Az Egyház most ünnepli a Kibehói Szűzanya megjelenésének 40. évfordulóját

1981. november 28-án a Szűzanya megjelent a ruandai Kibehóban, és üzenetei nemcsak ennek a kis afrikai országnak, hanem az egész világnak szóltak. Ezért az Egyház a kibehói Szűzanya hivatalos ünnepét november 28-án tartja.

A Szűzanya először a 17 éves Alphonsine Mumurekének jelent meg, aki éppen egyedül volt egy kibehói katolikus bentlakásos középiskola ebédlőjében, amit egy plébános alapított, és a Benebikira nővérek irányítottak. A tinédzser az év októberében érkezett az iskolába. A Szűzanya így mutatkozott be: „Én vagyok az Ige Anyja” (Nyina wa Jambo). Később elmagyarázta, hogy ez az Umubyeyl W’iamna, vagyis az „Isten Anyja” szinonimája.

Mumureke azt válaszolta, hogy szereti „Istent és az Ő Anyját, aki értünk adta Fiát, aki megmentett minket”. A Szűzanya megerősítette: „Ez igaz. Azért jöttem, hogy megerősítselek ebben benneteket”.

Azt mondta Mumurekének: „Hallottam az imáitokat. Szeretném, ha társaidnak több hite lenne, mert némelyikük nem hisz eléggé.”

A fiatal lány később így írta le a Szűzanyát: „Fehér ruhát viselt, és fehér fátyol volt a fején. Kezeit a mellén összekulcsolta, és ujjai az ég felé mutattak. … Nem tudtam megállapítani bőrének a színét, de páratlan szépségű volt”.

Ahogy a többi elismert jelenésnél is történt, az iskolai közösség először nem hitt Mumurekének. Mégis nyomást gyakorolt iskolatársaira, hogy kérjék a Szűzanyát, világosítsa meg őket, és szintén jelenjen meg néhányuknak. Két hónappal később, 1982 januárjában a Szűzanya megjelent egy másik diáknak, a 20 éves Nathalie Mukamazimpakának is. Majd márciusban Mária egy harmadik diáknak, a 21 éves Marie Claire Mukangangónak is megjelent. Ez azért volt igen jelentős, mert ahogyan Augustine Misago, a Gikongorói Egyházmegye püspöke később a jelenések hitelességét igazoló nyilatkozatában megjegyezte, Marie Claire eleinte „közismert volt arról, hogy határozottan ellenezte a jelenéseket. Ezt az új fejleményt egyesek azonnal úgy értelmezték, mint az égből érkező pozitív jelet mindazoknak a kétkedőknek, akik vonakodtak komolyan venni azokat a jelenéseket, amelyekről Alphonsine beszélt.”

A teológiai és orvosi bizottságok hivatalosan 1982. áprilisában kezdték el vizsgálni a jelenéseket. A hivatalos egyházmegyei vizsgálatok során elutasították három másik lány jelentését, akik azt állították, hogy jelenéseket kaptak, és egy fiúét is, aki azt állította, hogy látomásai voltak Jézusról, és csak Mumurekét, Mukamazimpakát és Mukangangót nyilvánították hiteles látnokoknak. Mukamazimpaka számára a látomások folytatódtak, majd végül 1983. december 3-án megszűntek. Mukangango számára a látomások korábban, 1982. szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya ünnepén értek véget, amelynek a jelenésekhez kapcsolódóan nagy jelentősége volt. Mumureke látomásai napra pontosan nyolc évig tartottak, és 1989. november 28-án értek véget.

„A kibehói jelenések első két éve (1982 és 1983) meghatározó időszakot jelent mindazok számára, akik tudni akarják, mi történt, és véleményt alkotnak” – jelentette ki Misago püspök. „Valójában ebben a két évben jelentős események történtek. Ezek tették ismertté Kibehót, és tömegeket vonzottak oda. Mindig ebben az időszakban közölték és foglalták össze Kibeho üzenetének alapvető elemeit, és az első látnokok nagy részének jelenései ekkor értek véget.”

1982 májusára a jelenések és az üzenetek híre gyorsan elterjedt az egész országban. Tömegek érkeztek a helyszínre. 1988. augusztus 15-én J.B. Gahamanyi püspök, aki akkoriban annak az egyházmegyének a püspöke volt, ahol a jelenések történtek, mielőtt az egyházmegyét kettéosztották és a helyszín az új Gikongorói Egyházmegye része lett, jóváhagyta a nyilvános áhítatot. 1992-ben megkezdődött a Fájdalmas Szűzanya kegyhely építése. Amikor azonban a Szűzanya kéréseit nem teljes mértékben követték, egy általa adott figyelmeztetés valóra vált, és Ruanda nagy szenvedésen ment keresztül az 1994-ben kezdődő népirtás során.

