma már csekkfüzetem bejegyzései erről a felfogásomról árulkodnak.

Uram, te megérdemled teljes bizalmamat. Bocsásd meg nekem, hogy néha kételkedtem, és inkább magamban bíztam. Köszönöm, hogy újabb alkalmat adtál, hogy engedelmeskedjem kérésednek, és adakozzam jókedvűen. Segíts olyan emberré válnom, aki pénzügyeiben és szavaiban is tanúságot tesz a hitéről. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2012. július 27.