Az Isteni Irgalmasság és annak helyes értelmezése – nekünk, magyaroknak
A mai napon több téma is elénk kerül: Isteni Irgalmasság, Szent Korona, Szent Mihály, engesztelés. A sok téma, a különböző dolgok összefüggésben vannak egymással, mindaz, amiről ma szó lesz, beletartozik Isten Tervébe. Nem különálló témákról, hanem szervesen egymásba kapaszkodó területekről van szó, Isten Irgalmas vezetésének területeiről.
Az Úr Jézus, Szent Fausztinán keresztül ezt mondja: „Hirdesd, hogy Isten legfőbb tulajdonsága az Irgalom. Kezem minden művét Irgalmasságom koronázza meg.” (N.302.)
Isten Irgalmas Szeretete áthatja az egyén életét, és a népi-nemzeti szintű életet is.
Jézus – többek között a Szent Koronánkon történt megjelenítése révén is – jelzi felénk, hogy mindenképpen jelentős mértékben kíván részt venni életünkben, úgy a személyes emberi életünkben, mint Nemzetünk vezetésében, jelen esetben Irgalmas Istenként.
Sajnos, nálunk Magyarországon az Isteni Irgalmasság ügye jelenleg nem kap eléggé nagy hangsúlyt, pedig valójában világméretű „Mentőövről” van szó. – ahogy Maga az Úr Jézus nevezi.
Személyes életem „lelki útjának” elindulása mintegy 25 éve kezdődött, az Isteni Irgalmasság üzenetével kapcsolatos egyéni történetem mintegy 15 évre nyúlik vissza, tele olyan történésekkel, amelyek egy pontos, és gondos Isteni Tervezést mutatnak saját személyes életemmel kapcsolatban. Ezen idő alatt az Úr Jézus nevelt és nevel ma is sok szeretettel, örömmel, de ugyanakkor szigorral is, hogy egy Általa kijelölt cél felé haladjak. Mindezekért nagy hálával tartozom az irgalmas Jézusnak!
Ha az irgalmas Jézusról beszélünk, akkor a bűnbánatot a figyelmem középpontjába kell helyeznünk. Sziénai Szent Katalinnál olvashatjuk: „A felkészületlen lélek elérkezik a halál pillanatához, megjelenik a lelkiismeret, mely elvakult az önszeretettől. Majd látni kezd, és siránkozva rágja önmagát, mert felismeri, hogy saját bűne vitte ily nagy bajba. Ha a léleknek volna világossága arra, hogy beismerje, és megbánja bűnét – nem a pokol büntetése miatt, mert attól fél, hanem mert Engem bántott meg, aki a legfőbb, és örök jóság vagyok – még Irgalmat találna!
De, ha a halál pillanata Világosság nélkül múlik el, a Szent Vérbe vetett reménység nélkül,… akkor az Én Igazságom vádolja, mind az Igazságtalanság, mind a hamis ítélkezés miatt… Azáltal igazságtalanok, hogy nem adják meg Nekem azt, ami az Enyém, és nem adják maguknak azt, ami az övék… Nekem szeretettel tartoznak, és azzal, hogy felajánlják a szív töredelmét és keserűségét bűneikért!…
De (az Én Igazságom) sokkal inkább vádolja (a lelket) …azzal, hogy feltételezte, hogy saját nyomorúsága nagyobb az Én Irgalmamnál. (Vagyis, azt feltételezi a lélek, hogy nem kaphat bocsánatot, akkora a bűn.)… Megvetni Irgalmasságomat!… Valamennyi bűn között, ami csak elkövettetik, ezt tekintem legsúlyosabbnak!” (zárójelben saját, értelemszerű megjegyzések.)
Ez a figyelmeztetés először is azt akarja tudatni, hogy „nincs a lámpásunkban elég olaj!” Arra figyelmeztetett az Úr, hogy mostanában sok lélek „hagyja el” földi életét kellő felkészülés nélkül, s úgy tűnik, ez a folyamat erősödik.
A halál pillanatában olyan erős az emberben a rádöbbenés okozta félelem Istentől, a bűnök miatt, amelyekben a lelkek meglátják magukat, hogy ha a lélek nem szokta meg, hogy „átadja” baját Teremtőjének, akkor oly erős lehet az önítélkezés, hogy nem tudnak bocsánatot kérni! Nem tudatosodott a lelkek többségében, hogy ha nem kérnek bocsánatot, és nem fordulnak még életükben Isten Irgalmához, akkor – szabad akaratuknál fogva – ítélet alatt tartják önmagukat, és a halál pillanatában már sokan ezért nem képesek bocsánatot kérni, s ezzel Isten Irgalmát elnyerni! Vagy pedig – amit szintén meglátnak – a pokol látványa, melyben nem hittek, sokkolja őket! Ezért, ebben a kritikus helyzetben elhibázott, a legrosszabb döntést hozzák meg!
