II. rész: Paktum a gonosszal

Bernard: Az első interjú során megvitattuk a Szélsöpörte házat, amelynek fő témája a hitehagyás, Lucifer munkájának eredménye. Most arról az új világrendről szeretnék beszélgetni, amelyet bevezetni igyekeznek. Mik ennek a fő jellemzői?

Martin atya: Ez egy nagyon fontos kérdés, mert sok ember, amikor az új világrendről hall, ezt mondja: „Ez egy világkormányt jelent. Egyetlen kormány lesz, amelyik mindenkit vezet.” Először is: nem ez az új világrend lényege. Másodszor: az új világrend lényegében már itt is van. Létrehozták. Nem menekülhetünk belőle. Tetszik vagy nem, itt van. Létrejött. Mi is ez tulajdonképpen? Ma nem létezik olyan ország, amelyiket nem lehet a következő három részre osztani. Mindig van egy kormány, ami ma fontosabb, mint valaha. Van azután a gazdaság, és harmadiknak a kormánytól független szervezetek csoportja, amibe beletartozik az ittas vezetés ellen harcoló anyák[1] egyesületétől kezdve a katolikus egyházig minden. Itt áll ma az Egyház. Így áll a vallás. Egyszerűen egy a civil szervezetek között, amelyek az emberek számára nyitva állnak.

Bernard: Tehát degradálták az Egyházat.

Martin atya: Így van! Manapság, ha valami történik, nem kérdezik meg, hogy az Egyház mit gondol. Nem, nem. Az számít, hogy a tudósok mit gondolnak, vagy, hogy az üzletemberek mit gondolnak, vagy, hogy a kormány mit gondol. Ha egy pap, vagy egy lelkész, vagy egy rabbi megszólal, az emberek meghallgatják. De az csak egy hang a sok között. Tehát ez a három részre tagozódott társadalom jellemzi a modern világ szerkezetét. Minden ország a világon, még Kína is, követi ezt a mintát. Tehát az új világrend első jellemző vonása, hogy a vallás csak egy a sok nem kormányzati szervezet között, amelyek a piacon versenyeznek népszerűségért és követőkért. A második jellemző vonás a következő: Az új világrend eredményeként, manapság nem maradhat életben olyan ország, amelyik nem vesz részt a világ pénzforgalmában. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az az ország, amelyik nem járul hozzá a tőke és az árucikkek napi forgásához, ahogy a globális gazdasági szabályok megkívánják, tönkremegy. Mi történt például Észak-Koreával? Emlékszik, hogy néhány évvel ezelőtt rakétákkal fenyegettek minket? Nézze meg most, hogy mit csinálnak. Kopogtatnak az ajtónkon. Éheznek, mert nem vesznek részt a nemzetközi kereskedelemben. Csak most kezdenek rájönni, hogy nem tudnak adni-venni sehol sem. És éheznek. Dél-Korea ad nekik ennivalót.

Bernard: Ez új dolog, mert az 1930-as években Sztálin szocialista országot csinált az egyikből. Úgy látszik, ma nem ez a program, mert még a kommunista Kína is beilleszkedett a világgazdaságba.

Martin atya: És a kínaiak kereskednek, adnak és vesznek milliárd dolláros tételekben. De nézzük Albániát, amelyik teljesen elszigetelődött, miután egy különösen szigorú kommunista rendszert épített ki. Albániában most teljes a káosz, mert megpróbált kívül maradni. Albánia már nincs kívül, sehol sincs, csak a káoszban. Azt akarom illusztrálni, hogy egyetlen ország sem maradhat fenn, ha nem követi a globális szabályokat. És az egyik ilyen szabály, hogy benne kell lenni a tőke és a javak körforgásában. Ezt el kell fogadnod, barátom, különben meghalsz.

Bernard: Ez azt jelenti, hogy a kommunizmus halott? Ma már fellelhetők a piacgazdaság elemei még Kínában is.

Martin atya: A kommunizmus, mint gazdasági rendszer, meghalt. A marxizmus, mint gondolkodásmód, él.

Bernard: Tehát a marxizmus több, mint egy diktált gazdaság.

Martin atya: Egy ideológia, amelynek a fő tézisei nagyon egyszerűek. Egy: Az ember állat, egy jól szervezett állat. Pont! Semmi több! Kettő: Csak ez az élet van. Csak anyag van. Csak látás van, hangok, szagok és dimenziók. Ez minden, ami van. Három: Az állam a leghatalmasabb szervezet. A kormányzat minden országban sokkal fontosabb, mint valaha volt. A mi országunkban is ugyanez a helyzet. A mindenható kormány a modern világ velejárója.

Bernard: Tehát a marxizmus vezető eszméje soha nem a központilag irányított gazdaság volt, hanem az „evilági élet” mentalitása.

Martin atya: Így van, ez a lényege.

Bernard: Így tehát a kínai kommunizmus nagy változáson ment keresztül.

Martin atya: És Kínában több helyen is vannak valódi kapitalista jelenségek. Például van sok kínai milliomos. Hatalmas épületeket emelnek Sanghajban. A kínai kormány ezt nem bánja. A kínaiak nagyon ügyesek. Nagyon értenek a pénzcsináláshoz. Ami fontos nekik, az, hogy kezükben tartsák a tömegeket, és ezáltal biztosítsák az olcsó munkaerőt. Ezen kívül annyi gyereket ölnek meg, amennyit csak akarnak, hogy korlátozzák a népesség növekedését. Már több, mint egy milliárdan vannak. De ez marxizmus, nem kommunizmus. A kommunizmus egy vicc. Egyetlen kommunista ország sem virágzott soha. A Szovjetunió összeomlott, a kommunizmus miatt. Csak romlást szült Bulgáriában, Romániában, Csehszlovákiában[2], Kelet-Németországban[3] és Lengyelországban. Kommunista korszakuk végén ezek az országok mind romokban hevertek.

Bernard: Ha a kínai kommunisták elfogadták a piacgazdaságot, és mi itt, nyugaton elfogadtuk az „evilági élet” szemléletét és a liberális abortusz törvényeket, akkor most mi a különbség köztünk?

Martin atya: Semmi! Semmi azon kívül, hogy nekünk liberálisabb törvényeink vannak. Az igazságszolgáltatási rendszerünk nagyvonalúbban bánik a bűnözőkkel.

Bernard: De ezek csak fokozati különbségek, nem lényegbe vágók.

Martin atya: Nincs lényegi különbség. Nálunk viszont nagyobb a tolerancia a vallással szemben. Bár ez egyre csökken.

Bernard: Tehát létezik egy olyan tőke, amit a keresztény századok során felhalmoztunk, és most abból élünk; és a kereszténység még mindig pozitív befolyással bír olyan országokban, mint az USA, Kanada és Nagy-Britannia.

Martin atya: Már csak kevés maradt abból a tőkéből, sajnos. Csak egy kevés! Amit maga valójában mond, az az, hogy konvergálunk. Ugyanahhoz a rendszerhez közeledünk. Apropó, az 1985-ös genfi csúcstalálkozón[4] az Egyesült Államok és a Szovjetunió aláírt egy kulturális egyezményt. Ennek eredményeként a Washingtonban székelő humán tudományok számára létrehozott nemzeti alapítvány[5] és a moszkvai Informatik ugyanazokat a tankönyveket állítja össze a gyerekeknek az USA-ban, mint a Szovjetunióban, mint Latin-Amerikában, mint Borneóban, akárhol. A gyerekek ugyanazt tanulják mindenütt, csak a nyelv változik. Ez homogenitást eredményez.

