„Minden gondotokat őreá vessétek, mert ő gondot visel rátok.” (1Pét 5,7)

Telve aggodalommal
Tegnap este tele voltam aggodalommal, aludni sem bírtam. Mintha bárányokat számoltam volna, de a báránykák helyébe aggódnivalók sorakoztak: Egy ok az aggódásra: Rendbe jön-e a fivérem és felesége kapcsolata? Két ok az aggódásra: És a szüleim? Mit gondolnak rólam? Három ok az aggódásra: a munkám – győzni fogom-e ötletekkel? Aztán folytatódott a sor: mit egyek, mit vegyek magamra, kit vegyek feleségül, hol fogok lakni… Nem láttam a végét a sorozatnak, s ekkor egy kép jelent meg előttem. Szerintem a Szentlélek küldte.

Hot Potato
Eszembe jutott a Hot Potato játék. Ti is játszottátok gyermekkorotokban? Körbe kell ülni, elindul a zene, és egymásnak körbe adjátok a forró krumplit (ami lehet bármilyen kis tárgy). A cél, hogy minél gyorsabban továbbadd, ne legyen nálad, mikor megáll a zene. Ahogy feküdtem szorongva az ágyban, úgy éreztem, Isten megszólít: „Add át nekem a gondjaidat, mintha forró krumplik lennének”. És beugrott az ige: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert ő gondot visel rátok” 1 Pét 5,7. Így hát, amint egy gond felbukkant az agyamban (s ez elég gyorsan történt), gyorsan továbbadtam. „Mit eszem holnap? Oké, itt van, tessék! Jaj, a tartozásaim! Vedd át gyorsan!” Egyik gondot a másik után továbbadtam a Szentléleknek, és ő mind el tudta kapni őket.

Az írás elolvasható itt

Létrehozva 2012. június 24.