Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa

[Megjegyzés: Az alábbi memorandumot Ratzinger bíboros küldte McCarrick bíborosnak, és 2004 júliusának első hetében hozták nyilvánosságra.

1. A szentáldozásra való jelentkezésnek tudatos döntésnek kell lennie, amely az egyén érdemességének objektív kritériumok alapján történő megítélésén alapul, és olyan kérdéseket kell feltenni, mint: „Teljes közösségben vagyok-e a Katolikus Egyházzal? Vétettem-e súlyos bűnt? Vannak-e olyan büntetések (pl. kiközösítés, egyházi tilalom), amelyek tiltják a szentáldozás vételét? Felkészültem-e legalább egy órányi böjttel?” Az, hogy valaki válogatás nélkül, pusztán a misén való jelenlétének következtében lép a szentáldozáshoz, visszaélés, amelyet orvosolni kell (vö. „Redemptionis Sacramentum” utasítás, 81, 83).
2. Az Egyház tanítása szerint az abortusz és az eutanázia súlyos bűn. Az Evangelium vitae enciklika az abortuszt vagy az eutanáziát engedélyező vagy elősegítő bírósági döntésekre és polgári törvényekre hivatkozva kijelenti, hogy „komoly és egyértelmű kötelességünk lelkiismereti okból ellenezni azokat”. […] Egy olyan törvény esetében, amely önmagában igazságtalan, mint például az abortuszt vagy az eutanáziát engedélyező törvény, ezért soha nem megengedett annak betartása, „vagy egy ilyen törvény mellett folytatott propagandakampányban való részvétel, illetve az ilyen törvény mellett való szavazás” (73. pont). A keresztényeknek „komoly lelkiismereti kötelességük, hogy ne működjenek közre olyan gyakorlatokban, amelyek – még ha a polgári jogszabályok meg is engedik őket – ellentétesek Isten törvényével. Sőt, erkölcsi szempontból soha nem megengedett formálisan együttműködni a gonoszságban[…] Ez a közreműködés semmilyen módon nem igazolható sem mások szabadságának tiszteletére hivatkozva, sem arra hivatkozva, hogy a polgári jog megengedi vagy előírja” (74. sz.).
3. Nem minden erkölcsi kérdésnek van ugyanolyan erkölcsi súlya, mint az abortusznak és az eutanáziának. Például, ha egy katolikus nem ért egyet a Szentatyával a halálbüntetés alkalmazásáról vagy a háború megindításáról, ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes a szentáldozáshoz járulni. Míg az Egyház a polgári hatóságokat a béke, nem pedig a háború keresésére, valamint a bűnözők büntetésének kiszabásakor a mérlegelés és az irgalmasság gyakorlására buzdítja, mégis helyes lehet fegyvert ragadni egy támadó visszaszorítására, vagy a halálbüntetés alkalmazására. A háborúskodás és a halálbüntetés alkalmazása tekintetében még a katolikusok között is lehetnek jogos véleménykülönbségek, de az abortusz és az eutanázia tekintetében nem.
4. Az egyénnek a szentáldozáshoz való méltóságáról alkotott véleményén túlmenően, a szentáldozás kiszolgáltatója olyan helyzetbe kerülhet, hogy meg kell tagadnia a szentáldozás kiszolgáltatását valakitől, például, ha az illetőről kizárás vagy tiltó rendelkezés van érvényben, vagy ha az illető nyilvánvalóan súlyos bűnben makacsul megmarad (vö. Kán. 915).
5. Az abortusz vagy eutanázia súlyos bűnével kapcsolatban, amikor egy személy formális együttműködése nyilvánvalóvá válik (katolikus politikus esetében ez alatt azt értjük, hogy következetesen kampányol és szavaz a abortusz- és eutanázia-engedélyező törvények mellett), lelkipásztorának találkoznia kell vele, és tájékoztatnia kell őt az egyház tanításáról, közölve vele, hogy addig nem vehet részt a szentáldozásban, amíg nem szünteti meg a bűn objektív helyzetét, és figyelmeztetve őt, hogy ellenkező esetben megtagadják tőle az Eucharisztiát.
6. Ha „ezek az óvintézkedések nem hozták meg a kívánt hatást, vagy nem voltak lehetségesek”, és a kérdéses személy makacs kitartással továbbra is megjelenik az szentáldozás vételéhez, „az Eucharisztiát kiszolgáló papnak meg kell tagadnia annak átadását” (vö. Pápai Jogszabályi Bizottság nyilatkozata „Az Eucharisztiában részesülő elvált, polgári házasságot kötött katolikusok” [2002], 3-4. pont). 3-4). Ez a döntés szigorúan véve nem szankció vagy büntetés. A szentáldozás kiszolgálója nem ítélkezik a személy szubjektív bűnösségéről, hanem az objektív bűnhelyzet miatt a személy nyilvánvaló alkalmatlanságára reagál a szentáldozás vételére.

[N.B. Egy katolikus formális együttműködésben vétkes lenne a gonoszságban, és ezért nem lenne méltó a szentáldozásra, ha szándékosan szavazna egy jelöltre éppen annak [a személynek] az abortusz és/vagy az eutanázia iránti engedékeny álláspontja miatt. Ha egy katolikus nem osztja a jelölt abortuszra és/vagy eutanáziára vonatkozó álláspontját, de más okokból szavaz rá, az távoli materiális együttműködésnek minősül, amely arányos okok fennállása esetén megengedhető.

Forrás angol nyelven

Nem hivatalos magánfordítás. A szerk.

Létrehozva 2025. július 5.