Bernard: Ez az a pont, ahol szeretnék megállni. Úgy tűnik, a globalisták minden fajta helyi sajátosságot ki akarnak irtani.

Martin atya: Így van! Így van! Ez egy szörnyűség az amerikaiak számára. Hamarosan eljön az idő, amikor törvényeket, amelyek a fizetésüket, az otthonukat, az adójukat, az utazásaikat, és a családjukat szabályozzák, nem-amerikaiak alkotják.

Bernard: Nem ez volt a kérdés, amely véget vetett Margaret Thatcher[6] miniszterelnökségének? Nem akart az angol szuverenitásból egyre többet és többet átengedni az Európai Uniónak[7].

Martin atya: Az angol szuverenitás porlik és átszivárog az Európai Unióhoz. Tudják, hogy ha csatlakoznak az európai pénzügyi unióhoz, az Nagy-Britanniát örökre megváltoztatja. Azt hiszem, a végén nagy lesz az ellenállás az EU-val szemben. De végül Anglia kénytelen lesz egy nagyon szoros politikai és pénzügyi szövetségre lépni Európával. Lehet, hogy víz alá nyomják, és ez lesz a vége az általunk ismert Angliának.

Az amerikaiak előbb-utóbb rájönnek, hogy elvesztették szuverenitásukat az új világrenddel szemben, de akkor már késő lesz bármit is tenni ellene. Mit tehetünk, ha a törvényeket mások írják? Például a NAFTA[8] hatással van az amerikai munkaerőpiacra. Tehetünk ellene valamit? Nem, nem tehetünk. És a Kereskedelmi Világszervezet[9], amelynek tagjai vagyunk, szabályozza a világkereskedelmet, ami befolyásolja a munkaerő helyzetünket, a pénzügyeinket, a dollárunkat, a fizetéseinket. És semmit se tehetünk ellene. Beleestünk ebbe a csapdába, és nem tudunk kimenekülni belőle. Körülöttünk az új világrend.

Van itt egy fontos dolog. Emlékszik, hogy beszéltünk arról, hogy az orvostudomány új eredményeinek és az abortusznak meg a fogamzásgátlásnak használatával hogyan szoktatják hozzá az embereket, hogy az emberi testet új megvilágításban lássák, és végül is eljussanak az alacsonyrendű ember kultúrájának elfogadásához. Ez mind ugyanannak a rendszernek része. A cél az, hogy az elit számára létrehozzák a földi paradicsomot.

Bernard: Az új világrend egyik ígérete az volt, hogy a globális gazdaság mellett a kultúra helyi marad. De ha belenézek egy újságba, és olvasok egy cikket például az ön hazájáról, Írországról, azt látom, hogy ugyanaz a globalizációs nyomás nehezedik az ír kultúrára is. És most az írek olyan törvényeket hoznak, amelyek megnyitják az utat az abortusz és válás előtt.

Martin atya: Igen, ez történik. Az ősi kultúra, a keresztény kultúra eltűnőben van. Semmi kétség. Például Írország híres a Riverdance-ről[10]. Nem tudom, látta-e valaha. Ez egy ír táncműsor. Egy új kezdeményezés az írek részéről, hogy alkossanak valamit, ami független a kereszténységtől. Valami pogány mítoszon, hiedelmen alapul. Tehát a régi kultúra elenyészik, és ez az új kultúra lép a helyébe.

Bernard: De ez az új kultúra nem olcsó és unalmas, ahogy ezt a Szovjetunióban láttuk?

Martin atya: Természetesen így van! Az emberek unalmasnak találják ezt a kultúrát. Ez az egyik oka az öngyilkosságok gyakoriságának. És az emberek tiltakoznak ez ellen a kultúra ellen. De semmit se tehetünk ellene. Szeretjük vagy nem, mind találkozunk vele, és mindnyájan ki vagyunk téve annak az istentelen, néha pornográf televíziónak és szórakoztatóiparnak. Az Istent meg sem említik. Az örök élet szóba sem kerül. A vallásról szót sem ejtenek. A transzcendens világképet, amelyet kitiltottak az amerikai közéletből, a kultúrából is száműzik. Ez az új világrend.

Mire számíthatunk tehát? Talán idegen körülmények csapdájában találjuk majd magunkat, ahol a törvények a vallásunkat támadják, de engedelmeskednünk kell nekik? Nem, nem ez fog történni. Nem jutunk odáig. Nem fog megtörténni, mert komoly ígéretünk van arra, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát küldte el a megmentésére. És ott van a Miasszonyunk ígérete is. 1846-ban a franciaországi La Sallette-ben[11], 1917-ben Fatimában[12] és 1963-ban Garabandalban[13] a Szűzanya megmondta, hogy Isten közbe fog lépni, és meg fogja büntetni a világot, amiért évről-évre magzatok millióit pusztítja el. Isten meg fogja büntetni a világot emberek elnyomásáért, emberek éheztetéséért, háborúk kirobbantásáért és az ártatlan gyermekeket megrontó pornográfia terjesztéséért. Isten közbe fog lépni, mégpedig hamarosan. Az egyháznak azonban semmilyen általam ismert tagja nem hiszi, hogy ez belátható időn belül bekövetkezik. Nincs igazuk. Hamarosan meg fog történni! Vészesen közeledik!

Bernard: A Szélsöpörte Ház legelső jelenete 1957-ben játszódik, amikor az akkori Európai Gazdasági Közösség[14] első hat országának méltóságai találkoznak a pápával. XII. Pius pápa megjósolta, hogy eljön az ő idejük, de az csak nagyon rövid idő lesz.

Martin atya: Csak nagyon rövid. Nagyon rövid, mert van Isten az égben. Olyan ez, mint amikor Jézus szenvedése során ezt mondta: „De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé.”[15]. Nem szeretek jósolgatni. Az emberi jóslatok nem csalhatatlanok. 76 éves vagyok, tehát nem biztos, hogy megérem. De tudom, hogy maga, mint fiatal ember, rövidesen látni fogja maga körül, hogy Isten keze megbünteti a világot. A büntetés magát és a családját is érinteni fogja, mert maguk is részei ennek a világnak.

Bernard: Nem lesz menekvés? Nincs olyan helye a világnak, ahová elbújhatok a büntetés elől?

Martin atya: Katolikusok hoztak létre olyan közösségeket szerte az Egyesült Államokban és Kanadában, ahová érdemes lenne odaköltözni, de azok sem mentenék meg az Isten haragjától. Senkit nem óvhatnak meg.

Bernard: Tehát lehetetlen kimenekülni a világból.

Martin atya: Nem, nem, nem. Ha lemegy az argentin pampákra, ha elutazik a Góbi-sivatagba, akárhova megy is, a világ utoléri. A büntetés mindenkit elér. Akár a Góbi-sivatag közepén, akár Katmanduban, Nepálban vagy az argentin pampákon él, akár az óceán fenekén egy buborékban, a világ bajai megtalálják.

Bernard: De nem igazságtalanság, hogy sok család és sok jó pap mindent megtett, hogy erényes életet éljen, mégis elszenvedik a büntetést, amit más emberek erkölcstelensége okozott?

Martin atya: Gondoljunk arra, hogy Krisztust, útján a Kálváriához, siratták az asszonyok a fájdalmai, a szenvedése miatt. Ő azt mondta nekik: „Ne sírjatok miattam! Én csak a zöld fa vagyok. Ti vagytok a száraz fa. Sírjatok magatok és a gyermekeitek miatt.”[16] Ez az Isten törvénye. Tegyük fel, hogy van egy alkoholista és kábítószeres asszony. A gyereke fog szenvedni. Isten miért nem kíméli meg a gyermeket? Nem kíméli meg. És azért, mert Ádám és Éva evett az almából, miért büntetett engem? Én nem ettem az almából. Ahogy a Biblia mondja: „Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle. ”[17] Ez Isten törvénye.

