Sok oka van annak, hogy miért utáljuk a szocializmust. A legtöbb ember gazdasági okokból gyűlöli. A szocialisták a termelési és elosztási eszközök kollektív vagy kormányzati tulajdonában és irányításában hisznek. Ezzel a magántulajdon elleni támadással számtalan embert elidegenítenek.

Az emberek a szocializmust annak kényszerítő jellege miatt is gyűlölik. A szocializmus nem hozza létre azonnal a kommunista rendszer erőszakos zsarnokságát, amely felé elkerülhetetlenül vezet. Azonban biztosítja azt a lágyabb, fojtogató zsarnokságot, amely az elhatalmasodó kormányzati intézkedések, az adózás, a lefoglalás és a szabályozás révén lehetetlenné teszi az életet az árukat és szolgáltatásokat előállító tulajdonosok számára.

A szocialista mentalitás

Ez mind jogos ok arra, hogy gyűlöljük a szocializmust. Számomra azonban a legnyomósabb ok az a materialista mentalitás, melyet a szocializmus generál.

Mint minden materialista világnézetben, a szocialisták is úgy gondolják, hogy csak az anyag létezik. Ennek eredményeként az egész társadalom az anyaghoz való ragaszkodással és minden szellemi dolog elutasításával szerveződik. Ha valami nem segít az embernek, hogy életben maradjon, akkor az nem fontos.

Így a szocializmus alacsony horizontú mentalitást generál.

Az életet kísértő üresség jellemzi, melyet a magasabb cél és értelem hiánya okoz. Mindent gazdasági mércék alapján ítélnek meg. A kormány magára vállalja, hogy programokkal, ellenőrzésekkel és szabályozásokkal, minden szenvedés felszámolásával garantálja az anyagi biztonságot. Ez elkerülhetetlenül kudarcot vall.

Irtózás a kockázattól és a fájdalomtól

Plinio Corrêa de Oliveira professzor Forradalom és ellenforradalom című alapművében jól jellemzi ezt a szocialista mentalitást:

„a kockázat és a fájdalom iránti irtózás, a biztonság imádata és a földi élethez való maximális ragaszkodás jellemzi.”

A szocialista mentalitásnak ez a leírása megmagyarázza, miért utálom a szocializmust. Mindenütt látom ennek a kicsinyes mentalitásnak a hatásait, és ez rettegéssel és undorral tölt el. Úgy érzem, megfulladok a magasabb cél hiánya miatt. Materialista béklyói megfosztják az emberi lelket (amit a szocializmus tagad) annak legjobb és legnemesebb gyümölcseitől.

Ahol ez a szocialista mentalitás uralkodik, ott elfojtja az emberi kezdeményezést, elősegíti a lustaság bűnét és szítja az irigységet, a társadalmi diszharmóniát és a haragot.

A szenvedés utálata

Ez a mentalitás három tévedésen alapul, melyek a szocializmus térnyerésével mindenütt megjelennek.

Amint azt Corrêa de Oliveira professzor említette, a szocializmus első hibája a fájdalomtól való irtózás. A materialista világnézet szerint minden fájdalom a körülöttünk lévő anyagi egyenlőtlenségek által okozott igazságtalanság. Ezért állandóan arra törekszenek, hogy az anyagi egyenlőtlenségek felszámolásával megszüntessék a fájdalmat. A szocialista megoldások szintén mindent arra redukálnak, hogy több anyagi javakat adjanak azoknak, akiknek kevesebb van. A szocialisták úgy vélik, hogy ha az embereknek elegendő ingyen pénzt adnak, akkor a probléma megszűnik.

A szocialista mentalitás a mindennapi életben úgy nyilvánul meg, hogy célba vesz minden olyan megkülönböztetést, elismerést és megbecsülést, amely a társadalomban természetesen megjelenő tulajdonságokból és tehetségekből fakad. Elnyomja a természetes hierarchiát és a társadalmi struktúrákat (beleértve a családot is). Mindezeket a dolgokat ki kell egyenlíteni és becsmérelni kell, mert szenvedést „okoznak”.

Helyettük az egalitárius [egyenlőségelvű] szabályok, előírások és bürokrácia unalmas zsarnoksága található, melyek minden dologban és folyamatban egyenlőséget akarnak kikényszeríteni. A kormány a Nagy Testvér szerepét veszi át, aki tudja, mi a legjobb mindenkinek. A szenvedés elkerülésének eme ernyője alatt a lustaság, az irigység és a büszkeség bűnei bújnak meg.

A legkisebb fájdalom iránti szélsőséges gyűlöletet láthatjuk a szocialista közegekben, ahol a legapróbb szó is kiváltja és sérti a kényes érzékenységet.

A politikailag korrekt diktatúra azon dolgozik, hogy senkit ne sértsenek meg, ne sérüljenek érzések, és ne kerüljön napvilágra a gyengeség. Még a történelmi fájdalmat is újra kell vizsgálni, és magát a történelmet is át kell írni, hogy tükrözze a szenvedés feltételezett igazságtalanságát.

Egy ilyen világ embertelensége

Egy ilyen középszerű világban senki sem állhat ki semmilyen empatikus dolog mellett attól félve, hogy az igazság vagy a bölcsesség szókimondó megerősítésével megsebez másokat. Bárkit, aki fájdalmat okoz egy másiknak, meg kell büntetni – még a meg nem született gyermeket is az anyaméhben.

