Az ezotéria zsákutca, Krisztust nem energiát adott, hanem szeretetet
Makkai László görögkatolikus lelkész, áldozópap, pasztorálpszichológiai lelkigondozó, a krízislélektan szakértője Miskolcon él feleségével és két gyermekükkel. A közelmúltban elindította a pasztoral.hu weboldalt. Erről beszélgettünk vele otthonában.
– Milyen meggondolásból hozta létre a Pasztorál.hu weboldalt?
– Tizenhárom éve van egy sorozatom az Új Misszió folyóiratban. Rendszeresen elmondom a gondolataimat aktuális kérdésekről, főként pasztorálpiszchológiai, családi és gyereknevelési témákban, vasárnapi prédikációkból vett gondolatokkal alátámasztva. Nagyon szép címet talált ennek a rovatnak Dobos Klára: Kézen fogva Isten országa felé. Ez pontosan kifejezi, amit üzenni szeretnénk:
egyedül senki sem üdvözülhet, ehhez szükség van társakra, családra, házastársra, gyermekekre, a közösségeinkre, a barátainkra. Mindnyájan így készülünk Isten országába.
Ezekből a beszélgetésekből két kis könyv is született. A következő lépés az volt, amikor egy közösségi portálon lelkigondozói oldalt készítettem. Ezen keresztül is meg tudtam szólítani olyan embereket, akiknek fontos a gondviselő Isten szeretete és Isten országa. Nem az én szavaim számítanak, hanem az, ahogyan egy gondolat rátalál valakire, és a lelkében változásokat indít el. Az számít igazán, hogyan működik a Szentlélek az emberek szívében egy-egy ilyen írás hatására. Többen is biztattak, hogy hozzunk létre egy olyan honlapot, ahol a vallásos, az istenkereső és a nem vallásos emberek is szakmailag elfogadott, hiteles és lélekemelő írásokat olvashatnak a pszichológia és a teológia tárgykörében. Ez a két tudományterület találkozik a Pasztorál.huoldalon.
– Miért tartja ezt fontosnak?
– A teológus meg tudja értetni a pszichológussal, hogy mit jelent a keresztény antropológia, a keresztény életvitel és magatartás. El tudja fogadtatni, hogy a vallásos ember nem egyenlő a gyógyításra szoruló emberrel. A hívő nem beteg csak azért, mert Istenhez húzza a szíve, vagy mert kapaszkodót keres az életben, és megpróbálja a hit gyümölcseivel enyhíteni a szenvedését. A pszichológiát is közelíthetjük a teológiához. Vannak olyan elemei, ágai, amelyek beépíthetők a keresztény ember mindennapi életébe, és amelyek nem elvesznek belőle, hanem hozzáadnak.
Nem egyszerű, de nem is lehetetlen, hogy a teológia és a pszichológia egymásra találjon.
Az emberek keresik a lelki feltöltődés lehetőségeit. Kicsit úgy érzem, hogy napjainkban kezd kiürülni a lélek, az ember materialistává válik, mert már minden elérhetővé vált számára. Lecserélünk tárgyakat az otthonainkban, embereket a környezetünkben, és ugyanígy akarunk vallást is cserélni kényünk-kedvünk szerint. A kényelem és a jólét viszonyai között sokan úgy érzik, a lélekkel nem kell törődni. Mások pedig éppen ezért kezdenek el válaszokat keresni a kérdéseikre. A lélek nem tűrheti az ürességet. Ha bemegyek egy könyvesboltba, azt látom, hogy a nyelvkönyvek mellett az ezoterikus könyveket vásárolják a legtöbben.
Az ezotéria zsákutca, vakvágány, teljesen ellentétes a keresztény tanítással. Rövid távon érezhet tőle az ember némi megnyugvást, talán még a közérzete is javulni kezd a hatására, de hosszú távon az ezotéria nem ad megnyugtató segítséget és megoldást a problémákra.
A kereszténység ezzel szemben hiteles, kipróbált és több mint 2000 éve létező vallás. Ha nem az evangéliumot kínáljuk fel az embereknek, hanem pótlékokat, akkor könnyen a hitelünket veszthetjük. Krisztust nem energiát adott, hanem szeretetet, ami nagyon hiányzik a mai világból.
A weboldal szerkesztésében vannak társaim, akik hitben járó emberek és egyúttal kiváló szakemberek is a maguk területén. Hárman írunk az oldalra, aktuális témákról. Rőthi Judit klinikai szakszpszichológus és Krasznay Mónika teológus, pasztorálpszichológiai lelkigondozó a másik két szerző. Sajnos az egyik legnépszerűbb közösségi portál nem engedi a cikkek megosztását; talán túl keresztényi vagy túl hagyományos, nem tudom…
A teljes cikk elolvasható itt.
Létrehozva 2020. augusztus 17.