Bernard: Úgy tűnik, hogy a Szélsöpörte Ház szerint lehet üdvözülni szenvedés útján.

Martin atya: Így igaz. El lehet nyerni az üdvözülést szenvedés által. Sajnos, más emberek bűne is okozhat szenvedést. Erre tipikus példa a magzat, akit az anyja vagy az apja abortál. A magzat semmit sem tett, amivel kiérdemelné azt a szörnyű tortúrát, de szenved. A magzat szenvedi el annak az iszonyú fájdalmat, mert egy gonosz anyja vagy apja van. Isten miért hagyja ezt? Miért nem a szülőket bünteti? Nem mindig bünteti meg azonnal őket, de később mindig megkapják a büntetést. Ugyanez igaz a háborúkra is. Úgy értem, hogy emberek millióit ölték meg a második világháborúban, olyanokat, akiknek semmi szerepe nem volt a háború kirobbantásában. Semmi olyat nem tettek, amivel ezt a sorsot kiérdemelték volna. De ez Isten törvénye, amely Ádámmal és Évával kezdődött. Megjegyzem, az egyház soha nem hívta őket Szent Ádámnak és Szent Évának. Észrevette? Az egyház szerint Ábrahám szent, Dávid szent, Izaiás szent, Jeremiás szent, de Ádámot és Évát soha nem mondták szentnek. Soha! Szerintem azért nem, mert valami elszámolnivalónk van velük. Csalódást okoztak nekünk! Amiért azt csinálták, amit csináltak, ma bizonytalanságban élünk, a pokolba jutás lehetőségével a fejünk felett. Mindenki ezen a világon szenved amiatt, amit ők tettek. Tehát senki ne zúgolódjon, hogy ez igazságtalan. Persze, hogy igazságtalan. De, tudja, amikor az igazságtalanságnak erről a fajtájáról van szó, nincsenek jogaink. Az Isten az Isten.

Bernard: Talán azt próbálja közölni velünk, hogy lehetetlen földi paradicsomot építeni.

Martin atya: Sohasem volt ez a szándéka. Ezt soha nem akarta. Krisztus maga úgy beszélt az ördögről, mint a világ fejedelméről. Krisztus azt mondta, hogy az ő országa nem ebből a világból való. Krisztus nem függött ettől a világtól, sem a világ fejedelmétől. Ezért szomorít el, amikor azt hallom, hogy az emberek földi paradicsom építéséről, az emberiség földi lakóhelyének építéséről, és az egyetemes testvériség megvalósításáról beszélnek. Ez mind nagyon szép politikai szempontból, de az üdvösség nem ez. A megváltás úgy működik, hogy „Halálos bűnben élsz, és én megbocsátom bűneidet.” „Haldokolsz, és én meggyóntatlak, hogy a mennybe juthass.” Ez minden, amit a hitünk ígérhet nekünk. Semmi többet.

Bernard: Tehát az új világrendből származó problémák a jó katolikusok számára csak keresztek, amelyeket viselniük kell.

Martin atya: Így igaz! Igaz! Az új világrend támadásainak oroszlánrészét nekünk kell elviselnünk, mert mi vagyunk az ellenség. Végső soron mi vagyunk az egyedüli ellenség, mert ha megszabadulnak tőlünk, ha megszabadulnak a katolikus Egyháztól, megvalósíthatják a céljaikat. De nem fog sikerülni, hogy megszabaduljanak tőlünk. Ha a katolikus Egyház összeomlik, akkor minden más vallás is megsemmisül. Semmilyen keresztény felekezet nem születhetne, vagy élhetne tovább. Még a judaizmus sem élné túl. Mindennek vége lenne. Ha a katolikus Egyház megszűnne létezni, az örök áldozat, amiről Malakiás próféta[18] beszél, szintén megszűnne, és a világ is véget érne. Mi tehát nélkülözhetetlenek vagyunk, és Lucifer tudja ezt. Azt is tudja, hogy a végén vereséget szenved, mégis mindent megtesz, hogy magával rántson annyi embert, ahányat csak tud.

Bernard: A Szélsöpörte Ház cselekményének középpontjában a Szentatya áll. Kulcsfontosságú a luciferi mozgalmak terveiben a pápaság bizonyos fokú ellenőrzése?

Martin atya: Korrigálnom kell megfogalmazását. Teljes kontrollt akarnak. Ha ugyanis csak részleges kontrolljuk van, vagy csak a pápai állam egy része felett, akkor a másik fele szembeszáll velük. Teljes felügyelet szükséges. Ezt kétféleképpen lehet gyakorolni: vagy direkt utasításokat adnak, vagy úgy intézik, hogy anélkül teljesítsük az utasításaikat, az akaratukat, hogy észrevennénk.

Bernard: Valószínűleg a második verzió az, ami ma történik.

Martin atya: Az egyház tagjainak többségére nézve ez áll. Azt hiszik, hogy minden rendben van velük, de sokan elvesztették a hitüket. Mások gyengék, és nem akarnak az árral szemben úszni. Nem akarnak nyíltan kiállni, nem akarják megbolygatni a dolgokat. Ismerek sok jó, középutas papot, monszinyort és püspököt, akik semmilyen komoly bűnt nem követnek el, de nem is csinálnak semmit. Minden javaslattal egyetértenek. Majdnem olyan rosszak, mint azok az emberek, akik tudatosan végrehajtják Lucifer gonosz parancsait. Majdnem olyan rosszak, mivel egyszerűen hagyják, hogy gonosz dolgok történjenek.

Bernard: Ezek a langyos lelkek.

Martin atya: Emlékeznünk kell az apokalipszisben elhangzó szavakra: „De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.”[19]

Bernard: Az lenne a feladatunk, hogy harcos egyház legyünk.

Martin atya: Ez igaz, De vajon hol van ma a harciasság? Hol van bármi evangelizációs buzgalom? Hol van valódi missziós munka? Hol van apostoli elhivatottság? Hol van „Gyerünk, csináljuk!” hozzáállás? Kaput, vége, nem léteznek többé. Látunk ilyet bárhol is? Ez a szellem kihalt. Most minden kompromisszum kérdése. A pápánk aláírt egy egyezményt az ortodox egyházzal arról, hogy véget vetnek az egymás közötti hittérítésnek. Most már nem szabad megpróbálnunk, hogy megtérítsünk egy oroszt vagy egy görögöt. Megtiltotta a pápa. Nem lenne szabad megpróbálnunk zsidó testvéreink megtérítését sem, ezzel megbántanánk őket. Ma az a nézet, hogy az ő szövetségük Istennel éppúgy érvényes, mint a mienk. A missziós egyház pusztulásának vagyunk tanúi. Az állapotunk valójában olyan rossz, hogy nekünk magunknak van szükségünk misszionáriusokra. Rohamosan fogyatkozunk megszokott liturgiánkban, megszokott imáinkban és szokásos aszkétizmusunkban. Bár van egy maroknyi katolikus, akik viselkedésükben egyre szentségesebbek lesznek, a többséget orruknál fogva vezetik ki az egyházból, és még csak észre sem veszik. Nem tudják! Azt hiszik, hogy minden rendben van. Pap lévén, minden nap találkozom ezekkel a katolikusokkal. Azt hiszik, hogy minden jól van, amíg az ember fel nem hívja a figyelmüket bizonyos dolgokra. Ilyenkor hirtelen azt mondják: „Tényleg, ez nem hangzik valami jól!” Azt reméli az ember, hogy néha egy öt vagy tíz perces beszélgetés terem valami gyümölcsöt. A legtöbb katolikus számára túlságosan nehéz szembefordulni az árral. Kevés az olyan katolikus, aki odamegy a paphoz azzal, hogy „Eretnekséget tanít, atyám, nem az igazságot!” Nem fogják megtenni. Ha mégis megteszik, ezt fogják hallani: „Nem értesz hozzá. Én pap vagyok. A püspököm és a pápa felhatalmazásából vagyok itt.”

