ELŐSZÓ
E kötet tizenhét olyan dokumentum magyar nyelvű fordítását tartalmazza, amelyeket a Római Katolikus Egyház legfőbb hatóságai (II. Vatikáni Zsinat, VI. Pál pápa, II. János Pál pápa és különböző kongregációk) adtak ki a megszentelt életről. E dokumentumok bemutatják az egyháznak a megszentelt éltre vonatkozó tanítását, szabályozását, illetve útmutatást adnak a megszentelt élethez. Olvasásukkor érdemes figyelni arra, hogy tipológiailag különböznek egymástól, vannak köztük ugyanis zsinati szövegek, törvényszövegek, apostoli buzdítások, instrukciók (utasítások)3, megfontolások, irányelvek stb.

E gyűjtemény összeállítására azért volt szükség, mert az említett írások közül több olyan van, amely nyomtatásban még soha nem jelent meg (pl. a 3., 5., 8. és 17.), és vannak olyanok is, amelyek bár megjelentek, de kereskedelmi forgalomba nem kerültek, és ma már hozzáférhetetlenek (így pl. a 4., 10. és 12.).

A fordításokat igyekeztem több szempontból javítani, pontosítani, egységesíteni – általában az eredeti szövegváltozat alapján – (helyesírás, szintaxis, szóhasználat, hivatkozás stb.), így az itt közölt változatok – az Egyházi törvénykönyv kivételével – többé-kevésbé eltérnek a korábban megjelent szövegektől.

Magyarországon ilyen jellegű gyűjtemény sem nyomtatott, sem elektronikus formában nem készült, kiadása az országban élő összes szerzeteseknek (papnövendékeknek, hitoktatóknak stb.) a képzéséhez felmérhetetlen segítséget nyújthat.

E dokumentumok mind arra szolgálnak, hogy irányítsák a II. Vatikáni Zsinat (1962–1965) korszerű megújításra, megújulásra szólító programját. Jóllehet a megújulásnak soha sem lehet vége, a 20. század nyolcvanas éveiben, miután az egyes intézmények konstitúcióinak (szabályzatainak) az új szövegei elkészültek, és érvénybe lépett az új Egyházi törvénykönyv (1983), az intézmények történelmük új szakaszába léptek. A megújulásnak, útkeresésnek, reflexiónak az időszaka mintegy beletorkollott egy folyamatot lezáró, összefoglaló eseménybe, ez pedig a püspöki szinódus 1994-es ülése és II. János Pál 1996-ban közzé tett Vita consecarata kezdetű szinódus utáni buzdítása. A megszentelt élet mivel éppen „élet”, állandó mozgásban, növekedésben, alakulásban van. Bár az élet mindig tovább halad, mégis azt mondhatjuk, hogy a Vita
consecrata dokumentummal a megszentelt életre irányuló teológiai reflexió olyan mélységet és világosságot ért el, hogy nem jogtalan egyfajta célba érkezésről beszélni.

Nyilvánvaló, hogy szükség van és lesz még későbbi tisztázásokra, egyes szempontok elmélyültebb megvilágítására (nem véletlen, hogy négy olyan dokumentumot is találunk e gyűjteményben, amelyek 1996 utániak). Minden megszentelt személynek érdemes megismernie azokat a legfontosabb dokumentumokat, amelyek irányították az intézmények reflexióját és döntéshozatalát a zsinat utáni időszakban. E szövegek szilárd alapot nyújtanak a megszentelt életre vonatkozó egyházi tanítás elmélyítéséhez és az állandóan időszerű útkereséshez.

Ma is szükség van arra, hogy a megszentelt személyek folytonosan gondolkodjanak hivatásukról, és igyekezzenek egyre mélyebben megérteni annak alkotóelemeit és követelményeit. Különösképpen az elöljárókban és a kezdeti képzésben lévő fiatal megszentelt személyekben van meg az az igény, hogy a hivatalos egyházi dokumentumokat mint biztos, megvilágosító forrásokat megismerjék. Kívánatos, hogy e szövegek tartalmi gazdagságából minél többet magukévá tegyenek az egyes intézmények és maguk a megszentelt személyek.

A dokumentum letölthető itt.

Létrehozva 2016. július 29.