Daniel Schomaker atya 2017-es döntése szent hullámhatást váltott ki az egész plébániai közösségben.

COVINGTON, Ky. – Egy nappal azután, hogy Daniel Schomaker atya 2017-ben megkapta a Kentucky állambeli Covington egyházmegye Szent Ágoston katolikus templomának lelkipásztori megbízatását, találkozott a plébánia iskolaigazgatójával, Kathy Nienaberrel.

„Megkérdezte tőlem: ’Van valami, amit szeretne csinálni?’” mesélte Schomaker atya a Register című lapnak.

„Azt válaszoltam: ’Igen, azt akarom, hogy a gyerekek minden nap járjanak szentmisére.’”

Abban az időben a Szent Ágoston iskola diákjai hetente jártak szentmisére, de Schomaker atya korábbi megbízatása meggyőzte őt a rendszeres miselátogatás előnyeiről. Így a lelkész és az igazgató összedugták a fejüket, és a napi szentmisét reggel 8 órakor beillesztették az órarendbe, melyet a diákok saját asztalukon  elfogyasztott reggelije követett anélkül, hogy a többi tantárgyat megkurtították volna.

Öt évvel később a Szent Ágoston egyházmegye 30 egyházközségi iskolája közül a második helyen végzett a diákok vallási ismereteinek felmérésén, és a lelkipásztor és az igazgató szerint a mindennapos szentmise hozzájárult ahhoz, hogy a gyerekek jobban elköteleződtek a hit iránt. Ez a tanulmányi bónusz azonban még nem mondja el a katolikus iskola átalakító politikájának teljes történetét.

A Szent Ágostonba járó gyermekek jelentős része tandíjtámogatásban részesül, és válás, függőség és börtönbüntetés által megtört családokból származik. Nienaber igazgató tanúja volt a szentmise lenyűgöző hatásának a diákokra, akik élvezik a csendes elmélkedésre szánt időt.

„A mindennapi mise gyönyörű módja annak, hogyan kezdjék a gyerekeink a napot” – mondta, miközben rámutatott azokra a nehézségekre, melyekkel sokan szembesülnek az iskola előtt és után.

Az iskola területén kívül a sokszínű munkásnegyedben rendezett előkertek és frissen festett házak láthatók.

Német katolikus múlt

Covington városának ötödik plébániájaként több mint egy évszázaddal ezelőtt a Szent Ágoston a virágzó német katolikus közösséget szolgálta. Az egykor a Notre Dame nővérek által fenntartott iskolai közösség ma már 125-140 diákot számlál, ami körülbelül fele a maximum létszámnak. A városi negyedben a mélyen gyökerező szegénység és a törvényszegés is jelen van.

Ez teszi a Szent Ágoston Katolikus Iskolát egyszerre gyakorlati és spirituális menedékké az otthoni vagy utcai trauma által megkínzott gyermekek számára. Néhány diákot „hajléktalannak” minősül, mert nem élnek vér szerinti szüleikkel, helyette nagyszülőknél laknak – mondta az igazgató. Az iskolai nap folyamán a személyzet és a tantestület együtt dolgozik, hogy segítsen támogatni ezeket a gyerekeket, hogy „biztonságban érezzék magukat, és elsődleges szükségleteiket kielégítsék.”

A diákok többsége jogosult a kormány által biztosított ingyenes reggelire és ebédre, és néhány gyereket a Páli Szent Szent Vince Társaság által gyűjtött élelmiszerrel küldenek haza.

A Szövetség a Katolikus Városi Oktatásért (ACUE) a Szent Ágoston és öt másik alacsony bevételű egyházmegyei iskola rászoruló diákjainak tandíját fedezi, képviselve a helyi egyház régóta fennálló elkötelezettségét a rászoruló diákok oktatása iránt. A hat iskola közös adminisztratív és pénzügyi segítséget is kap, amely a legjobb gyakorlatokra összpontosít, és megakadályozza a szolgáltatások költséges megkettőzését.

A tandíj támogatásban részesülő gyerekek azonban gyakran más nehézségekkel is szembesülnek, melyeket nem lehet könnyen megoldani. Bátorításra, gyakorlati útmutatásra és lelki megnyugvásra van szükségük a mindennapi zűrzavarban, melyet nem tudnak irányítani.

Templomi áhitat

A pap és az igazgató egyetértenek abban, hogy szorult helyzetük egyik létfontosságú ellenszere a mély csend és az Isten iránti tisztelet, amely meghatározza a templom áhitatot. A szentmisén való részvétel nemcsak a lelket nyugtatja meg, hanem minden gyermeket emlékeztet arra, hogy az Úr és azok, akik az Ő tanításait igyekeznek megélni egy szenvedő világban, mélyen szeretik őket.

Schomaker atya napi homíliái közvetlenül a diákok igényeihez szólnak. A gyakori témák közé tartozik az atyai emlékeztetés Isten hűséges szeretetére minden egyes ember iránt, akit az Ő képmására teremtett, Jézus tanításaira, a jó és rossz döntések következményeire.