Bernard: Hát én ismerek sok laikust, akik odamentek a papjukhoz vagy a püspökükhöz és rámutattak a hibákra, de minden eredmény nélkül. A vége az lett, hogy otthagyták a templomot.

Martin atya: Egy másik szörnyű dolog az erkölcsök általános lazulása. A nemi erkölcs területén általános a szabadosság gyakorlata. Hány anya fogja elzavarni a fiát, amiért az hazahozza a barátnőjét, hogy vele aludjon? Nem, nem fog veszekedni emiatt. Ezek a szülők rendes emberek, ők maguk sosem követnék el ezt a bűnt, de nem utasítják rendre a gyerekeiket, mert félnek, hogy elveszítenék őket. A szülők más tekintetben is engedékenyek a gyerekeikkel szemben. Általános az engedékenység. Az egyházközség papja rendszerint nem mondja nekik, hogy érvényesítsék a szabályokat, általában nem szorgalmazza az erkölcsi törvények betartását. Nem prédikálnak az aktuális erkölcsi problémákról. Mikor hallottunk utoljára a templomban abortusz, fogamzásgátlás vagy homoszexualitás ellenes beszédet? Manapság nem lehet ilyet hallani.

Bernard: Foglalkozik a Szélsöpörte ház napjaink általános kedélyállapotával, amelyre a gyengeség és belenyugvás jellemző?

Martin atya: Igen. Aki mindennek behódol, az demokratikus és jó embernek számít. Aki nem fogad el mindent, azt morgósnak, korlátoltnak, elfogultnak és ítélkezőnek tartják. Ez most a hozzáállás. Ez az új világrend, és a törvényei megerősítik ezt a vélekedést.

Bernard: Szeretném, ha a következő témánk a Szentatya lenne. A Szélsöpörte ház cselekménye a nyugalomba vonulás körül forog. Valóban az a helyzet, hogy bizonyos kardinálisok le akarják léptetni a pápát?

Martin atya: Az a helyzet, hogy a pápa nagyon engedékeny bizonyos dolgokban, de szilárdan ellenez minden lazítást az Egyház erkölcsi tilalmait illetően, így az abortusz, a fogamzásgátlás, maszturbáció, valamint válás és újraházasodás kérdésében.

Bernard: Tehát ő az akadálya az új erkölcsi rend bevezetésének.

Martin atya: Pontosan. Számos egyházi ember, köztük néhány kardinális, kijelentette, hogy meg kell változtatnunk a törvényeinket az abortuszról, a fogamzásgátlásról és a válásról, illetve újraházasodásról. Kísérleteznünk kell, mondják. Kísérletezni akarnak továbbá a női papokkal, de a pápa erre nemet mond. És kísérletezni akarnak a papok házasodásával is, de a pápa erre is nemet mond: „Nem, legalábbis a nyugati, latin rítusú egyházban nem.” Másrészt a luciferistáknak nagyon szigorú programjuk van. Azt mondja egy belső luciferi prófécia, hogy ha a világ fejedelmét nem ültetik trónra méltóképpen a citadellában, azaz a Vatikánban, akkor vesztettek. De ahhoz, hogy a fejedelmet beiktassák és trónra ültessék, túl kell adniuk a pápán. Hogy lehet megszabadulni a pápától? Vagy megölik, vagy rábírják arra, hogy lemondjon. Nem fogják megölni, mert az túlságosan piszkos dolog lenne, meg aztán nem is lehetne titokban tartani. Mi ma tudjuk, ki ölte meg a pápákat korábban, és tudjuk, hogy miért. A titkok kiszivárognak.

Bernard: Félnek, hogy egy gyilkossági kísérlet visszaütne.

Martin atya: Egy gyilkossági kísérlet visszaütne. A legegyszerűbb lenne meggyőzni őt, hogy köszönjön le. Már elmúlt 75 éves. A püspökök 75 éves korukban lemondanak a székükről, és ő is egy püspök. A 75. évét megelőző három évben támadás alá vették. Egy cikket köröztettek róla és a visszavonulásáról. Ő is elolvasta, és a margóra megjegyzéseket írt a javaslathoz. A cikk lényegében azt mondta, hogy a fennálló körülmények között a pápának le kellene mondania. Ő visszaírt, és módosította az indítványt. Végül úgy döntött, hogy megírja a saját dokumentumát a pápai nyugalomba vonulásról, ezzel vágva ki magát a nehéz helyzetből. Kiadott egy motu propriót[20]. A motu proprio egy latin kifejezés arra, amit ma végrehajtási rendeletnek hívnánk, vagy ha az amerikai elnök bocsátja ki, elnöki rendeletnek. Ennek senki nem mondhat ellent. A kormány minden szerve engedelmességgel tartozik egy elnöki rendeletnek.

Bernard: A vatikáni modernisták nyugalomba vonulásra akarják kényszeríteni a pápát, mert úgy érzik, hogy szilárd állásfoglalása olyan erkölcsi kérdésekben, mint az abortusz és a mesterséges fogamzásgátlás, akadályozza az új rend térhódítását. Ugyanakkor sok tradicionális katolikus nagyot csalódott a pápában olyan okokból, mint a már említett ökumenizmus, vagy az erős kéz hiánya. Ez sok ember számára nagyon zavaros és ellentmondásos helyzet. A Szélsöpörte házban sok vita folyik erről a pápáról, mondjuk Gladstone atya és Slattery atya között, vagy Gladstone atya és Carnaseca atya között. Vajon ilyen fajta viták mennek végbe sok katolikus fejében?

Martin atya: Igen. Nem mindegyik, de a legtöbb beszélgetés a könyvben olyan, amit vagy hallottam, vagy én folytattam a barátaimmal, többnyire római, franciaországi és angliai papokkal. Ezek voltak a témák, amik mindig terítékre kerültek, és mindig szenvedélyes, néha dühös vitákba fordultak. Az emberek vagy ellene, vagy mellette voltak azoknak a gondolatoknak, amiket a pápával kapcsolatban megbeszéltünk. Tehát igen, a jelenlétemben lefolyt, valóságos beszélgetések voltak.

Bernard: Ezek a beszélgetések emberek között zajlottak, vagy néha egy-egy ember fejében?

Martin atya: A könyvben szereplő minden beszélgetést hallottam, vagy magam is részt vettem benne.

Bernard: Az biztos, hogy én is nagyon sokszor tanúja voltam ilyen beszélgetéseknek. Úgy tűnik, hogy most a katolikusok legfájóbb pontja ez a Szentatya.

