Az író-rendező nagybátyjának családi legendává lett századvégi története elevenedik meg ebben a monumentális lírai-naturalista filmregényben, amely “pikareszkbe bújtatott szenvedélyes vallomás”. Az anatóliai hegyek közt élő görög és örmény kisebbséget egyaránt elnyomó Törökországból mindenáron Amerikába, az ígéret földjére akar jutni a görög kereskedő kamasz fia, Stavros. E pokoli harcban fő fegyvere az a bizonyos “anatóliai mosoly” – Angliában ezen a címen forgalmazták a filmet -, amely mindig ott bujkál a főhős szeme és szája szögletében.

Bíró Yvette szerint e különös, megvesztegető mosoly megfejtésével jut el Kazan a jellem kulcsához: “…ez az áttetsző, gyengéd grácia – különféle felismerések révén – céltudatossá keményedik; természetes adományból merev álarc lesz, a barbár világnak felmutatott, eltökélt szervilizmus – a befogadtatásért… A tisztaság és a megalkuvás közötti választás drámája tükröződik benne… Az énnek ez a nyugtalan visszakeresése ad izzást epikájának. Onnan eredezteti magát, ahonnan valóban elindult, nem is annyira személyében, mint inkább nemzedékek váltásán keresztül, hogy megmagyarázhassa azt a kuszán összetett érzést, amit számára Amerika, az új hazához, a most már idézőjelbe tett ígéret földjéhez való viszony jelent.”

Létrehozva 2025. május 20.