2001. június 29-én Misago püspök közzétette a Szentszék által is jóváhagyott végső döntést, miszerint a Szűzanya valóban megjelent Kibehóban három fiatal látnoknak. Kibeho ekkor került fel a Vatikán által jóváhagyott Mária-jelenések helyszíneinek listájára, csatlakozva olyanokhoz, mint például Fatima.

Az üzenetek

A Szűzanya megjelenései és üzenetei nemcsak akkor bizonyultak rendkívül fontosnak, hanem tagadhatatlanul kulcsfontosságúak számunkra napjainkban is –  és minden időben.

1982-ben a Szűzanya azt mondta, hogy üzenetei nem csak Ruandának vagy Afrikának szólnak. Az egész világért aggódott.

„Térjetek meg, térjetek meg, térjetek meg! Térjetek meg, amíg  van még idő!” – üzente a Szűzanya Mukangangónak. Ezt jelentve Misago püspök a Szűzanya üzenetét sürgős felhívásnak nevezte bűnbánatra és szívbéli megtérésre. Azt is megjegyezte, hogy a világ erkölcsi állapota aggodalomra ad okot, azt állítva, hogy a Szűzanya azt mondta: „A világ nagyon rossz irányba halad.”

„A világ rohan a pusztulás felé; a szakadékba zuhan”, más szóval „számtalan könyörtelen katasztrófába süllyed.”

Hangsúlyozta: „A világ fellázadt Isten ellen; túl sok bűnt követ el; nincs benne sem szeretet, sem béke”. A Szűzanya hozzátette: „Ha nem tartotok bűnbánatot és nem tértek meg szívből, a szakadékba zuhantok”. Nyomatékosította: „Az egész világért aggódom és az egész világhoz szólok. A világ gonosz és a pusztulás felé rohan. A szakadék szélén áll. A világ lázadozik Isten ellen. Sok bűnt követnek el. Nincs szeretet és nincs béke. Ha nem tartotok bűnbánatot és nem tértek meg szívből, a szakadékba zuhantok.”

Misago püspök azt is megjegyezte, hogy a Szűzanya többször is azt mondta Mumurekének, hogy ismételje el az embereknek: „A hit és a hitetlenség láthatatlanul érkezik.” A püspök azt is feljegyezte: „’Imádkozzatok szüntelenül az Egyházért, amikor sok baj éri az eljövendő időkben.’ Így szólt Mária Alphonsine-hez 1983. augusztus 15-én és 1983. november 28-án.” Azt is feljegyezte, hogy 1982. augusztus 15-én a látnokok látták a Szűzanyát sírni: „Az Istenanya nagyon elszomorodott az emberek hitetlensége és a bűnbánat hiánya miatt. Panaszkodott rossz életmódunk miatt, amit a szokások lazasága, a gonoszság, és az Isten parancsolataival szembeni folyamatos engedetlenség jellemez”. A lányok vérfolyamott, megölt embereket, temetetlen holttesteket és más borzalmas képeket láttak. Misago püspök hozzátette, hogy mindez „prófétikusnak bizonyult” az 1994-ben kezdődő népirtás miatt. Emlékeztetett arra, amit a Szűzanya Fatimában mondott, hogy egy nagyobb háború fog bekövetkezni, ha az emberek nem változnak meg.

A Szűzanya, mint szerető Édesanyánk, folyamatosan adta a kibehói látnokoknak az ellenszert, a tökéletes gyógymódot egyszerű anyai utasításokkal, hogy meg tudják változtatni a szörnyű eseményeket. Az embereknek csak hallgatniuk kellett (volna) az anyai bölcsességre.

„Kezdettől fogva sokszor mondta: ‘Tartsatok bűnbánatot; tartsatok bűnbánatot. Térjetek meg, amíg  van idő.’ Nagyon fontos a bűnbánat” – mondta Leszek Czelusniak atya, Szeplőtelen Fogantatás Rendjéhez tartozó mariánus pap a Máriás papi mozgalom által nemrégiben közvetített interjúban Stockbridge-ben (Massachusetts), aki a Kibehói Máriás Evangelizációs Központ igazgatója is. „A szívbeli megtérés Istenhez a mindennapi munkánk.” Amikor Jézus megkezdte szolgálatát, „arra hívta [a hívőket], hogy térjenek meg és higgyenek az Evangéliumban, az örömhírben”.

„Imádkozzátok a rózsafüzért minden nap” – mondta a Register portálnak Immaculée Ilibagiza nemzetközi előadó, aki csodával határos módon túlélte a ruandai népirtást, és hozzátette: „Több rózsafüzért imádkozom akkor, amikor bajban vagyok.”