Martin atya: Ez a pápa a nagy akadály. A katolikusok több kategóriába sorolhatók. Vannak, akik azt mondják: „Ő a Szentatya. Nem értjük, miért csinálja ezt, de hisszük, hogy mindent megtesz, ami tőle telik, és majd megértjük később.” Mások így beszélnek: „Nem, nincs igaza. Nem úgy viselkedik, ahogy egy pápának kellene. Többé nem tartozunk neki hűséggel.” Megint mások ezt mondják: „Nem baj. Ő a pápa, csak ez számít.” Nincs egyetértés a Szentatyát illetően. Ehhez nem fér kétség. Vannak olyan dolgai, amiket nehéz megérteni, vagy a katolikus hittel összeegyeztetni. Van néhány, amit különösen nehéz összeegyeztetni. Mi az én hozzáállásom ehhez? Nem ítélhetem meg a pápát. Az egyházjog mindenkinek megtiltja, hogy a pápát bírálja. Egy nap majd az Egyház tévedhetetlen ítéletet fog hozni minden pápáról, különösen erről, mert ő egy kulcsfontosságú pápa. Az Egyház történetének kulcsfontosságú percében uralkodik. Kulcserő adatott a kezébe. Ezt, úgy hiszem, rosszul használja, de én csak egy katolikus vagyok a sok közül, ő pedig a pápa. És én nem ülök a magas székben, ahonnan mindent jól lehet látni. Nem tudom, amit ő tud. Imádkozni fogok érte, továbbra is megadom neki a tiszteletet, és megvédem őt, az én pápámat. De nem fogok egyetérteni vele, amikor olyasmit mond nekem, ami ellenkezik azzal, amit tanultam.

Bernard: Követniük kell a katolikusoknak a pápát, amikor olyasmit csinál, ami ellenkezik a hittel, vagy az Egyház hagyományaival, mint, mondjuk, az ökumenizmus?

Martin atya: Egyáltalán nem szükséges. Ami azt illeti, egyáltalán nem kellene. Aquinói Szent Tamás[21] és más szentek azt mondták, hogy ha egy püspök, vagy akár a pápa olyat mond, amiről tudjuk, hogy eltér az Egyház tanításától, nem kell követnünk. Mondhatjuk, hogy „Nem, Szentatyám, ezt nem fogadom el.” És ettől még hű katolikusok maradunk. Sőt, az igazság érdekében kötelesek vagyunk ezt tenni. Kötelesek vagyunk a hibát elutasítani. A katolicizmus egyáltalán nem az, hogy soha nem lehet ellenkező véleményt nyilvánítani azzal, amit a pápa mond. Tehát az én viszonyulásom II. János Pálhoz a következő: Súlyos problémáim vannak jó néhány dologgal, amiket csinált. Súlyos problémáim vannak jó néhány dologgal, amiket elmondása szerint hisz. Nem tudom követni őt bizonyos kérdésekben, mert a katolikus Egyház hagyományai szerint az nem lenne helyes. Például, a katolikus hagyomány szerint Krisztus leszállt az alvilágba, hogy a pokol tornácáról kivezesse a lelkeket. Ő ezt tagadja. Én ezt nem fogadhatom el, nekem követnem kell a Credót[22]. Ez benne van a Credóban! Az apostoli hitvallás ezt mondja: „Alászállt a poklokra.” II. János Pál azt mondta Luther Mártonról, hogy jó ember volt és mély vallásos gondolkodó. Ezt én nem fogadhatom el. Az a véleményem, hogy Luther istenkáromló volt, és valószínűleg a pokolba került. Őszintén szólva, egyszerűen nem tudom elfogadni, amiket ezekről a kérdésekről mond, de ez nem jelenti azt, hogy rossz pápa, vagy, hogy nem tekinthető pápának. Csak annyit jelent, hogy nem tudom elfogadni, amit mondott, és nem is vagyok köteles elfogadni. Tehát lehet valaki jó katolikus akkor is, ha nem ért egyet a pápával? Persze, hogy lehet.

Bernard: Sokan vannak, akik szintén nem nagyon értik, mit akar elérni. Azt hiszem, korábban említette, hogy pápaságának első tíz évében geopolitikájának az volt a célja, hogy a vasfüggönyt lebontsák.

Martin atya: Igen, ez volt a geopolitikai stratégiája. Egészen 1981-ig meg volt győződve arról, hogy hosszú uralkodás áll előtte, és rengeteg ideje lesz a problémák megoldásán dolgozni. Aztán rálőttek. Amikor a római Gemelli kórházban feküdt, látomása volt. Egy fatimai látomás. Úgy gondolta, hogy isteni sugallat volt. A személyes titkárával azonnal hozatott egy másolatot a Harmadik Titokról, amivel addig nem foglalkozott. Elolvasta, aztán felhívott egy jól ismert Fatima-szakértő apácát, és elküldte Portugáliába, hogy Lúcia nővérrel beszéljen. Amikor kikerült a kórházból, nyilvánvaló volt, hogy egy új geopolitikai célt forgatott a fejében. Most úgy érezte, hogy nem fog sokáig élni, tehát a pápasága sem fog sokáig tartani. Azt is tudta, hogy a Szovjetuniónak vége, de Oroszország megmaradt. Elhatározta, hogy minden geopolitikai befolyását beveti Kelet-Európa felszabadítása érdekében. És itt történt, hogy volt egy kis repedés a harci vértjén. Egy Szolidaritás[23] nevű szervezet segítségével vitte győzelemre az ügyet. Emlékszik a Szolidaritásra?

Bernard: Igen. Lech Walesa volt a vezetője.

Martin atya: A probléma az volt, hogy a Szolidaritás tisztán világi szervezet volt. Mint tömegmozgalom, tökéletes volt, de tisztán világi. Semmi köze nem volt a valláshoz. A Szolidaritással győzték le a sztálinistákat Lengyelországban. A Szolidaritás buktatta meg Edward Gierek lengyel vezetőt az egész kormánnyal együtt. A kommunisták térden állva könyörögtek II. János Pálnak és Wyszyński bíborosnak[24], hogy segítsenek megvédeni az országot a szovjetektől. II. János Pál egy világi szervezetre támaszkodva vitte véghez geopolitikai elgondolását. Nem a hit vezérelte. Nem, politika volt és az ész geopolitikája, nem a hité. 1989-re már teljesen belemerült az ész geopolitikájába, és jó barátságba került Mihail Gorbacsovval. Nagyon közel került az amerikaiakhoz. Világi mozgalmak segítségével harcolt szellemi célokért, és nem sikerült neki. A helyzet csak rosszabb lett!

Bernard: Tehát II. János Pálnak sikerült lerombolni a vasfüggönyt.

Martin atya: Semmi kétség.

Bernard: De Kelet-Európa felszabadítása nem hozta meg a vallási téren remélt eredményeket.

Martin atya: Nem, nem hozta meg, mert II. János Pál ugyanabba a hibába esett, amibe XXIII. János és VI. Pál. Újra meg újra megkérdezem: Miért követte el ez a három pápa ezt a hibát? A hiba az, hogy nem teljesítették a Mennyek Királynőjétől kapott megbízatást: „Püspökök, ti mind egy napon ajánljátok föl nekem Oroszországot. És Oroszország meg fog térni.” Ha ez a felajánlás megtörtént volna, Oroszország katolikussá lett volna, a marxizmus meghalt volna, és a büntetés elmaradt volna. A Szűzanya ezt is mondta: „Ha nem teszitek meg a felajánlást, a Fiam mindnyájatokat megbünteti.” XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál nem törődött a figyelmeztetéssel és az utasítással. XXIII. János azt mondta: „A gyerekek nem tudták, mit beszélnek. Azt gondolták, hogy Russzia[25] egy lisszaboni utcalány. Beszélek Nyikita Hruscsovval, és meg fogja engedni, hogy jöjjenek megfigyelők a zsinatra, ha nem ítélem el a kommunizmust.”. Ezért aztán XXIII. János nem engedte a zsinati atyáknak, hogy rosszat mondjanak a kommunizmusról. Ezt mondta: „Soha nem fogjuk nyilvánosságra hozni ezt a levelet. Nem fog napvilágot látni. És nem fogom Oroszországot felajánlani, mert ha megtenném, Nyikita Hruscsov ezt háborús kihívásnak venné. Ha mind a 2700 püspök összegyűlne és elítélné a kommunizmust, a szovjetek ezt háborús cselekménynek tekintenék, és biztosra lehetne venni a rákövetkező vallásüldözést.” Így magyarázta XXIII. János. VI. Pál egyszerűen félt a saját árnyékától is, és, mellesleg, valójában nem is hitt Fatimában.

