A vallásos életben nemzetközileg is jelentős szerepet  betöltő külföldi hölgyet megkérdezett egy riporter arról, hogy mi a véleménye a karizmatikus  megújulásról.

A hölgy azt a választ adta: “Elmentem  egy karizmatikus misére, túl zajosnak tartottam, nem  éreztem jól magamat közöttük.” Ezzel a mondattal úgy gondolta, hogy a kérdésre válaszolt, pedig csak  az első érzelmi benyomásait fejezte ki.

Elgondolkodtam azon, hogy híres emberek milyen meggondolatlan válaszokat tudnak adni lényeges kérdésekben. Mert a karizmatikus megújulás az egyház  lényegét érinti. Mi a Szentlélek kiáradását a karizmatikus megújulásban Istentől kapott  ajándéknak tekintjük. Ezt azért adta az Úr, hogy  megoldódjanak a keresztények életében előforduló súlyos problémák. Mit kell megoldani?

• azt a megdöbbentő pogányságot, ami sok keresztény életében mindennapos dolog. Bár látják,  mit kellene tenniük, de sokan éppen úgy  lopnak, hazudnak, csalnak, házasságot törnek, mint azok, akik hitetlennek nevezik magukat. Eszükbe sem jut, hogy megtagadják magukat és harcoljanak a kísértésekkel szemben.
• azt a félelmetes komolytalanságot, ami sok kereszténynél megtalálható az üdvösséggel, a megtéréssel, az elkötelezettséggel kapcsolatban. Szinte teljesen belemerültek a materialista szemléletbe, az evilágiságba, mely szerint csak itt akarnak minden örömöt, élvezetet, boldogságot megragadni… a világból, a világ eszközeivel.
• azt a mérhetetlen közömbösséget, amely sok keresztény életére jellemző a lelki élettel, imádsággal, a szeretet megvalósításával kapcsolatban. Ezt mutatja az a statisztika is, hogy a keresztényeknek csupán 10-12%-a gyakorolja rendszeresen hitét, jár szentmisére és rendszeres az imaélete. De hol a többi?
• azt az elképesztő tehetetlenséget, amely sok keresztény életére jellemző a kísértésekkel, okkultizmussal, okkult játékokkal, előadásokkal, tanfolyamokkal kapcsolatban. Sokan jól is érzik magukat ezekben a sötétségekben. Nem is gondolnak arra, hogy közben megtagadják az igazságot, eltávolodnak az igaz Istentől és elindulnak egy olyan úton, ami az örök sötétség felé vezet.
• azt az elszomorító lustaságot, amely sok keresztény életére jellemző Isten Igéjével kapcsolatban. Vannak, akik szinte soha nem veszik kézbe a Szentírást. Isten pedig azért adta Igéjének kenyerét, hogy életet adjon nekünk, hogy napról napra tápláljon. Sokan elzárkóznak az élettől, ne is csodálkozzanak azon, hogy holtak maradnak.
• azt a reménytelenséget, szomorúságot, depressziót, keserűséget, szorongást és aggodalmat, amelyet sok keresztény egy életen keresztül hordoz anélkül, hogy valaha is eszébe jutna mindezt Istennek adni, és elfogadni Isten akaratát és Vele egyesülve legyőzni az életét gyötrő problémákat.
• azt az elképesztő individualizmust, amely sok keresztényre jellemző. Jézus az egyházat testvéri közösségnek akarta. Az volt az “álma”, hogy a világ széthúzó, egymás ellen támadó közegeiben testvéri közösséget teremtsen, amelynek tagjai szeretik és segítik egymást a közös Atyának engedelmeskedve.

Sok keresztény – éppen úgy, mint a pogányok- elutasítja a másikkal való közösséget, menekül a másiktól, fél az emberektől, rosszat tételez fel róluk vagy rosszindulatú kritikával illet mindenkit. Így élete testvéri közösség nélkül zajlik, ami önmagában ellentmondás, hiszen az egyház “Krisztus teste” ( 1 Kor 12,27) . Hogyan lehet akkor Krisztus testének tagja, ha se Krisztussal, se keresztény testvérével nem ápolja a közösséget.

A Szentlélek erejét befogadva a keresztények képessé válnak olyan életet élni, ami megfelel Jézus elvárásainak és az Evangéliumnak.

Az elmúlt 33 évben ( 1967 február óta) mérhetetlenül sok jó gyümölcs termett a megújulásból: megtérések, gyógyulások, élő imaélet, a szentmise és a Szentírás újra felfedezése, a közösségi élet, szegények felé való szolgálat, stb.

A karizmatikus megújulás célja, hogy a keresztény ember:

• komolyan vegye Isten parancsait és az Ő akarata szerint éljen,
• következetesen és komolyan vegye a lelki életet, Hogy a mindennapi imában és a szentmisében találkozzon Istennel és igaz életet éljen,
• felelősséget vállaljon maga és mások üdvösségéért a megtérésben, az elkötelezett keresztény életben és az evangelizációban,
• bátran harcoljon a Sátán sokféle támadásával szemben és ragaszkodjon az igazsághoz,
• komolyan vegye Isten Igéjét és minden erejével aszerint cselekedjen,
• Istennek éljen és benne reménykedjen, elutasítva a reménytelenség kísértését,
• testvéri közösséget teremtsen maga körül, fontos legyen neki felebarátját szeretetben szolgálni.

Mindezt a Szentlélek erejével, ahogy az első keresztények tették (ApCsel 2,45-47).

Ne felejtsd el, Isten Fia nem azért halt meg érted a kereszten, hogy továbbra is úgy élj, mint a pogányok, hanem azért, hogy új életet élj Istenben… hogy az Ő életét éld a világban a Szentlélek által!

Ennek az életnek a megtapasztalásába vezet be a karizmatikus megújulás. Ezért található meg az öröm, a felszabadultság, az erő, az Istenbe vetett bizalom azokban, akik hitelesen élik a megújulást.

Ezért azt lehetne mondani annak az asszonynak, hogy Isten ajándékát -amely sokmillió keresztény életét megújította- ne egy felületes érzelmi benyomás alapján ítélje meg, hanem valódi mélységében. Mert ebben van az igazság, és a bölcs ember mindig az igazságot kell, hogy megismerje, átgondolja és szavával hirdesse.

Létrehozva 2011. május 18.