Ez a mentalitás azon az abszurd hazugságon alapul, hogy minden szenvedés az egyenlőtlenségből ered és ez igazságtalanság.

Az igazság az, hogy a szenvedés a földi emberi lét valóságának része. Nem lehet elkerülni. Minden embernek szenvednie kell és meghalnia. Tulajdonságaink és tehetségeink egyenlőtlenségei ugyancsak természetünk része, és azokat bátorítani kell, nem pedig elnyomni.

Az egyének a nehézségek és a szenvedés leküzdésével építik jellemüket, és élnek értelmes és célokkal teli életet. Ráadásul a legnagyobb szenvedéseink lelkiek, nem pedig anyagiak. Ezek az értelem, az egység és a tökéletesség kereséséből fakadnak.

Valójában a szenvedés elkerülésének mániája gyakran a legnagyobb szenvedéshez vezet.

A kockázat elkerülése

A szocialista mentalitás második hibája a kockázat gyűlölete. Ez a szenvedés elkerülésének logikus következménye.

A szocialista mentalitást minden kockázat kiküszöbölése képviseli. Bár a kockázat nem feltétlenül okoz fájdalmat, de megnyitja az ajtót a szenvedés lehetősége előtt. A szocialista világban még ezt a távoli esélyt is ki kell küszöbölni. Hasonlóképpen, az egyenlőtlenség kockázatát is el kell nyomni, mivel azok, akik kockázatot vállalnak, jutalmat kapnak erőfeszítéseikért.

Így a kormányzat átveszi azt a szerepet, hogy szabályozásokat vezessen be, hogy elkerüljön minden olyan veszélyt, amely fájdalmat okozhat.

Az esetlegesen bekövetkező baleseteket bírságokkal és perekkel bünteti. Mindent kiegyenlít a középszerűség szabályozott életének szelíd létezése.

A szocialista mentalitás a biztonság imádatához vezet. Ez a megfigyelés és a korlátozások szabályozott társadalma. A biztonság, bár szükséges, megszállottsággá válik, miközben a kormány egyre jobban beavatkozik a közbiztonság nevében.

Valóban, ha a fizikai élet az egyetlen dolog, ami létezik, akkor a kockázat gyűlölete következetes, mégis visszataszító. Minden hősies cselekedetet el kell kerülni, és minden merészséget el kell fojtani. Nem szabad, hogy legyenek olyan transzcendens dolgok, melyek értékesebbek, mint maga az élet. A teljesen biztonságos társadalom e borús víziója megfosztja az életet a nemes céltól és az önzetlen áldozatvállalástól.

A földi élethez való ragaszkodás

Az utolsó hiba a szocialista mentalitás kereszténységgel való összeegyeztethetetlenségét jelzi. Ez a földi élethez való önző ragaszkodás. A szocialista mentalitás egy olyan lét nehézségét és ürességét is előidézi, amely tagadja a lelket és annak megszentelődését.

Ha nincs semmi a földi életünkön túl, akkor egyetlen célunk lehet, hogy minél tovább meghosszabbítsuk azt. Ha nincsenek nagyobb értékek, mint maga az élet, akkor a szenvedés nélküli élet maga a cél.

Szabadok leszünk arra, hogy lemondjunk az életről, amikor csak jónak látjuk. Ekkor elhagyhatjuk magunkat, hogy belépjünk abba a nagy ürességbe, amelyet azok képzelnek el, akik nem hisznek Istenben.

A szocialista mentalitás valóban ellentmond a keresztény világnézetnek, és egy ellentétes társadalmat alakít ki.  Nem létezhet olyan Mindenható Isten, aki arányos egyenlőtlenségeket teremtett a teremtés során. Nem létezhet bukott természet, amely által az emberiség szenvedést, fájdalmat, kockázatot és halált hozott magára. Nincs szükség megváltásra a szocialista forradalmon kívül, amely megdönt minden egyenlőtlenséget. A szocialista társadalom steril szekularizmusában mindezeket a keresztény fogalmakat elutasítják és elnyomják.

Ez a mentalitás teszi olyan rosszá a szocializmust. Ez teszi tönkre a nemzetünket.

Én egy másik mentalitás híve vagyok, amely a testet és a lelket veszi figyelembe. Hiszek a transzcendens igazságokban és egy objektív erkölcsben, amelynek mindennapi életünk minden aspektusában irányt kell mutatnia. Ünneplem a karácsonyt, örvendezve magasztos és transzcendens szerepének az emberiség megváltásában. Hajlandó vagyok elviselni a fájdalmat és a szenvedést, ami közelebb visz a megszentelődésemhez. Szeretem a kockázatot, hogy a jó szolgálatába állítsam magamat. Hiszek olyan értékek létezésében, amelyek nagyobbak, mint maga az élet, és melyekért hajlandónak kell lenni meghalni. Imádom Istent, és Őt kívánom szolgálni, aki az Életét ajánlotta fel értem.

És gyűlölöm a szocializmust. Alapvető világnézeti összeférhetetlenség van közöttünk, ami nem áthidalható.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. február 3.