(Vatikán, 1998. június 1.)

II. János Pál pápa a katolikus karizmatikusoknak küldött üzenetében nagyon fontosnak tartja az alapos, átfogó képzést.

Kedves Barátaim,

I. “A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége Jegyen mindnyájatokkal” (2Kor 13,13).

Ezzel köszöntöm a Katolikus Karizmatikus Megújulás közösségei és csoportjai Nyolcadik Nemzetközi Találkozójának résztvevőit itt, Rómában. Találkozótok kezdete az egész Egyház számára nagyon jelentős pillanatra esik, de a Karizmatikus Megújulás számára Pünkösd ünnepe ebben az évben – mely a 2000. Év Nagy Jubileumára való készület Szentléleknek szentelt éve – sajátosan fontos, hiszen ez az év számotokra rendkívüli intenzitású bekapcsolódást kíván meg a nagy előkészületbe.

A Tertio millenio adveniente körlevélben írtam: “A Jubileumra való előkészület fő célja, hogy újra megtapasztaljuk a Lélek jelenlétét és működését, aki az Egyházban a szentségekben, különösen a bérmálás szentségében, valamint a karizmák, szolgálatok, feladatok sokféleségében működik az Egyház javára.” (Nr. 45.) Minden bizonnyal a Ti karizmátok sajátos intimitásra vezet benneteket a Szentlélekkel. A Katolikus Karizmatikus Megújulás elmúlt 30 éve bizonyítja, hogy sokakat elsegítettek arra, hogy újra felfedezzék a Szentlélek jelenlétét és hatalmát az életükben, az Egyház életében, a világ életében.

Ez a felfedezés sokakat eltöltött a Krisztusba vetett hit örömével, lelkesedésével, nagy szeretettel az Egyház iránt, nagylelkű ónátadással az Egyház küldetése iránt. Ebben az évben ezért csatlakozom hozzátok a dicsőítésben és hálaadásban mindazért az értékes gyümölcsért, melyet Isten közösségeitekben akar megérlelni, és rajtatok keresztül az Egyházban.

2. Bizonyos értelemben a Ti találkozótok része az egyházi mozgalmak és új közösségek nagy találkozójának, melyet május 30-án, Pünkösd vigiliáján tartottunk a Szent Péter téren. Nagyon akartam, hogy létrejöjjön ez a találkozó, és vártam a tanúságtételek megosztását S ma be kell vallanom, hogy mélyen megérintett az összeszedettségnek, imának a lelkülete, az Úrban való öröm és ünnepelni tudás, mely jellemezte ezt az eseményt, s mely valóban a Szentlélek ajándéka. Az egyházi közösség intenzív pillanatai voltak ezek, és megmutatták az egységet a sokféle karizma között, mely jellemzi az egyházi mozgalmakat és új közösségeket. Láttam, hogy a világ minden részéről sok képviselője érkezett a Megújulásnak, és hálás vagyok nektek ezért.

Péteri szolgálatom kezdetétől a mozgalmakat az Egyház és az egész emberiség számára nagy lelki erőforrásnak ismertem fel, a Szentlélek ajándékának korunk számára, a remény jeleként mindenkinek. Május 30-án a Szent Péter térről fontos, erőteljes üzenet hangzott el, mely nemcsak a mozgalmaknak, hanem az egész Egyháznak szólt. A mozgalmak bizonyságot tettek az Egyházzal való közösségükről karizmájukkal szolgálni akarják az egyetemes egyházat, a helyi egyházat, a plébániát. Bizonyos vagyok abban, hogy ez a felejthetetlen esemény a Ti találkozótok számára is gazdag inspiráció.

3. A Katolikus Karizmatikus Megújulás közösségeinek sajátos, a Szentszék által elismert küldetése van. Szabályzatotokban benne van, hogy a karizmatikus közösségek katolikus identitását őrzitek, bátorítjátok őket, hogy legyenek közvetlen kapcsolatban a püspökökkel és a római pápával. A mi korunkban, melyben elterjedt a relativizmus és a zűrzavar, rendkívül fontos segíteni az embereket, átérezni, hogy az Egyház tagjai.

Egy egyházi mozgalomhoz tartoztok. S az “egyházi” kifejezés nem díszítő elem. Ez pontosan kifejezi a keresztény képzés fontosságát, és hordozza a hit és az élet összetartozását. A lelkesedő hit, mely olyan élő a közösségeitekben, nagy gazdagság, de nem elegendő. Együtt kell járnia a keresztény képréssel, mely biztos, készséges és hűséges az Egyház Tanítóhivatala iránt. Ennek a képzésnek az imaéleten, az lsten Igéjére való hallgatáson, a szentségek méltó vételén – különösen a kiengesztelődés és az Eukarisztia szentségének vételén – kell alapulnia. A hitben való érettséghez szükséges, hogy a hitigazságok Ismeretében is növekedjünk. Ha ez nem történik meg, akkor fellép a felületesség, a szélsőséges szubjektivizmus és illúzió veszélye. A Katolikus Egyház Új Katekizmusa kell hogy minden keresztény számára – s így a Megújulás minden közössége számára is – állandó vonatkoztatási pont legyen. Ismételten meg kell mérni magatokat az “egyházias jelleg” fényében, melyet lefektettem a Christifideles laici (nr. 30) exhortációmban. Mint egyházi mozgalomnak jellemeznie kell benneteket az egyházias érzületnek – sentire cum Ecclesia- az Egyházi Tanítóhivatal, a lelkipásztorok és Péter utódja iránti gyermeki engedelmességnek (filial), hogy velük együtt építsétek az egész Testtel a közösséget.

4. A Katolikus Karizmatikus Megújulás Közösségei Nyolcadik Találkozójának mottójául Krisztus szavait választottátok: “Tüzet jöttem bocsátani a földre, mennyire vágyom, hogy fellobbanjon!” (Lk 12,49.) A mi Urunk, Jézus Krisztus, a világ Üdvözítőjének nagy jubileumára készülve ezek a szavak erőtől visszhangoznak. Isten Fia emberré lett, elhozta nekünk a szeretet tüzét és a szabadító igazságot Az új évezred küszöbén az Egyház hallja Mesterének sürgetését, hívását a misszió iránti még nagyobb elköteleződésre: “megértek a mezők az aratásra” (vö. Mk 4,29}. Minden bizonnyal megfontoljátok ezt találkozótokon. Engedjétek át magatokat a Szentlélek vezetésének, aki az evangelizácló és a misszió legkiválóbb “ügynöke”.

lmámmal kísérem kezdeményezéseiteket, és remélem, hogy ez a találkozó, mely ilyen jelentős körülmények között történik, meghozza az egész Katolikus Karizmatikus Megújulás számára a szükséges gyümölcsöket. Bárcsak mérföldkő lenne ez a találkozó a ti zarándokutatokon a 2000. Év Nagy Jubileuma felé. Mindannyiotoknak, közösségeiteknek és szeretteiteknek szerető apostoli áldásomat küldöm.

(L’Osservatore Romano Nr. 23.), Fordította egy testvérünk.

Létrehozva 2011. április 24.