II. János Pál félig-meddig hitt Fatimában, de nem hitte el az egész fatimai üzenetet. Úgy határozott, hogy ő nem végezheti el a felajánlást, mert nem ő az 1960-as pápa. Lúcia eredetileg azt mondta, hogy az 1960-as pápának kell megtennie. Valójában megengedte, hogy elhallgattassák Lúcia nővért, és eltusolják a fatimai üzenetet. A külügyminisztere, Casaroli érsek[26], aki egyébként szerintem ateista, a vatikáni diplomácia útján elnyomta a fatimai üzenetet, amennyire csak tudta. Például a lisszaboni apostoli követ az egész személyzetével együtt felkarolta Fatima ügyét. Casaroli lecserélte őket, és egy olyan követet küldött oda, aki nem szimpatizált az üggyel. És így tovább. Tehát miért utasította vissza az utolsó három pápa a Szűzanya parancsát? Amikor Oroszországot kellett volna felajánlania, II. János Pál csak térdelt a Szent Péter téren, és miközben az emberiséget felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének, ezt mondta: „Világosítsd meg különösen azokat a népeket, amelyek egyikét várod, hogy felajánljuk Neked és Rád bízzuk.” Miféle badarság ez? Nekem ez badarság. Ő állítólag tagja a Szent Maximilián Kolbe lovagrendnek[27], amelyik a Szeplőtelen Szűz szolgálatára kötelezte el magát. Tehát teljesíthette volna a felajánlást. Úgy gondolom, hogy az ok, amiért a felajánlás nem történt meg, egészen Luciferig megy vissza. Egyszerűen túl nagy hatalma van az Egyház vezetői felett. Képes elfojtani minden próbálkozást.

Bernard: Tehát Lucifer megbénított minden erőfeszítést, ami az Isten Anyjának utasításait próbálta teljesíteni.

Martin atya: A Mennyek Királynőjéről van szó! Még ha aggódott is XXIII. János, hogy Nyikita Hruscsov háborút üzen, mondhatta volna: „Ha ezt akarod, akkor biztos van valami terved. Bíznunk kell benned!” De nem bíztak benne. Egyáltalán nem! Tehát, véleményem szerint az volt Krisztus akarata, hogy ez a három pápa hagyja tönkretenni az Egyház szervezetét. Fontos szerepet játszottak a szervezet lerombolásában. Ezért majd felelniük kell. XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál magas pozíciójukban hűtlenül kezelték a rábízottakat. Nem lett volna szabad engedniük ezt a pusztítást. Harcolniuk kellett volna ellene. Nem tették.

Bernard: Visszatérve az eredeti kérdéshez: Az ok, hogy II. János Pál geopolitikai stratégiája nem hozta meg a remélt vallási eredményeket az, hogy nem a Szűzanya által előírt módszereket alkalmazta.

Martin atya: Így van. Tisztán világi eszközöket használt, tehát nem azt csinálta, amit a Szűzanya mondott: „Ajánljátok föl nekem Oroszországot, mind, ti püspökök, ugyanazon a napon, ugyanolyan formában. Tegyétek meg! És közöljétek a világgal ezt a titkot. Hozzátok nyilvánosságra!” Ők mégis azt mondták: „Nem, nem tesszük meg a felajánlást, és nem hozzuk nyilvánosságra a titkot.” II. János Pál kezdettől fogva azt mondta, hogy nem fogja publikálni a Harmadik Titkot.

Bernard: A vasfüggöny eltűnése után volt valami határozott stratégiája II. János Pálnak?

Martin atya: Nem, nem volt semmi határozott stratégiája. Ne feledjük, hogy ő egy bürokratikus szervezet feje. Különben ez egy nagyon hatékony szervezet, amelynek mozgatórugója a külügyminisztériumi hivatal. A Külügyminisztérium két részre oszlik: az egyik a püspökökkel foglalkozik, a másik az országok világi kormányaival. Csupa szakértő. Semmi kétség, a vatikáni emberek tudják, mit csinálnak. A hírszerzésük legendás. Napra kész információik vannak. Olyan információforrásaik vannak, amilyenekről a CIA[28], a Mossad[29] vagy a KGB[30] nem is hallott. A feladatuk az lenne, hogy a pápa rendeleteit megvalósítsák, de ők a legkeményebben dolgoznak II. János Pál geopolitikája ellen. Nem értenek egyet vele. Csak csalódást okoztak neki, és most már nincs visszaút. Folyamatosan ellene dolgoznak, mert megvannak a saját céljaik. Mindez miért van így? Mert elárasztotta őket a szabadkőművesség.

Bernard: Tehát szabadkőművesek vannak bent a Vatikánban.

Martin atya: Ó, igen. Ez a nagy baj. Behatoltak. A barbárok benn vannak a városban, nem a falakon kívül. És ők parancsolnak! És II. János Pál tudatában van annak, hogy egyetlen lépést sem tehet, hacsak nem fog egy fejszét, és nem vág le néhány fejet. De már nem tud egy fejszét fölemelni, nem tud semmilyen fejet levágni. Haldoklik. A pápánk, II. János Pál, még talpon van, de haldoklik. Nem csak azért, mert öregszik, valóban haldoklik. Mérni lehet hétről hétre. Látni lehet abból, ahogy ötöl-hatol, és morog, amikor beszél. Abból, hogy nem tud kezet rázni, nem tud az ember szemébe nézni, nem tud meghajolni. Csak csoszog össze-vissza, nem jár. Beleesik egy székbe, nem leül és feláll. Felsegítik a székből, és visszaesik bele. Parkinson kórja van? Ez olyan, mintha azt kérdezné valaki: „Folyik vér az ereimben?” Már régóta szenved ebben a betegségben, tehát szó szerint haldoklik. És tudunk róla. Mindenki tud róla, de a Vatikán titkolja. És most a múlt kísértetei mind megjelennek neki. Ugyanúgy a jelen kísértetei és a megoldatlan problémák rémei is mind előjönnek. Az ítélőképessége kudarcot vall. Arra utalok, hogy fogadta Fidel Castrót és Gorbacsovot, órákat töltött velük, mint tiszteletreméltó vendégekkel. Ezek az emberek nem érdemelnek tiszteletet. Ha beszélni kell velük, beszéljen négyszemközt, vagy küldjön üzeneteket egy követtel, amiből van neki sok. Nem kell megtisztelni őket egy pápai fogadással.

Bernard: Említette Gorbacsovot. Könyve, a Szélsöpörte ház, sokat beszél Oroszországról. Van még szerepe Oroszországnak a fatimai üzenetben annak ellenére, hogy a vasfüggöny már nem létezik?

