Alicja Lenczewska, a nyugdíjas tanárnő, Szczecinben halt meg 2012. január 5-én. Lelki feljegyzéseit két kötetben hagyta ránk: Świadectwo (Tanúságtétel), illetve Słowo pouczenia (Tanítás) címmel. Ezek a művek a vallásos irodalom gyöngyszemei közé tartoznak.

A hogy azt korábban a Szívet melengető öröm című cikkünkben írtuk (a Szeressétek Egymást! 35. számában), Alicja naplói Andrzej Dzięga érsek atya kezébe kerültek, ő pedig teológiai bizottságot hívott össze, hogy értékeljék a tartalmukat. A bizottság azt nyilatkozta, hogy az iratok tökéletes összhangban vannak a Katolikus Egyház tanításával, és komoly teológiai és lelki mélységgel rendelkeznek. Ez alapján Henryk Wejman általános helynök engedélyt adott arra, hogy a lengyel Agape Kiadó kiadja őket.

A megtéréshez vezető út

Alicja Varsóban született 1934-ben. Az édesapja 1939 áprilisában meghalt. Attól kezdve Alicját és a bátyját, Sławeket, az édesanyjuk egyedül nevelte. 1946 júliusában Szczecinbe költöztek, Alicja itt végezte el az általános és a középiskolát. 1952-ben érettségizett, majd tanítónőként kezdett el dolgozni egy Banie nevű faluban, majd később Gryfinóban. Pedagógiai tanulmányainak elvégzése után Gdańskban 1966 és 1975 között a Szczecini Első Gimnáziumban oktatott technikát és mechanikát. 1975-től a szczecini óvónőképző szakgimnáziumban működött mint pedagógiatanár és igazgatóhelyettes.

1985-ös megtéréséig Alicja hite felszínes volt. Így írt erről: „voltak néhány éves időszakaim, amikor az Egyháztól távol éltem, teljes ellentétben Isten parancsaival.” Kereste az élet értelmét, a jót és a szépet. „Ez a vágy hajtott hosszú éveken át — emlékezett vissza —, hogy számos országba ellátogassak. De végre eljött az idő, amikor egyre határozottabban érzékeltem ennek az életmódnak az ürességét.”

Szívet melengető öröm

Édesanyja halála után, 1984-ben, Alicja a bátyjával, Sławomirral (aki 12 idegen nyelvet beszélt és fordítóként dolgozott) járni kezdett a Karizmatikus Megújulás imatalálkozóira. Ebben a közösségben Alicja megtalálta az élete értelmét. „Ugyanebben az időben — írja — látszólag véletlenül a kezembe került néhány vallásos könyv. Köztük a Kés és kereszt, a Három óra, A föld legboldogabb emberei és mások, melyek a karizmatikus megújulásról szóltak.” Ezeknek a könyveknek az elolvasása megszilárdította a hitét. 1985. március 8-án részt vett egy animátoroknak szóló lelkigyakorlaton Gostyńban. „Olyasvalami történt ott, ami teljesen megváltoztatta az életemet — írja. — Egyszerre magam előtt láttam Jézust, aki valóságosabb és valódibb volt minden másnál a kápolnában; valóságosabb, mint a mellettem lévő emberek. Ez azután történt, hogy magamhoz vettem az Oltáriszentséget a szentmisén, és töredelmes szívvel azon gondolkoztam, hogy mennyire le vagyok maradva az Úr mögött az úton. Egyszerre minden megszűnt létezni; egyedül ő volt ott. Egyre növekedett az ereje és a hatalma, én meg egyre kisebb lettem mellette. Leírhatatlanul nagy szeretet, mely előtt csak sírni lehet a hálátlanságom miatt. Azután pedig öröm, hogy ő szeret engem. Szívet melengető öröm. Attól a pillanattól kezdve minden megváltozott: az értékrendem, a szükségleteim, az életcélom. Az egyetlen értékem, vágyam és célom ő lett — Jézus Krisztus. A legszebb pillanatok pedig a vele való találkozások voltak: a mindennapi imában, a naponkénti szentmisében, a szentáldozásban, de ugyanúgy a hétköznapi életben és mások segítésében is. Ő megadta mindazt, amire vágytam, s amit hosszú éveken át kerestem a világban. Sőt, sokkal többet is adott, mint amit el tudtam volna képzelni vagy amire vágyakozni merészeltem volna.”

