„Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.” Róm 12,13

„Semmi baj, lustaság. Próbáld újra. Ne feledd: ’gyakorlat teszi a mestert’”.

A Kicsik Ligája baseballedzője próbálta így bátorítani a fiamat, mikor az megint nem kapta el a labdát. Nem Mike edző volt az egyetlen felnőtt, akinek a szájából gyermekeim ezt a bölcsességet hallhatták. Kislányom hegedűtanárnője ugyanezzel a mondattal sarkallta több órás gyakorlásra a növendékeit. S a bibliatanáruk is feliratkozott az ősi tanács terjesztőinek listájára.
A tanítók az olvasás vagy a szorzótábla gyakorlására serkentik a nebulókat, a munkájukhoz szükséges készségeik fejlesztését célzó gyakorlásra ösztönzik a főnökök a beosztottakat, s melyik zongoratanonc nem hallotta tanára szájából újra meg újra: „gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!”?
De igaz-e, hogy a gyakorlás eredménye mindig a tökéletesség?
A Római Levélbe rejtve Isten egy kétszavas rövid üzenetet küld nekünk: „gyakoroljátok a vendégszeretetet” – de szó sincs benne mesterfokozatról vagy tökéletességről.
Mégis, valljuk be, hogy már maga a „vendégszeretet”, vagy ahogy manapság mondjuk „vendéglátás” szó is pánikot ébreszt, mert a tökéletesség igényét kapcsoljuk hozzá. Szemünk előtt magazinba való lakásdíszítés, szemkápráztató ínyencfalatok, patyolattisztaság, elbűvölő otthonok jelennek meg.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2012. június 18.