Martin atya: Feltétlenül van. Ahogy már mondtam, és azt hiszem, hogy ez tényleg igaz, II. János Pálnak vannak még Oroszországgal befejezetlen ügyei, amiket el kell intéznie, mielőtt meghal. A sorsa össze van kötve az ukrajnai Kijevvel és Moszkvával. Hogy miért? Nem tudom, de annyit tudok, hogy ennek a pápának valami köze van Oroszországhoz. Ezt mondta nekem, és én elhiszem. Ami pedig a fatimai üzenetet illeti, az még mindig érvényes. Érvényes! Oroszország téveszméi mára elterjedtek a világban. Miasszonyunk ezt mondta: „Oroszországot végül meg fogja téríteni az én Szeplőtelen Szívem.” Oroszország meg fog térni, ha ő azt mondja, de azt is mondja, hogy már késő lesz. Oroszország tehát kritikus része az isteni tervnek. Miért? Hogy válaszolhassak erre a kérdésre, túl mélyen be kellene hatolnom a pápai titkokba. Maradjunk annyiban, hogy ez Isten döntése. Tisztán és egyszerűen az Ő választása. Mint amikor kiválasztotta a zsidó népet, hogy az Ő Fiát a világba hozza. Isten hoz döntéseket. Megvannak a kedvenc megoldásai a problémákra. Én nem választottam volna Oroszországot vagy Kijevet vagy a Keletet a megváltásra. De az a helyzet, hogy ő úgy döntött, hogy a megváltás mindannyiunk számára Keletről jön. És II. János Pálnak, aki kötődik Oroszországhoz, nagy fájdalma, hogy itt kudarcot vallott.

Bernard: Megbeszéltük Oroszországot. Mivel hallgatóink nagy része amerikai, szeretnék beszélgetni az USA és más angolszász országok szerepéről. Ide értem Angliát, Kanadát, Ausztráliát és Új-Zélandot. A Szélsöpörte házban az olaszországi kardinálisok utalnak az angolszászokra. Ők milyen szerepet játszottak az Egyházban?

Martin atya: Ez ellentmondásnak tűnhet sok embernek. A legfontosabb szerep, amit az angolszász országok játszanak a katolikus Egyház életében az, hogy ők voltak a forrásai és megalkotói a szabadkőműves páholyoknak, kezdve a Skót Páhollyal.[31] A szabadkőműves páholy olyan hely, ahol az igazság ellenségei rejtőznek. A felső körökben, valahol a 33. fokozattól fölfelé, gondos tervek készülnek a katolikus Egyháznak, mint egyháznak, de nem mint szervezetnek az elpusztítására. Ezek az emberek azt akarják, hogy az Egyház mint szervezet tovább éljen, de nem a hagyományos formájában. Az Egyház tönkretételére irányuló tervek náluk vannak lefektetve, és az angolszászok azok, akik végrehajtják. Az angolszász országok a tervek melegágya. Ennyiben fontosak a Római Katolikus Egyház számára. Persze igaz, hogy számos buzgó katolikus van Angliában, az USA-ban és más angolszász országban, de az angolszászok és Róma közötti viszonyban a kölcsönös antipátia dominál. Szöges ellentétben állnak egymással. Ez a felállás, és a Római Katolikus Egyház ellen, a hit ellen, a természetfölötti ellen, Krisztus egész küldetése ellen intézett támadások a szabadkőművesektől jönnek. Most persze nem a Shrinerekről[32] beszélek, a férfiakról a kis piros sapkával az évi ünnepségeiken és jótékonysági rendezvényeiken. Nem ezekről beszélek, hanem a szabadkőművesek testvéri szervezetéről, amelynek életcélja, hogy az Egyházból eltüntesse a természetfölöttit, és a megmaradt szervezetet humanitárius célokra használja. Van egy XVIII. századi jövendölésük a katolikus Egyház átalakításáról, és azóta is a prófécia valóra váltásán dolgoznak.

Bernard: Van még egy tényező. A hidegháború idején az Egyesült Államok, angolszász szövetségeseik és a Vatikán mind egy oldalon álltak az ateista kommunizmussal szemben. Most úgy néz ki, hogy az amerikai kormány és a Vatikán politikája hadilábon áll egymással. Azzal a néhány törvénnyel, amelyet a képviselőház és a szenátus mostanában hagyott jóvá, nem az a helyzet, hogy az Egyesült Államok kormánya szorgalmazza a népességszabályozást, amely homlokegyenest ellentétben áll a Vatikán álláspontjával?

Martin atya: Tökéletesen igaz. Összeütközés van a kettő között. Az amerikai kormány elkötelezte magát a népesség korlátozására körülbelül tizenöt országban. Richard Nixon óta minden elnök rendeletet adott ki a sterilizáció, az abortusz és a fogamzásgátlási módszerek elterjesztésére számos harmadik világbeli országban. Elnöki rendeletet általában a nemzetbiztonságot egy atombombához hasonló mértékben fenyegető esetekben bocsátanak ki. A túlnépesedés problémájának kezelését stratégiai fontosságúnak tartják. A diplomácia nyelvén stratégiai fontosságú az, ami a nemzet életben maradásához szükséges. Például elengedhetetlen, hogy legyenek atomfegyvereink, ha meg akarunk maradni. A szóban forgó elnöki rendelet szerint az Egyesült Államok biztonsága megkívánja, hogy az országon kívül népszerűsítsék a sterilizációt, az abortuszt és a fogamzásgátlást. A kormány több milliárd dollárt költ erre. Nem olyasmiről beszélünk, ami itthon történik. A népszaporulat korlátozásáért folytatott harcot az Egyesült Államok kormányának minden részlege köteles támogatni, legyen az a Belügyminisztérium vagy a Kereskedelmi Minisztérium.

Bernard: Van valami rejtett vallási oka annak, hogy a népességkorlátozási politikát támogatják? Pusztán tudományos vagy gazdasági szempontból nézve nem lenne szükséges, mert tudok számos olyan programról Kanadában és az Egyesült Államokban, hogy ténylegesen fizetnek a farmereknek, hogy ne termeljenek búzát, mert olyan nagy a felesleg.

Martin atya: Semmi értelme. Semmi értelme! Aminek nincs értelme, az, először is, hogy emberi lényeket gyilkolnak meg. Tudja, hogy a karthágóiak mi csináltak Karthágó határában? Egy dombon állandó tűz égett, amelyet Moloch[33] papjai tápláltak. Minden reggel asszonyok jöttek újszülött gyerekekkel, és elégették őket. Ez történt Karthágóban. Ma nincs az ördögnek dombja, ahol imádják, ehelyett az egész világon milliószámra öljük meg az ártatlan, meg nem született gyermekeket.

Bernard: Az abortusszal?

Martin atya: Az abortusszal. És vetélést okozó fogamzásgátlókkal. Ne feledjük, hogy sok gyereket ölnek meg az anyaméhben olyan fogamzásgátló gyógyszerekkel, amik vetélést indukálnak. Arra akarok kilyukadni, hogy az abortusz az ördögnek azt a törekvését szolgálja, hogy megöljön emberi lényeket, mielőtt megkapták volna a keresztség szentségét.

Bernard: Tehát valójában az a célja, hogy a lelkek mennybejutását megakadályozza.