Segíteni kell a lelkeken! – mondja az Úr!
Nem feleslegesen kaptuk azokat az imákat, amelyek éppen az Istentől elfordult lelkeken kíván segíteni, hogy kapjanak annyi kegyelmet, hogy még időben kérjenek bocsánatot Istentől!
Ezután vizsgáljuk meg Isten irgalmasságát hazánk, népünk szintjén.
Történelemi eseményeink egy gondos Atyai Tervezést, Irgalmas vezetést mutatnak Szent István király felajánlása óta – sőt, még annak előtte is – napjainkig. Isten Terve mindig tökéletes, és minden részletében kidolgozott, ez még a vázlatos visszanézésnél is megállapítható.
A magyar nép őstörténetére vonatkozólag el lehet mondani, hogy: a magyarság még törzsi viszonylatban is Egy-isten hitben, Boldogasszony tiszteletben, és a Szeretet vallását hirdetve, az „úrság” (azaz, hogy mikor, és mitől „úr” az ember) fogalmát szem előtt tartva élt.
A Szent Korona kutatásoknál kiderült: a korai magyarság törzseit Krisztus Urunk öt közvetlen apostola (Szent Tamás, Szent Fülöp, Szent András, Szent Jakab és Szent Bertalan) tanította a kereszténységre. Ennek a ténynek nagyon komoly vonzata van, de itt most nem tudunk kitérni rá.
Egy dolgot azonban mégis megemlítek: Az Úr Jézus alapított egy Apostoli Egyházat, és egyetlen Apostoli Királyságot! És itt az apostoliságon, vagyis az apostoli szellemiségen van a hangsúly! Az Apostoli szellemiség pedig azt jelenti, hogy tisztán, és egyenesen követjük Jézus tanítását, az Evangéliumot, ugyanis a Szent Korona nem más, mint az Isteni Akarat tárgyiasult képe! Ez utóbbi gondolat nem csak üres szólam, a Szent Korona jelképes rendszere, szimbolikája és kialakítása beszédes e tekintetben.
Úgy kell tehát nekünk is cselekednünk, ahogyan azt az első apostolok tették, szem előtt tartva, hogy a Szent Koronán lévő apostolok és vértanúszentek életüket adták Jézusért. Ehhez kapcsolódik a magyar nép ún. „szívtudása”, amely ősidők óta bennünk van, szívünkbe íródott, ezért ma is élő, mert népfeladatunkhoz kapcsolódik: utat mutatni, olyat, amely az égi hazába vezet!
Mindezeket bemutatták a világnak – mert „szívükben értették” – az Árpád-házi királyok, és családtagjaik, akik által, a házasodások, rokoni kapcsolatok révén szerte Európában, tetteiken keresztül terjesztették az Élő Evangéliumban Isten dicsőségét. (Csak 2 példa a sokból: Szent Erzsébet Türingiában, királynőként betegeket gyógyított, szegényeket gondozott; Szent Hedvig, aki rövid élete alatt, királynőként felvirágoztatta Lengyelországot.)
Isten előrelátó, gondoskodó, Irgalmas Szeretetével vezette eddig népünket és szeretné vezetni továbbra is. Isten irgalmas szeretete nemzetünk határozott döntésére vár, hogy vezetését valóban folyathassa e népben. Istennek terve van e néppel! Isten mindent előkészített, hogy Terve megvalósuljon, most már rajtunk van a sor! Isten megmutatta a feladatot, kijelöli az irányt!
Isten Irgalmas, előrelátó Szeretetének egy újabb megnyilvánulása a Szent Angyalok jelenléte az ember életében.
Az Ószövetségben angyalokon és prófétákon keresztül nevelt Isten, Az Újszövetségben az Úr Jézus Tanítsa, az Evangélium állt a középpontban, és a Szentlélek fejtette ki erőteljes hatását.
A Jelenések Könyvében pedig mindkettőről szó van, s ha megnézzük e könyvet, ott a megnövekedett számú prófétai szó mellett igencsak sok angyal is szerepel ismét. Ez pedig nem jelent mást, csak azt, hogy Isten úgy is gondoskodik a mai emberiségről, hogy az erősödő szellemi támadások idején Szent Angyalait küldi az ember megsegítésére.
Az emberszellem az anyagi test által „csekély fel- és befogadó képességű” a szellemi világgal szemben. Látásunk is korlátozott. Egyáltalán nem tudjuk felfogni, teljes igazságában meglátni a felénk, emberek felé tartó ravasz, és hatalmas erejű szellemi támadásokat. Óriási szükségünk van tehát arra a szellemi szintű védelemre, tisztaságra, melyek az Isteni Hatalom által működve segítenek, óvnak, védelmeznek. Meg kell értenünk: a szellemi harc erős! Egyedül, emberként nem győzhetünk, csak Isten segítségével, Szeretet-lényei kezének elfogadásával születhet meg a győzelem.
