“Mivel pedig a föléledõ keresztény szellemnek eredeti hatalma minden hely és kor sebeire alkalmas gyógyír, nincs kétség benne, hogy Szent Ferenc intézményéi korunknak is nagy hasznára válnának – annál is inkább, mert korunk több tekintetben hasonlít a XII. századhoz.

Valamint akkor, úgy most is sokak szívében kihûlt a keresztény szeretet, s a kötelmek teljesítésében részint hanyagság, részint tudatlanságból nagy hanyatlás állt be. A korszellem s az emberek nézetei és vágyai ugyanazon irányt követik, és sokan a földi javak s az érzéki gyönyörök hajhászásában emésztik életüket. Lelketlen fényûzéstõl elkapatva, elpazarolják sajátjukat s megkívánják a másét; – nagy hangon hirdetik a testvériséget, de a sok szótól elfelejtik a tetteket; – mindent az önzés mozgat s a gyöngék- és nyomorultakról gondoskodó, rejtõzõ szeretet napról-napra ritkábbá válik.

Akkor az albigensek hidrafejû tévtana az egyház joghatóságának megrendítése által megbolygatta a társadalmi rendet s a szocializmus bizonyos fajának egyengette útját: ma pedig egyre szaporodnak a naturalizmus hívei, kik az egyháznak járó hódolatot megtagadják s fokról fokra haladva, az állami tekintélyt is aláássák, – hirdetik a forradalmat és az erõszakot, bolygatják a birtokfelosztást, – kecsegtetik a proletárok szenvedélyeit, – szóval a családi s a társadalmi rend megingatásán dolgoznak.”

(1882)

Forrás: Auspicato concessum est c. körlevél – balthazarzsolt.hu

Létrehozva 2018. április 16.