„Ezek a gyerekek különböző családi, kulturális és anyagi háttérrel rendelkeznek, és itt emlékeztetik őket arra, hogy mindannyian Isten gyermekei” – mondta a pap. „Ez meghatározza, hogy kik ők és hogyan élik az életüket, és megérteti velük a bennük rejlő méltóságot.”

Ez az üzenet kritikus jelentőségű – hangsúlyozta -, mert ezek a gyerekek „ki vannak téve a világ értékrendjének és a társadalmi és politikai viszályoknak is.”

A Szent Ágoston templom gyönyörű, csendes belső tere segít a béke érzését megteremteni, és egy nagylelkű adományozó lehetővé tette, hogy Schomaker atya megrendelhessen egy ikon-sorozatot, amely szenteket ábrázol, például Kalkuttai Terézt és Josephine Bakhitát, akik jó hatással vannak a gyerekekre.

Váratlan előnyök

Egy korábbi plébániai kiküldetés során Schomaker atya tanúja volt annak, hogy milyen váratlan előnyökkel jár, ha a diákok heti négy napon szentmisére járnak.

„Láttam, hogy ez milyen hatással volt a spirituális és az érzelmi életükre” – mondta a pap, aki a Covingtoni Egyházmegye általános helynökeként is szolgált, és több mint egy évtizeden át segített a szemináriumi képzésben.

„Megtanultak csendben lenni; megtanultak tisztelettudónak lenni; megtanultak imádkozni” – mondta. „Ráadásul azok a gyerekek, akik katolikusok voltak, képesek voltak befogadni Jézust az Eucharisztia által, ami óriási dolog.”

Hangsúlyozta, hogy az iskolában minden gyermeknek hasznára vált az Úrral töltött idő, a családi háttértől függetlenül. Hasonlóképpen a napi szentmise a diákok tanulmányi munkáját is segítette, arra késztetve őket, hogy „minden tudományágban keressék Isten jelenlétét.”

A jövőre nézve reméli, hogy a gyerekek meg fogják őrizni az Úr és a csend szeretetét, amely lehetővé teszi, hogy meghallják Isten „suttogó” hangját, amikor felnőtté válnak és szembenéznek a mai amerikai élet kakofóniájával. 

„Elfelejtjük, hogy Isten a szólal meg” – mondta. „Szeretem elmesélni azt a történetet, amikor Vianney Szent János odament egy idős emberhez, aki már jó ideje ült a templomban. Megkérdezte a férfit, hogy mit keres ott, mire az azt válaszolta: ’Nézem őt, és ő néz engem’” – mondta a lelkipásztor. „Milyen gyönyörű módja annak, hogy Isten jelenlétében legyünk. Igyekszem a gyerekeket is megismertetni ezzel, miközben eszközöket adok nekik az imádkozáshoz, és megtanítom őket imádkozni.”

A lelkipásztor napi prédikációi a diákok számára egy hét alatt sok mindent lefednek. Betekintést adnak a Szentírásba, elmagyarázzák a liturgiát, megünneplik a szentek napjait vagy felhívják a figyelmet a Tízparancsolatra. Időnként tükrözik az iskolai közösségben a katolikus kultúra gazdag megbecsülését célzó folyamatos kampányt.

Később aztán megtudja, hogy egy adott homília eltalálta-e a célját. Miután elmondott egyet, melyben elmagyarázta, hogy miért kell a kehely belsejét a külsővel együtt tisztítani – majd azt javasolta, hogy az embereknek a nyilvános arcuk mellett a belső életükkel is törődniük kell -, egy idősebb diák, aki bajba került, azt mondta a tanárának, hogy megpróbálja követni ezt az útmutatást, de „nagyon nehéz.”

A tavalyi óvodai osztály, a képen jobbra lent Daniel Schomaker atyával, a Kentucky állambeli Covingtonban lévő Szent Ágoston katolikus templom plébánosával és tanáraikkal a Szent Ágoston katolikus iskolában, böjti „filléres háborúban” vett részt. A diákok több mint 2000 dollárt gyűjtöttek a Notre Dame nővérek ugandai missziója számára. A katolikus szentek képei kihangsúlyozzák azt, amit a mindennapi misén és az iskolában tanulnak, szent példákat kínálva nekik, melyekre felnézhetnek.

A szentmise szépsége

A gyerekek évente legalább kétszer elmennek gyónni, a nem katolikusokat pedig arra bátorítják, hogy beszélgessenek a pappap „arról, ami a szívüket nyomja” – mondta Nienaber igazgató, aki az iskolai liturgián felolvasni is szokott.

Mivel a diákok 40%-a nem katolikus, a mindennapi szentmise bevezetése olyan gyerekek számára is megismertette a templomi áhitat szépségét és vigasztalását, akik korábban még sosem jártak templomban.

Nem ritka, hogy ezek közül a diákok közül néhányan azt kérik, hogy megkeresztelkedhessenek, míg a szülőket, akik eltávolodtak a szentségektől, gyakran visszatérésre ösztönzi – mondta Nienaber.

