Csöndes víz sodor el,
Vándorló falevél
Táncot jársz, ahogy alámerülsz,
Utad véget ér

Százszor hajt az az ág,
Százszor hull a levél,
Elkíséri egy madár röptét,
Mégis újra él

Megvéd majd az az ág,
Elrejt majd a levél,
Hajolj rám, borulj rám

Mért fél mind, aki él,
Mért rejtőzünk a magány elől,
Hozzám kerget a szél,
Mondd, hogy vársz, hogy a szíved örül,
Szeress még és még.

Szállj, ahogy a szél, ne félj csak repülj,
Egyszer még végtelen öröm hív el,
Szállj ahogy a szél, ahogy a fény,
Hinned kell, végtelen öröm hív el élni, élni

Záport sír ma a nyár,
Könnyes bánata mikor csitul
Múljon mind ami fáj,
Cseppenként, ahogy lágyan lehull,
S puhán földet ér

Szállj, ahogy a szél, ne félj csak repülj,
Egyszer még végtelen öröm hív el,
Szállj ahogy a szél, ahogy a fény,
Hinned kell, végtelen öröm hív el élni, élni

Csöndes vándor a lét,
Elringat, ha az álom kerül,
Úttá lesz, hova lép,
Levél hull, vagy egy madár repül,
Mindig újra él.

Létrehozva 2013. július 12.