Az ember neme valódi. Nőnek lenni egy igazi, megtestesült élmény. Ez nem egy „hit”. Ez a valóság. A nemi identitás viszont hit.

Timothy Dolan bíboros nemrég közzétett egy közleményt a Public Discourse folyóiratban az esélyegyenlőségi törvényről – amit a képviselőház február 25-én elfogadott, és ami a szenátus március 17-i jogügyi bizottsága meghallgatásának témája volt, és ami most a szenátusi teljes szavazásra  bocsátására vár.

Az esélyegyenlőségi törvény lényege, hogy az ember „nemé” -hez további két kategóriát ad, ami jogi védelmet nyújt a diszkriminációval szemben: „szexuális irányultság” és „gender identitás”.

Amint Dolan bíboros is hangsúlyozza közleményében, kifejezetten kizárja a vallási és lelkiismereti védelmet ezen a területen, semmisnek nyilvánítva a vallásszabadság helyreállítására vonatkozó törvény minden alkalmazását. Az esélyegyenlőségi törvény támogatói megpróbálnak túljutni ezen a ponton, de a törvényjavaslat nyelvezete egyértelmű:

Az 1993. évi vallásszabadság-helyreállítási törvény (42 U.S.C. 2000bb és azt követő cikkek) nem biztosít igényt vagy védelmet a fenti jogcímen fennálló követeléssel kapcsolatban, és nem ad alapot a fenti cím alkalmazásának vagy érvényesítésének megtámadásához.

Nem meglepő, hogy Dolan bíboros és más katolikus prelátusok úgy döntenek, hogy az esélyegyenlőségi törvény vallásszabadsági nézőpontjára összpontosítanak. Ennek közvetlen hatása lenne minden vallási intézményre, és ez egy széles körben vonzó megközelítés.

Sajnálatos azonban, hogy a bíboros nem fordít hasonlóképpen figyelmet az esélyegyenlőségi törvény még megalapozottabb problémájára:

a „gender identitás” mint jogilag védett kategória belefoglalása [az esélyegyenlőségi törvénybe] tudománytalan, logikátlan, és végső soron mélyen károsítja az egyszerű valóság, pontosabban a nők ügyét.

Az ember neme valóban bináris. Ellenőrizhető és megfigyelhető. Nem kell elolvasni a Teremtés Könyvét, hogy megértsük ezt. Üdítő lenne, ha egyházi vezetőktől ilyen egyenes beszédet hallanánk, mint amit Dolan bíboros mondott egy 2018-as interjúban a déli határon a családok szétválasztásáról:

Ha ki akarnak venni egy babát az anyja karjaiból, és elválasztani a kettőt, ez nem helyes. Nem érdekel, hol vagy, milyen időben és állapotban – nem kell ehhez elolvasni a Bibliát. Ez ellenkezik az emberi tisztességgel. Ez ellenkezik az emberi méltósággal.

A történelem során a nők különleges elbírálásban részesültek, nem azért, mert „nőnek érezték magukat”, hanem azért, mert nők voltak. Felnőtt nőnemű emberek voltak, akik nőnemű csecsemőként születtek, és gyerekkoruktól fogva nőként nőttek fel.

Egy nő útja változik a társadalom és a kultúra által, de nem számít, ha őt korlátozták, hogy milyen típusú ruhát viselhetett, kihez volt kénytelen feleségül menni, tilos volt iskolába menni, megtagadták tőle a tulajdonjogokat vagy a szavazást, vagy, hogy elmenjen egy még sötétebb helyre, ahol zaklatták, bántalmazták és megerőszakolták – mindez megtörténik egy nő életében és a nőkkel világszerte – azért, mert nők.

Különösen az Egyesült Államokban a nők évtizedeket – évszázadokat – töltöttek, hogy küzdjenek és harcoljanak a tulajdonhoz és az üzleti tevékenységhez való jogért, a szavazati jogért, egyes szakmákba való bekerülésért, a munkájuk utáni tisztességes fizetésért, és hogy hallassák hangjukat és tapasztalataikat a bírósági eljárásokban. Nem korlátozták őket ezekben a tevékenységekben azért, mert „nőnek érezték magukat”, vagy mert bizonyos szokásaik voltak. Eltiltották és korlátozták őket – a nemük miatt. Mert nők voltak.

Az ember neme valódi. Nőnek lenni egy igazi, megtestesült élmény. Ez nem egy “hit”. Ez a valóság.