Az évek során az igazgató és a lelkipásztor közösen olyan tevékenységeket vezetett be, amelyek segítenek a diákoknak a szentmise alatt figyelni.

A gyerekek alig várják a mindennapos, vidám vetélkedőket a homíliából vagy az olvasmányokból vett „vicces tényekről.” Az iskola hangosító rendszerét használva az igazgató feltesz egy kérdést, és minden osztály versenyez, hogy ki adja meg elsőként a helyes választ.

„Megkérdezhetem például, hogy ’Miért viselt Dan atya piros miseruhát’” – mondta az igazgató.

Megkülönböztető szellem

Heather Fosco, az iskola két diákját örökbefogadó szülő és klinikai tanácsadó a Register című lapnak elmondta, hogy lenyűgözte a Szent Ágoston iskola közösségének sajátos szellemisége, és üdvözölte a napi miserendet.

„Szeretem ezt” – mondta Fosco. „A hitünk nagyon fontos számunkra, és ez egy jó lehetőség volt arra, hogy a gyerekeink többet tanuljanak a szentmiséről, és a barátaikkal és tanáraikkal, valamint a családunkkal együtt részt vegyenek rajta.”

Fosco férje azután tért át a katolikus hitre, hogy a legidősebb gyermekük elkezdett a Szent Ágostonba járni.

„A fiunk egyre több kérdést kezdett feltenni a hitről, és a férjem azt akarta, hogy tudjon válaszolni rájuk, és ne csak rám hagyatkozzon” – emlékezett vissza. „A fiúnk nagyon sokat tanult, és egyre többet akart tudni, ezért azt hiszem, ez nagy hatással volt a családi életünkre.”

A napi szentmise kicsiben és nagyban is átalakította az iskolai életet a Szent Ágostonban. Ez a kezdeményezés egy szélesebb körű erőfeszítésre épül, amely a fiatal katolikusok hitének és vallási identitásának építésére irányul az egész Covingtoni Egyházmegyében.

Kendra McGuire, az egyházmegye tanfelügyelője a Register című lapnak elmondta, hogy hivatala felgyorsította a katolikus oktatás, a tanárképzés és -értékelés megerősítését célzó kampányt, miközben a lelkészeket és az igazgatókat az együttműködés javítására kérte. 

Az elmúlt években – mondta McGuire – „a katolikus iskolák nagy hangsúlyt fektettek a beiratkozás növelésére”, és ennek érdekében fokozták „STEM-programjaikat” is.

De ebben a folyamatban, jegyezte meg McGuire, az egyházi iskolák „elveszíthetik” központi küldetésüket: a hit átadását.

McGuire arról számolt be, hogy Covingtonban csak egy másik katolikus általános iskola, egy rend által működtetett intézmény követeli meg a napi szentmisét, és a lelkipásztorok felelősek a döntés meghozataláért.

Értékelési eszköz

A katekézisben mutatkozó hiányosságok feltárása és kezelése érdekében az egyházmegye elkezdte használni a Sophia Intézet által kidolgozott vallási ismeretek felmérését (ARK). Az értékelési eszköz az Amerikai Katolikus Püspöki Konferencia irányelveit és „az egyes évfolyamokon tanult általános katekizmussal kapcsolatos tartalmakat” fogadta el a tanulók tanulásának értékelésére szolgáló mérceként.

Az értékelés során azonosított tendenciák és problémás területek segítenek az egyházmegye katolikus pedagógusainak a szükséges változtatásokban.

Eközben a Sophia Intézet munkatársa, Rob Kenney azt javasolta, hogy a mindennapi szentmise is változást hozhat a diákok hitbeli megértésében.

„Azzal, hogy napi szentmisét kínál diákjainak és tanárainak egy olyan iskola, mint a Szent Ágoston, a katolikus hitről való tanítástól eljut a katolikus hit tényleges megéléséhez minden nap” – mondta Kenney a Register-nek. „Milyen csodálatos módja ez annak, hogy a diákok és a tanárok egyaránt részesüljenek a kegyelmekben és növekedjenek a szentségben.”

Ez a felismerés tükrözi Schomaker atya saját nézeteit a témáról. Bár örül annak, hogy a Szent Ágoston iskola a második helyen végzett a diákok vallási ismereteinek egyházmegyei értékelésében, inspirációt talál a diákokkal, tanárokkal és szülőkkel való mindennapi találkozásokban is, akik tanúságot tesznek a napi szentmise erejéről.

Egyik kedvenc történetét egy szülő mesélte el, akit meghatott gyermeke szoros kapcsolata az Úrral.

A szülő és gyermeke a családi autóban ült, amikor az anya meglátott egy matricát az egyik lökhárítón, és megkérdezte a lányát, hogy el tudja-e olvasni.

„Jézus szeret téged” – olvasta fel hangosan a gyermek.

„Tudod, hogy ki az a ’Jézus?’” – érdeklődött az anya.

„Persze, hogy tudom” – válaszolta a kislány. „Minden nap vele járok iskolába.”

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. augusztus 6.