A “Mea culpák” árnyékában
piros lombokra vár a fagy.
A dermeteg, barna sárban,
holdkaréj fehér sugarában
a bűnbánat magadra hagy!

Adventre Szökik az idő, és őszül.
Az éjfél madáreleség.
A vén táj ellened bőszül…
-Jegyes, ám soha se nősül-
Meddő már minden feleség!
.
barát gondok kint a lombok.
És törni kész egy csonka ág!
Nem hallja meg, amit mondok,
Hidegen hisznek a gondok,
s novemberes egy fél világ!
.
Kályhatűzre vár az elme.
Remegve néz le sok rokon…
Itt vanaz Úr kegyelme…
Indulna még, de semerre…
Csak bőr dermed a csontokon!

Forrás

Létrehozva 2022. november 14.