Ilibagiza elmagyarázta, hogy a Szűzanya azt mondta: „Imádkozzátok a rózsafüzért úgy, mint az én gyermekeim. Imádkozzatok együtt. Alakítsatok ki imacsoportokat, hogy erősítsétek egymást. Minden nap imádkozzátok a rózsafüzért. Legalább keddenként és péntekenként imádkozzátok el a Hétfájdalmas Rózsafüzért.”

Az imádságos lelkületű túlélő látja az összefüggéseket Fatimával. „Ruandában a rózsafüzérrel jelent meg, és nekünk adta a Hétfájdalmas Rózsafüzért. Azt kérte tőlük, hogy minden nap mondják el a rózsafüzért. Emlékeztette őket arra, hogy ő a Legszentebb Rózsafüzér Királynője, és azt is mondta: ’nem tudok segíteni nektek, ha nem imádkoztok’.”

Kibehóban is voltak napcsodák, és Ilibagiza elmondta, hogy Mária elmondta a gyerekeknek, hogy „mennyire szereti Szent Józsefet”, és míg Ruandában sok ének szól őhozzá, addig a férjéhez nem sok. „Most már sok énekünk van Szent Józsefhez is” – lelkendezett Ilibagiza.

A Szűzanya azt kérte Jacintától és Lúciától, a fatimai látnokoktól, hogy hozzanak áldozatokat, és ajánlják fel azokat az ő Fiának – tette hozzá Ilibagiza. „Hozzatok áldozatokat. Alázzátok meg önmagatokat – így fogalmazott. Nathalie-nak szenvednie kellett [önmegtagadások által, mint például rendkívüli böjt az 1983-as nagyböjt alatt], és meg kellett tanítania az embereket a szenvedés fontosságára”.

Mária azt mondta: „Senki sem jut a mennybe szenvedés nélkül”, vagy „Mária gyermeke nem utasítja el a szenvedést”. Misago püspök írta: „Ez a téma a legfontosabbak közé tartozik a Kibeho-i kinyilatkoztatások között, különösen Nathalie számára. A szenvedés, ami ebben az életben elkerülhetetlen, szükséges a keresztények számára az örök dicsőség eléréséhez.” Elmagyarázta, hogy ez „egyszerre a világ bűneiért való vezeklés eszköze és Jézus és Mária szenvedésében való részvétel a világ megváltásáért.” A látnokokat arra hívta, hogy „a szenvedést a szeretetben való hit által fogadják el, megtagadva önmagukat és megtagadva maguktól az élvezeteket a világ megtéréséért. Így Kibeho emlékeztet a kereszt szerepére a keresztény ember és az Egyház életében.”

„[Szűzanya] Azt mondta, senki sem távozik ebből az életből szenvedés nélkül” – magyarázta Ilibagiza. „Arra hívott minket, hogy testi önmegtagadást végezzünk”, és arra kért „mindenkit, hogy hozzon áldozatot. … Minden nap hozzatok egy kis áldozatot. Adjatok valakinek, aki éhes; adjatok a szegényeknek”. Aztán látjátok majd a gyümölcseit, „ha elfogadjátok és felajánljátok Istennek” – folytatta Ilibagiza. „Nézd ezt a mai világot”, és segíts neki azt mondani: “Rendben van, Istenem, ezt felajánlom neked, de kérlek, segíts rajtunk”.

A Kibehói Szűzanya azt is mondta: „Imádkozzatok mindig teljes szívből.” A püspök látta, hogy az emberek vagy nem imádkoznak, vagy nem úgy imádkoznak, ahogyan kell, buzgón és tiszta szívvel. Ilibagiza kiemelte, hogy az üzenet középpontjában az állt, hogy „szörnyű dolog fog történni velünk, ha nem térünk vissza Istenhez, Isten parancsolataihoz. Ruanda 98%-a keresztény.” Gyakorolták, de „nem őszintén.”

Ilibagiza sokakat látott meghalni Ruandában, és a mai napig próbál segíteni a  túlélőknek, mivel a sebek továbbra is gyógyulásra szorulnak. „Bárcsak azt mondhatnám az egész világnak: ‘Kérlek benneteket, vegyétek komolyan a hiteteket! Megvan az erőnk, hogy legyőzzünk minden gonoszt, és ez a rózsafüzér ereje’. Mi úgy voltunk vele, hogy nem lehet akkora a baj. Tényleg? Az emberek nem tudják, hogy a próféciák mikor válnak valóra.”

Antoine Kambanda bíboros, a ruandai Kigali érseke számára „a népirtás volt számomra az egyik legfontosabb bizonyíték a kibehói jelenések hitelességére”, ahogyan azt mondta a Kibehó:  Figyeljetek, gyermekeim, című új dokudrámában, amit az EWTN november 24-én sugároz.