A gostyńi lelkigyakorlaton megkapta a Jézussal való rendszeres misztikus találkozás különleges kegyelmét. Az Úr tanácsokat adott neki, és tanította őt, valamint vezette őt a hitben és a szeretetben való érlelődés nehéz útján. Alicja részletesen feljegyzett mindent, amit Jézus mondott neki. Így jött létre a két lelki napló: a Tanúságtétel és a Tanítás.

„Amit leírsz — mondta neki Jézus —, az emberek szolgálatára lesz, hogy megértsék, hogy mindannyiukhoz szólni akarok. Kísérni akarom őket, védelmezni a gonosztól, és vezetni őket az üdvösség útján. Azt akarom, hogy megértsék, hogy ott vagyok minden ember mellett élete minden pillanatában. Hogy vágyakozzanak arra, hogy hallgassanak engem, és megvalósítsák, amit mondok nekik — hogy az én tanításom szerint akarjanak élni.”

Attól kezdve Alicja számára minden „egy nagy és állandó nevelés, lecke” lett, mely közelebb vitte őt Jézushoz, és felkészítette őt a vele való végső találkozásra.

Gyökeres változás

Amikor Alicja megtalálta Jézust, legnagyobb szerelmét és legnagyobb kincsét, gyökeresen megváltoztatta az életét. Ezt írja: „Először megszabadultam a színes tévétől, és az érte kapott pénzt jótékonysági célokra ajándékoztam. Ezután további tárgyak következtek, melyek fölöslegesen foglalták a helyet a lakásomban. Az időmet, az erőmet, és mindenemet, amim van, Isten és a felebarátaim szolgálatára ajánlottam. A mindennapi élettel járó nehézségeimet és erőfeszítéseimet pedig áldozatul és elégtételül ajánlom fel a bűneimért és mások bűneiért.”

Alicja attól kezdve mindennap részt vett a szentmisén, szentség-imádásra járt, olvasta a Szentírást, imádkozta a rózsafüzért és a zsolozsmát, szerdánként és péntekenként kenyéren és vízen böjtölt. Ezenkívül Jézus a teljes absztinenciára hívta őt. Walter Rachwalik atya volt az első gyóntatója és a lelkivezetője. Akkor, ahogy írja, „véget ért a vak tévelygés időszaka”.

„Mit tehetek érted?” — kérdezte Alicja Jézustól, ő pedig ezt válaszolta neki: „Gyógyítsd a sebeimet, melyeket az emberek okoznak szüntelenül. Sebeim véreznek. A szenvedő szeretet vagyok, akit a saját gyermekei vernek és gyaláznak. Gyöngédségeddel enyhítheted fájdalmamat, és menedéket adhatsz a szívedben, sokan ugyanis elkergettek. A szeretetnek áldozatosnak kell lennie, nem pedig követelődzőnek. Akkor tiszta és szép — olyan, mint amilyennel én szeretlek titeket.”

Maga Jézus vezette be Alicját a belső élet titkaiba: „A mélyre akarlak vezetni, ahol lelked szentélye van. Oda nem léphet be senki más, mert ott csak én lakozom, ám túl sokszor vagyok magányos. Alakulj át, érlelődj a magányban, melyet adok — hogy ott velem lehess. Élj az áldozat és a segítségre szoruló emberek iránti szeretet szellemében.”

Láthatatlan stigmák

1989 elején Alicja megkapta a láthatatlan stigmák ajándékát: „Érezni kezdtem a fájdalmat, melyet Jézusnak azok az emberek okoznak, akiket arra hív, hogy a tanúi és az apostolai legyenek. A megfeszített Jézus fájdalmát azok szívében, akik a saját dicsőségük keresésére használják fel őt. Jézus fájdalmát, akinek a vérében taposnak a csak önmagukkal törődők. Jézus fájdalmát, akit csak egy hozzávalónak tekintenek a saját törekvéseik és hiúságuk kielégítésében. Az elhagyatott, elárult, eladott Jézus fájdalmát, akit a sajátjai aláztak meg.” Az Úr azt mondta neki: „Megkaptad a fájdalom jelét, amit kértél, hogy megkönnyítsem számodra azt, hogy szüntelenül és tudatosan bennem lakozzál. Emlékeztetlek arra, hogy jelen vagyok benned, mivel a szíved erre vágyik. […] A stigmák a hiteles, mindenekelőtt lelki fájdalmat jelentik. Ez az igazság, és ez részvétel az én elégtételt adó, megváltó szenvedésemben.” Alicja a részese volt Jézus szenvedésének, melyet az összes bűnös üdvösségéért viselt el. „Részed van szenvedésemben — mondta neki az Úr —, szenvedésem egy kis részében, amennyit egyelőre képes vagy befogadni. […] Az idő egyre rövidül, egyre több a jel, mely az aratást jövendöli, amikor mindenki learatja azt, amit elvetett. A megkínzott Egyház felmegy a Golgotára, hogy átélje áldozatomat, és megdicsőült testben feltámadjon.”

