„Minden házat épít valaki, a mindenséget azonban Isten alkotta.” Zsid 3,4

Hetedikes fiam Ember és társadalom tanára azt adta házi feladatul, hogy építsenek egy piramist. Semmi más szempontot nem adott hozzá, se méretet, sem anyagot, mindent a képzeletükre bízott.
Mikor Michael hazajött, és elmondta, mi a feladat, azonnal beindult kreatív-anyuka énem. Mekkora polisztirol hab-lapra lesz szükség, hogy kivágjuk, s összeragasszuk az oldalakat? Amikor aztán az apjának is elmondta, fordult a kocka. Észbe se kaptam, és már a barkácsáruházban voltunk.
„Szögeket veszünk és falemezt?” – meresztettem férjemre a szememet, gondolván, hogy elfelejtette, ez egy hetedikes gyerek feladata. Ő rám mosolygott, és egyszerűen annyit mondott: „Bízd rám”.
Fogalmam sem volt, mi fog kisülni ebből, de a férjem, aki az építőiparban dolgozik, biztos volt a dolgában. Michael-lal együtt órákon át fúrtak-faragtak: méricskéltek, fűrészeltek, szögeket kalapáltak a garázsműhelyben, s szép lassan kialakult egy háromszög alakú forma. Mi többiek csak lestük, hogyan ölt alakot az, amit a férjem elképzelt, s mikor kész lett, el voltunk ragadtatva!
Míg gyönyörködtem a mesterműben, amit férjem és fiam alkotott, Isten bátorító szavakat súgott a szívembe. Tudta, hogy el vagyok csüggedve a családunkat ért csapások és nehézségek miatt. Megkérdőjeleztem gondoskodását, azt, hogy jót hozhat ki mindabból, amit megengedett. Isten ezt a pillanatot választotta ki, hogy feleljen a morgolódásaimra: „Tracie, valami jót hozok létre, amit fel sem tudsz fogni. Bízz bennem, én vagyok az Építőd”.
Rögtön eszembe jutott a fenti ige, ami arra emlékeztet, hogy Isten épít mindent, beleértve minket is. Isten háza, az Ő temploma vagyunk, ahol Szent Lelke lakik. Egyfolytában építi az életünket, hogy alkotása a dicsőségére váljék.
A Barnes Kommentár így magyarázza a Zsid 3,4-et: “Minden családnak van egy alapítója, minden rendeletnek egy megalkotója, minden háznak egy építője. Minden rendelkezés mögött ott áll tehát valaki…” És az a valaki Isten.
A „rendelkezés” szó teológiai definíciója így hangzik: „a világ történéseinek isteni elrendelése; mintegy Isten általi találkozó, megállapodás, kedvező döntés.” Isten a saját akarata szerint elrendezi és újrarendezi életünket. Lépésről lépésre, napról napra, történésről történésre. Lakást épít bennünk a Jelenlétének.
Olyan jó arra gondolni, hogy amint a férjemnek is világos elképzelése volt arról, amit el akart készíteni, Istennek is szent elképzelése van arról az isteni műről, amivé az életünket építi. Talán nem értjük, talán nem kedveljük az építés folyamatát, de bízhatunk az Építőnkben, biztosak lehetünk benne, hogy Ő mindig a legjobb megoldást keresi.

Uram, bízom Benned, hogy jó az, amit bennem végbeviszel. Segíts befogadnom ígéretedet, hogy csodálatos terved szerint építed az életemet, s ez így van akkor is, ha én nem tudom elképzelni az eredményt. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: eszmelkedesek.blogspot.com)

Létrehozva 2012. július 10.