I.

Pilátus halálra ítéli Jézust

Magára a jelenetre emlékezel. Három évi szakadatlan jócselekedet után az Urat bevádoljak Pilátus előtt. Az első vád: hogy fellázítja népet. És akkor Pilátus megnézi: milyen ez a lázító? … És ott áll előtte szakadozott ruhában, maga a megtestesült szelídség. A párthívei – tizenketten voltak. És Pilátus kezdi megérteni, hogy ez az ember nemigen akarhatta megdönteni a római birodalmat …

Azután jön a második vád: hogy a zsidók királyának mondta magát. Ez már jobban érdekelte a helytartót. És akkor elhangzik az összekötözött ember ajkáról: Az én országom nem e világból való … Pilátus szeme végigsiklik a főpapokon és farizeusokon, kikről tudja, hogy a szíve mélyén valamennyi gyűlöli őt is, a császárt is és az álmaik mélyén igenis ott van a zsidók királysága. És nem érti: mit gyűlölködnek ezen az emberen annyira, hogy megtagadnak nemzeti múltat, népük történelmét és egyhangúan kiáltják: Nincs királyunk, csak császárunk.

És akkor az a megalázott ember kimondja a nagy szót: Én azért jöttem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. És Pilátus lemondóan legyint: Mi az igazság? Ő, aki bírói széken ül, lemond az igazság eszméjéről. És most már ki csodálkozhat rajta, hogy egyetlen bűn, egyetlen bebizonyított vád nélkül kimondja az Úr felett a halálos ítéletet.

Ez az első stáció története.

És az első stáció magyarázata? Ez a szó: Mi az igazság?

Pilátus nem hitt benne. Mi azonban azért vagyunk katolikusok, hogy ezer csalódás után is higgyünk az igazságban. De nem abban a bosszúállásból, önzésből összetett érzésben, amit mi igazságnak hívunk. Hanem abban, ami Isten trónjától árad felénk. Az igazság nem ítélet. Az igazság: tisztánlátás.

Ha ekkor az Úr feleletre méltatta volna Pilátust, azt mondta volna: Mi az igazság? az igazságot te apró kis emberi gondolataiddal nem látod. És amíg csak lázadást, királyságot, gyűlölködést keresel nem is fogod meglátni. Mert igazság van, de az arcát csak hívő ember előtt mutatja meg. Az igazság itt ez: Egészen másról van szó, mint amit te gondolsz. Nem királyságról és lázadásról, hanem a világ megváltásáról. Millió emberi bűn van. És hogy a bűnbe belecsontosodott és belerozsdásodott ember megint visszaforduljon Istenhez, ilyen óriási, megdöbbentő áldozat kell. Hogy az emberek, akik már nem hisznek becsületben, szeretetben, boldogságban, megint hinni tudjanak benne, ezért halok én meg.

Az igazság itt nem az volt, hogy elítélnek valakit, aki senkinek sem ártott, hanem az, hogy ennek az embernek a vállát mégis millió és millió bűn nyomja. Mert önként magára vett mindent. És az ítéletet nem is Pilátus mondta ki, hanem Isten, vagyis Őmaga, mert szenvedni akart az emberekért.

Az élet keresztútján te sem azt kérdezd: Hol van Isten irgalmassága, jósága? Még azt se, hogy mi az Isten terve. Ne azt kérdezd, mert a szenvedés pillanatában erre még senkinek sem felelt az Isten. Ne azt kutasd: hol a vigasztalás, hanem azt: mi az igazság?

És az igazság az, hogy nem szenvedsz ártatlanul. Ha a bűnről úgy gondolkodunk, mint ahogy a mi Mesterünk tanította, akkor nincs egyetlen ember a földön, aki ártatlanul szenvedne. Mert volt és van mindenkinek gyónnivalója. Mit tettél, hogy kivételt tegyen veled az Isten? Csak könyörtelenül fel kell tenned a kérdést: Mi az igazság? Az igazság ez: Történelmi bűnökért van történelmi büntetés. Egyéni bűnökért pedig van egyéni büntetés. s az ember csak akkor ember, ha ennek az igazságnak szemébe mer nézni.