Misago püspök a bizonyítékok közé sorolta Mumureke és Mukamazimpaka „misztikus utazásának jelenségét” a mennyországon, a tisztítótűzön és a poklon keresztül, melyek üzenetei „relevánsak és ortodoxak” mai napig is, valamint a „lelki gyümölcsöket” is. Bár volt egy sajnálatos visszaesés időszaka, amikor a népirtás előtt az emberek nem úgy imádkoztak, ahogy kellett volna, és nem teljes mértékben követték a kéréseket, a gyümölcsök mégis virágzásnak indultak, „tagadhatatlan lelki megújulással”, a papi és szerzetesi életre való hivatások számának növekedésétől kezdve az Istennel és a felebaráttal való megbékélésen át a vasárnapi és hétköznapi miséken való nagyobb részvételig, a bűnbánat szentségében részesülők nagyobb számától a megújult Mária tiszteletig, mivel az emberek rendszeresen imádkozzák a rózsafüzért, és sokan tanúságot tesznek „a Kibeho miatt bekövetkezett megtérésükről”.

Az üzenet mindenkinek szól. Edouard Sinayobe püspök, a látnok szemtanú és az „Ige anyja” c. mű szerzője a dokudrámában azt mondta: „Még ha egy bizonyos kultúrában vagy egy adott helyen jelenik is meg, mint például a franciaországi Lourdes-ban… az üzenete mindig egyetemes – hogy az egész világért jöttem.”

2014-ben Ferenc pápa emlékeztette a ruandai püspököket ad limina látogatásuk alkalmából: „Jézus Anyja az önök országában több gyermeknek is meg kívánt jelenni, emlékeztetve őket a böjt és az imádság, különösen a rózsafüzér imádkozásának hatékonyságára”.

A hétfájdalmas rózsafüzér

Mukangango kinyilatkoztatásokat kapott Szűz Mária hét fájdalmának rózsafüzéréről. „A Boldogságos Szűzanya szereti ezt a rózsafüzért” – jegyezte meg Misago püspök nyilatkozatában. Mária azt kérte, hogy „az Istenanya hét fájdalmának rózsafüzére a Kibehó-i kegyhelyen és másutt is váljon elterjedt gyakorlattá. …”

„Azonban ez az ima nem helyettesíti a Szent Rózsafüzért” tette hozzá .

Ilibagiza naponta imádkozza a hétfájdalmas rózsafüzért. „A Szűzanya azt mondta nekünk: fogadjátok el a szenvedést. A hétfájdalmas rózsafüzér segít nekünk, hogy ne féljünk a szenvedéstől” – magyarázta. „Az én Uram példát adott nekem. És amikor Mária Fiáért elszenvedett hét fájdalmát imádkozod, eggyé válsz vele. És jobban szereted őt. Az Édesanyjával együtt szereted őt. Ebből fakad az áldásunk – Istent mindenek felett szeretni. Ez lelki terápia. Mindig sokkal jobban fogod érezni magad, [mondván] nincs többé fájdalmam, ha Jézusra és a Szűzanyára koncentrálok. A hétfájdalmas rózsafüzér a legjobb módja annak, hogy biztonságosan szembenézzünk a szenvedéssel. Minden egyes bánat Jézusról szól, és Jézus a mi életünk. Miatta sírunk, és így kapunk kegyelmeket.”

Ugyanebben az interjúban Leszek atya azt mondta: „[Mi] néha elfelejtjük, hogy a Boldogságos Szűzanyának is sok megpróbáltatásban és szenvedésben volt része, és mégis mindent átadott Istennek, és ez tette őt képessé arra és tette lehetővé, hogy mindenen keresztülmenjen” – mondta. „A hét fájdalom nem ér véget a kereszttel. Ez az út a feltámadáshoz vezet.”

Milago püspök, aki a kibehói Fájdalmas Szűzanya kegyhelyet népszerűsíti, így zárta nyilatkozatát: „Az Istenanya haladéktalanul azt várja tőlünk, hogy buzgón fogadjuk el a látnokai által közvetített hozzánk intézett felszólítást. Ez a figyelmeztetés sürgős felhívás a bűnbánatra és a megtérésre, a  gondolkodásmódunk megváltoztatására, mindannak megtagadására, ami eltávolít minket Krisztustól. A megszólítás kötelez bennünket a testvéri szeretet evangéliumának újrafelfedezésére, valamint arra, hogy nagyobb buzgósággal imádkozzunk és engedelmeskedjünk Isten parancsolatainak.”

A Szűzanya 40 évvel ezelőtt eljött Kibehóba, hogy segítsen nekünk, mert, ahogy Ilibagiza hangsúlyozta, a Szűzanya megerősítette: „Ne felejtsétek el, hogy szeretlek benneteket.”

A cikk forrása angol nyelven

További információ a kegyhelyről angolul

E. Cs. fordítása

Immaculée Ilibagiza tanúságtételét elolvashatod itt.

Létrehozva 2022. július 10.