Isten mindezt pontosan látta, és – ahogy a Jelenések Könyve leírja – már jó előre eltervezte embergyermekei szellemi felnevelését, majd később védelmét a hűséges, Szent Angyalok által. Nemzetünkre vonatkozólag itt most újból csak azt kell, hogy mondjuk, sok Kegyelmet kaptunk népszinten is, tehát többről is kell számot adnunk majd a nemzetek elbírálása idején!
Jelenleg csak annyit hangsúlyoznék ki, hogy a Szűzanya, Magyarország Királynője, de egyben az Angyaloknak is Királynője! Egy hagyomány szerint Szűzanya köpenyét millió és millió angyal alkotja. – Ebből az következik, hogy ha a Szűzanya „szétteríti köpenyét”, akkor angyalok sokasága jön segítségünkre.
A magyar nép történelmében is mindig helye volt „Angyal-hozta Szent Koronánk” négy Trónálló, Szent Arkangyalának: Szent Mihály, Szent Gábriel, Szent Rafael, Szent Uriel Arkangyaloknak.
Általános ismeretek szerint kiemelkedik közülük Szent Gábriel, akinek szobra a Hősök terén, az obeliszk tetején áll, és magasra tartja az Apostoli Királyság jelvényeit; valamint Szent Mihály Arkangyal, akinek segítségéhez sok legenda, történet fűződik.
(Somogyváry Gyula, „És Mihály harcolt” című híres regénye egy történetet ír le az I. világháborúból: a magyar katonák a lövészárokban fedezték fel, hogy csapdába kerültek. Hátuk mögött a „szövetségesek”, akik élő pajzsként használták őket, velük szemben az ellenség, (ellenségnek kinevezett embertársaik!), és nem volt kiút ebből a kelepcéből! – És akkor a magyar katonák ott, a lövészárokban elkezdtek szívből imádkozni. Isten meghallgatta imájukat, és egyszer csak azt látták, hogy Szent Mihály végigszáguld a lován, az égen, és kivezette a magyar hadtestet a lehető legkisebb vérveszteséggel egy emberileg teljesen reménytelen helyzetből! – Értsük jól! A magyar ember mindig ismerte a szívből jövő imát! Ezért mai korunkra nézve nagy tanulsága ennek a történetnek, hogy illő, hogy a Hit, a Bizalom és a szív ajtaja ismét kinyíljon bennünk Isten felé, mert jelen viszonyainkat tekintve, most éppen ugyanilyen „lövészárokban” vagyunk!)
Fontos megemlíteni, és kihangsúlyozni, hogy Isten Irgalmassága nem szünteti meg, vagy nem kisebbíti Isten Igazságosságát!
Az asszonynak, akit Jézus Bölcsessége és Irgalmassága megmentett a megkövezéstől, az igazságtalan haláltól, azt mondta: „Menj, és többé ne vétkezz!” Ez is ott van: Többé ne vétkezz! Isten Irgalma abban nyilvánul meg, hogy újabb, és újabb lehetőséget ad a bűnös embernek, hogy megtérjen. A szerető Atya „hosszan-tűrő”, megvárja, amíg gyermeke feláll a vályú mellől, és elindul Felé, ugyanakkor, alig várja, hogy Szívére ölelhesse őt. – Ezt azonban csak úgy teszi meg, hogy Isteni Igazságossága egy jottányit sem sérülhet!
Szent Fausztina nővéren keresztül Jézus mondja: „Három módot adok neked, hogyan tanúsíts irgalmasságot felebarátod iránt: Első = a cselekedet; második = a szó; harmadik = az imádság. E három fokozat tartalmazza az Irgalmasság teljességét, egyúttal megdönthetetlen bizonyítéka az Irántam tanúsított szeretetnek.” (N.742.)
Egy helyen Jézus meg is magyarázza ezt a sorrendet Fausztina nővér naplójában.
Első = a cselekedet; => Azért ez az első, mert „Nem az megy be Atyám Országába, aki mondja: „Uram, Uram!”, hanem az, aki Atyám Akaratát cselekszi!” (Természetesen, állapotbeli körülményektől függően.)
Ha erre nincs lehetőség, akkor jön a sorrendben a második = az irgalmas szó. Amelyik elsimít, nyugtat, megért, vagy csak türelmesen hallgat, esetleg bölcsességgel, szeretettel tanácsot is ad.
Ha erre sincs lehetőség, akkor jön a harmadik = az imádság. Az irgalmas, megértő szívvel mondott ima mindig eléri Istent, akkor is, ha az ember tehetetlen, nem képes tenni, semmit megvalósítani.
M. G. Mária
(Az Engesztelők IV. Országos Találkozóján elhangzott előadás, Vác, 2015. 05.30.)
Létrehozva 2021. április 7.