Martin atya: Hogy távol tartsa őket az Isten kezétől. Távol Tőle. Isten teremtette azokat a lelkeket, szereti és meg akarja tartani őket, de nem tudja, mert keresztség nélkül meghalnak. Azt hiszem, Istennek van megoldása erre a problémára. A másik, hogy az ellenség az Egyház hatáskörét is korlátozni akarja, szűkíteni a tanítását, megszüntetni mint a természetfölöttihez kötődő szervezetet. Tehát ez egy kettős csapás. És nagyon hatásos, mert ma többen vannak azok a katolikusok, akik fogamzásgátlást használnak, mint azok, akik nem.

Bernard: És szorongatják a nagy családos katolikus kisebbséget?

Martin atya: Nagyonis! Nyomják őket, hogy ne vállaljanak nagy családot. Két gyerek után már jön a nyomás. És tudjuk, hogy a kétgyerekes katolikus családok több mint a fele vazektómiával[34], vagy a petevezeték elkötésével él. Gyakorlatilag sterilizálják magukat. Ez magánügy. Tehát amikor látunk egy kétgyermekes családot, 80 százalék biztonsággal mondhatjuk, hogy az nem véletlen. Az egyik szülő sterilizáltatta magát, hogy ne legyen több gyerekük. „A nagy család nem jó a környezetnek, és társadalmilag sem előnyös. A jó amerikai nem ilyen. Nem az a menő.” Ma ez a felfogás uralkodik.

[1] Angolul: M.A.D.D. (Mothers Against Drunk Driving) amerikai és kanadai szervezet.

[2] Csehszlovákia XX. századi közép-európai ország volt. 1993. január 1-jén békésen kettévált Csehországra és Szlovákiára.

[3] Német Demokratikus Köztársaság (röviden NDK), nem hivatalos elnevezéssel Kelet-Németország szocialista állam volt, amely 1949 és 1990 között létezett Németország szovjet megszállási zónájában.

[4] Geneva Summit: 1985-ben, a hidegháború idején Ronald Reagan amerikai elnök és a Szovjetunió főtitkára, Mihail Gorbacsov között lefolyt csúcstalálkozó, amelynek fő témája a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok fejlesztése és a fegyverkezési verseny volt.

[5] The National Endowment for the Humanities (NEH): az amerikai szövetségi kormány önálló szervezete, amelynek célja a kutatás, oktatás, hagyományőrzés és egyéb közösségi programok támogatása.

[6] Margaret Hilda Thatcher, Baroness Thatcher (1925–2013), az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1979-től 1990-ig.

[7] Az Európai Unió (rövidítve: EU) a fordítás idején 27 európai ország politikai és gazdasági szövetsége, amely 1993 óta létezik.

[8] Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (angolul: North American Free Trade Agreement, rövidítve: NAFTA) az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Mexikó között.

[9] A Kereskedelmi Világszervezet (angolul World Trade Organization, röviden WTO) egy 1995-ben létrehozott multilaterális kereskedelmi szervezet, melynek célja a nemzetközi kereskedelem elősegítése.

[10] A Riverdance (magyarul szó szerint „folyótánc”) egy hagyományos ír sztepptáncból álló színpadi show, mely a gyors lábmozgásról híres. Az előadás alatt a táncosok kezei és testük szinte mozdulatlanok, végig ugyanabban a tartásban vannak.

[11] Mária-zarándokhely a Francia-Alpokban, a grenoble-i egyházmegyében. 1846-ban jelent meg itt a Szűzanya a 11 éves Maximin Giraud-nak és a 15 éves Melanie Mathieu-nek.

[12] Mária kegyhely Portugáliában. 1916-ban és 1917-ben három angyali és hat Mária-jelenés történt, melyet a 10 éves Santos Lúcia, a 9 éves Marto Ferenc és a 7 éves Marto Jácinta látott.

[13] San Sebastián de Garabandal északnyugati spanyol falu, ahol 1961 és 1965 között négy fiatal spanyol parasztlánynak megjelent a Szűz Mária.

[14] Más néven Közös Piac: 1957-ben létrehozott európai nemzetközi gazdasági szervezet. A mai Európai Unió ebből fejlődött ki.

[15] Lk 22,53.

[16] Lásd Lk 23,28–31.

[17] Ez 18,2. A teljes szövegkörnyezetet lásd itt: Ez 18,1-32.

[18] Kr. e. V. századi héber próféta, a Malakiás könyve írója. Nevének jelentése: hírnök.

[19] Jel 3,16.

[20] Motu proprio jelentése: saját kezdeményezésből. A pápa saját kezdeményezésére – nem valakinek a kérvénye alapján – kiadott törvény vagy közigazgatási intézkedés.

[21] Aquinói Szent Tamás (1225–1274) latin nyelven író középkori olasz teológus, skolasztikus filozófus, Domonkos-rendi szerzetes, a keresztény misztika egyik képviselője. Angyali Doktor néven is ismert. A Római Katolikus Egyház legnevezetesebb hittudósai, az úgynevezett egyháztanítók között tartja számon.

[22] A Credo (jelentése hiszek) a „Hiszek egy Istenben…” kezdetű apostoli hitvallás, amely tartalmazza az alapvető katolikus hittételeket.

[23] Teljes neve: „Szolidaritás” Független Önkormányzó Szakszervezet. Lengyel szakszervezeti föderáció, amelyet 1980 augusztusában alapítottak a Gdański Lenin Hajógyárban. Első vezetője Lech Wałęsa volt.

[24] Stefan Wysyńszki (1901–1981) Varsó és Gnieznó érseke, 1953. január 12-től haláláig bíboros, Lengyelország prímása, gyakori nevén az „évezred prímása”. A lengyel katolikus egyház egyik legnagyobb XX. századi alakja, jelentősége Mindszenty Józseféhez hasonló.

[25] Oroszország (angolul Russia).

[26] Agostino Casaroli (1914–1998) a Szentszék diplomatája, bíboros államtitkár, a legmeghatározóbb személy a Vatikán erőfeszítései mögött, hogy a II. vatikáni zsinatot követően kezelje az egyházüldözés problémáját a szovjet blokk országaiban.

[27] A Militia Immaculatae (magyarul Szűz Mária Lovagjai vagy Szeplőtelen Szűz Katonái néven is ismert) egy világszerte elterjedt katolikus evangelizációs mozgalom, amit Szent Maximilian Kolbe atya alapított 1917-ben.

[28] A Központi Hírszerző Ügynökség (angol nevének rövidítése CIA) az Amerikai Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségi hírszerző szervezete.

[29] A Moszad (Hírszerzés és Különleges Műveletek Intézete) Izrael nemzeti hírszerző titkosszolgálata. Megalapítása szorosan köthető a modern Izrael mint államszervezet megszületéséhez. A Moszad szó héberül intézetet jelent.

[30] Az Állambiztonsági Bizottság, orosz nevének rövidítése KGB, a Szovjetunió állambiztonsági feladatokat ellátó szerve volt 1954 és 1991 között.

[31] Skóciai Szabadkőművesek Nagypáholya (The Grand Lodge of Antient, Free and Accepted Masons of Scotland), a skóciai szabadkőműves mozgalom vezető szervezete. Alakult 1736-ban.

[32] The Shriners egy amerikai szabadkőműves szervezet, amelyet 1870-ben alapítottak. Leginkább az általuk fenntartott gyermekkórházról ismertek.

[33] Moloch, vagy Mólek (a héber melek, azaz király szó megfelelője), Fönícia nemzeti istene, tágabban az alvilág istene, akinek néha gyermekeket is áldoztak.

[34] A vazektómia férfiaknál alkalmazott fogamzásgátló módszer, amelynek során mindkét ondóvezetéket átvágják.

(folyt.)

Forrás: PPEK

Létrehozva 2021. május 7.