A gender identitás viszont hit. A „gendert” általában kifejezési formaként értelmezik. Ez változtatható, képlékeny, és szubjektív. Feltételezhető és végrehajtható.

Ezenkívül – és ez olyan pont, amit alapvető fontosságú megérteni –, ahogy azt az Egyesült Államokban jelenleg értelmezik, és amit ez a jogszabály feltételez, a „gender identitás” egyetlen és csak egyetlen tényezőtől függ: az egyén önértékelésétől.

Sokan nem értik ezt. Azt feltételezik, hogy ha egy férfi nőnek nyilvánítja magát, ezt a kijelentést pszichológiai és orvosi ellátás és értékelés, sőt talán jogi eljárás is megelőzi.

Nos, nem. Jelenleg nem ez a helyzet az Egyesült Államokban, és nem ezt feltételezik az esélyegyenlőségről szóló törvényben.

Úgy hívják, hogy „önazonosítás”. Ami azt jelenti, hogy ez a te jogod, hogy meghatározd magadat bármiként, amit csak akarsz – egy napra, egy hétre, örökre, vagy csak ebben a pillanatban.

Hadd mondjam el még egyszer:

az esélyegyenlőségi törvényben nincs hivatalos keretszabályozás a „gender identitás” meghatározására.

Mit jelent ez?

Ahogy az egyének és szervezetek dokumentálják az egész világon, a gender önazonosság rögzítése társadalmi felvetésként és jogként pusztítást determinál és bizonytalanságot okoz az élet sok területén, amely a hatékonyság érdekében pontosságot követel, a bűnügyi statisztikáktól kezdve az orvosi kezelésig.

Ez azt is jelenti, hogy a nők és a lányok szabad prédák lesznek.

Ez nem arról szól, hogy kijelentik, hogy a gender diszfóriában szenvedő egyének gonosz emberek, akiknek eltökélt szándékuk, hogy bántsák a nőket és lányokat. Többek között ez a valóság elismerése. Nem csak a biológiai valóságé, de azé a valóságé, hogy az emberek nem angyalok.

Beismerjük, hogy őszintén szólva őrült és perverz emberek részletesen és hosszan kidolgozzák, hogyan éljék ki ösztöneiket, hogy hozzáférjenek a kiszolgáltatottakhoz az egyházakban, ifjúsági szervezetekben, és az oktatásban. Egy olyan kultúrában, amit elárasztott a pusztító, embertelen pornográfia, ahol a korlátok összeomlottak és nincs kölcsönös gondoskodás, nem megalapozatlan azt gondolni azokról a férfiakról, akik nőket és lányokat akarnak bántalmazni, vagy akiket zavart pszichéjük irányít bármilyen okból, hogy nőknek fenntartott területekre akarnak bejutni, és ehhez a gender identitásukat fogják felhasználni.

Az emberi nem bináris. Egy nő felnőtt nőnemű ember. Az élet számos területén szexuálisan integrált terek vannak – de nem mindenhol. A nőknek kijár a saját terület, amikor menekülnek bántalmazás elől, amikor bebörtönzik őket, amikor orvosi ellátásban részesülnek, amikor személyes fizikai szükségleteik vannak, és ha kívánják akkor, amikor tanulnak, hogy csak néhányat nevezzünk meg.

A nőknek kijár, hogy biztonságban legyenek ezeken a területeken, de az esélyegyenlőségi törvény megnyitná ezeket a területeket a férfiak előtt – a legrosszabb férfiak előtt, akik bármilyen okból nem tudják vagy nem fogják békén hagyni a kiszolgáltatott nőket, vagy akiket szexuálisan felizgat az, hogy nőnek tettetik magukat a női területeken.

Dolan bíborosnak és más katolikus vezetőknek mindenkinél jobban kéne értenie ezt a dinamikát. Egy olyan intézmény vezetőiként, amely helyi, nemzeti és nemzetközi szinten évtizedek óta foglalkozik a szexuális visszaélések kérdésével, ezt megérteni, kommunikálni és hangsúlyozni kellene. A katolikus kancelláriák és levéltárak tele vannak aktákkal, melyek magukat nagy sikerrel jámbornak, gondoskodónak és hithűnek azonosító személyek tetteit, bűncselekményeit és bűneit tartalmazzák.

Értjük a tanulságot? Itt a lehetőség, hogy megmutassuk, tanultunk-e.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. május 17.