Imádság

Az imádság Alicja számára a Jézussal való találkozás legszebb pillanata volt. „Minden az imádság gyümölcse — mondta neki az Úr. — Amilyen az ima, olyan az élet: olyan a lelked és a tested állapota, és olyanok a cselekedeteid — úgy járulnak hozzá Isten országának építéséhez az emberi lelkekben, úgy járulnak hozzá azok megmentéséhez, akik elpusztulnak bűneikben. Ahhoz, hogy értelme és értéke legyen, mindennek, amit a szíveddel, az elméddel vagy a kezeddel teszel, imával kell kezdődnie, imával kell végződnie, és imába kell merülnie.”

„Az ima a velem való egyesülés. Hiszen én vagyok a kezdete és a vége mindennek, ami létezik — az Alfa és az Ómega. Nélkülem semmit sem tehettek — semmi olyat, aminek pozitív értéke lenne. Sok ember elpusztul, a világ sötétségbe merült, mert az emberek nem imádkoznak, nem egyesülnek velem. Akiket bőségesen megajándékoztam, azok közül igyekezetükkel, munkájukkal és energiájukkal annyian teremnek rossz gyümölcsöt, a pokol mérgével fertőzöttet, mely mindig ott van, ahol az emberek nem fordulnak hozzám a bizalomteljes, őszinte ima által, és nem támaszkodnak bölcsességemre és akaratomra. Amennyi ima, annyi szeretet, bölcsesség és béke van a szívedben. Amennyit az imában elfogadtál tőlem, annyit adhatsz másoknak — abból, amiből érdemes adni. Magadtól nincs semmid, amit adhatnál. Testvéreidnek nem adhatsz mást, csak az én jóságomat, a saját ürességedet vagy a pokol gonoszságát. Ez pedig az imaéletedtől függ: annak állandóságától, mélységétől és buzgóságától. Ne gondold, hogy felhalmozhatsz valamit a szívedben, és aztán magad rendelkezhetsz vele. A Jóság, a Szeretet és a Bölcsesség olyan energia, mely Isten forrásából árad, amennyiben egyesülsz vele az ima által.”

Ha az ember nem imádkozik, „elszakad léte forrásától — a saját bensője, más emberek, de főleg a gonosz szellemi erők martalékává válik. Így a tettei, még azok is, melyek jóknak tűnnek, értéktelenek, mert nincs meg az alapjuk, mely maga Isten, minden jó egyedüli Adományozója. Így hát jobb, ahogy Kis Szent Teréz mondta, Isten szeretetével felemelni egy cérnaszálat, mint felépíteni egy katedrálist az Istennel való egyesülés nélkül. Az olyan tett, mely Istenből születik, örök jó. A pusztán emberi ihletből vagy ambícióból fakadó tett, melyben nincs hit és szeretet, az Istenben élt élettől veszi el az időt és az erőt, hiszen nem építi az életet, hanem emberi gőggel eltakarja Istent, mint a bábeli torony, mely összeomlik.”

Alicja arra kérte Jézus Krisztust, hogy tanítsa meg őt imádkozni. Az alábbi szavakat hallotta: „Simulj hozzám a szíveddel! Ha nehézségeid vannak, gondolj mindarra a jóra, amit úgy általában vagy a te életedben tettem. A legnehezebb pillanatokban imádkozz szavakkal — hangosan. Gondolatban ápold azt a tartós érzést, hogy veled és benned vagyok. Életed minden pillanatában, bármit teszel és bárhol vagy, beszélgess velem és nézz rám! Adj át nekem mindent, és mindent értem tegyél! Tégy meg mindent azért, hogy mindennapi életedet az én dicsőségemre éld! Ne gondolj magadra, csak énrám. Akkor én rád fogok gondolni, és mindenről gondoskodom.” Máskor Alicja ezeket a szavakat hallotta: „Ne tedd le kezedből a rózsafüzért, és imádj engem az Oltáriszentségben! Ha a sátán támadásának közeledtét érzed, ha sötétség borít el, és nyomást érzel a lelkedben, azonnal imádkozd el az »Oltalmad alá futunk« kezdetű imát, az ugyanis ördögűzés.”

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2025. január 22.