Kétezer év óta a kép megváltozott. Most mi állunk összekötözött kézzel Isten előtt a bűneink miatt. És az Isten kimondja a kereszthordás ítéletét a legnagyobb szent felett is. Mit várunk akkor mi? Olyan könnyen kimondjuk: Nem érdemeltem meg … Erre egy a felelet – és ezt sokszor kérdezd meg magadtól – : Mi az igazság? A kendőzetlen, nyers, tiszta igazság?

II.

Jézus felveszi a keresztet

Krisztus keresztje a világ minden bűnének összsúlya volt.

A mi keresztünk: a mi terheink és életfelelősségünk.

Otthon játszik egy 5 éves kisgyerek. Mindenki irigyli, mert gondja még nincs semmi. Felelőssége csak annyi, hogy vigyázzon a játékra. Még nem terheli más, csak néhány perc felelőssége.

Azután iskolába kerül. Ott már leckét kap fel, kikérdezik. A felelőssége már nő. A 15-16 éves fiú és lány életében pedig már, mint fellegekkel sötétlő nyári égbolt, megjelenik az első komoly, nagy felelősség. Hogy felkészüljön és felvértezze magát tudással, jellemmel, erkölcsi teherbírással az élet minden jövő eshetőségére. Felelőssége, hogy megőrizze magában az ép idegrendszert, tiszta testet, tiszta vért, tiszta fantáziát. Hogy egy fokkal különb emberré tegye magát, mint amilyenek a szülei voltak. Hogy egy fáradt korban friss lendületet öntsön a katolikus életbe. Ez az ő felelősségük.

Amikor pedig már felnőtt az ember, mindezek mellett még a múlt felelőssége is rázúdul. Tisztességes ember ezt is vállalja. A történelemnek még nincs vége, és amit az apám elhibázott, azt majd kijavítom én, – de azért meg nem tagadom őt. Amikor mi is annyit panaszkodunk, hogy az apáink ették a savanyú szőlőt, és a mi fogunk vásik bele, a múlt felelőssége súlyosodik fölénk.

Az élet fejlődése tehát azt jelenti: mindig több és több felelősség nehezedik ránk. Az eddigieken kívül még: a magyarság eszméjének átadása, a kor megszentelése, a kereszténység továbbadása stb.

És most nézd meg a mai embert. Nincs szó, amitől jobban irtózna, mint ettől: teher és felelősség. Lehetőleg eltűnni, hogy ne is vegyenek észre, tőlem ne kérdezzenek semmit – nem ez a célja mindenkinek? A mai ember élete egyetlen hisztérikus menekülés a felelősség réme elől. És nem veszi észre az egyetlen igazi megoldást: Állj meg! És nézz szembe vele! És ne tartsd az egyetlen lehetséges életformának az élet elől való menekülést. Az élet csak annak engedelmeskedik, aki legyőzi. Hát győzd le, és vállald az élet felelősségét! Ugyanis mondhatnám: Fogd meg és vedd válladra a keresztet!

Ha mai lánynak vagy fiúnak teremtett az Isten, akkor vállald a magad katolikussá változtatásának feladatát. Ha mai édesanyának rendelt az Isten, akkor vállald az életadás felelősségét és a gyermekek nevelésének és megmentésének terhét. Ha mai férfinak teremtett az Isten, akkor vállald a munkának és a katolikus becsületnek felelősségét. Ha mai papnak, akkor az evangélium hirdetésének és mindenki gondjának felelősségét. Ha katolikusnak teremtett, akkor a több munkának, a különb emberségnek, a komolyabb keresztényég felépítésének felelősségét.

Ha a második stáció előtt állsz, és nézed a keresztet magára vevő Krisztus alakját, akkor erről elmélkedj!

A keresztút letölthető itt.

Létrehozva 2016. április 15.