XVI. Gergely a liberális katolicizmusról

Elfeledett pápai megnyilatkozások – I.

Sorozatunkban olyan pápai enciklikákat és megnyilatkozásokat ismertetünk, amelyek újra aktualitással bírnak, ugyanakkor mostanra kikoptak a köztudatból. Ahogy az a címből is kiderül, az első rész a liberalizmusról és a liberális katolikusokról szóló legelső egyházi tanítást mutatja be.

A „felvilágosodás” és a francia forradalom egyházellenes elképzelései a 19. századi Európában is töretlenül terjedtek. Franciaországban komoly elnyomatást szenvedett a „felvilágosult” államhatalom részéről az egyház, és ugyanígy minden nyugati államban jelen volt egy szekularizációs tendencia. Az állam és az egyház szétválasztásának gondolata, majd pedig a törekvés, hogy az egyházat begyűrjék az állami hatalom alá, komoly diplomáciai konfliktusokat is okozott a nyugati országok és a pápa között. Róma, mint a hagyományos rend védelmezője, nem békélt meg az antiklerikális, királygyilkos forradalom szellemiségével, vagyis a liberalizmussal. Az egyház tanításával teljesen ellentétes volt a féktelen szabadság, illetve a hierarchia elvetése, valamint az egyén elsőbbsége a közösséggel szemben stb. (Ugyanakkor ebben a korban még a legelborultabb gondolkodók sem vetettek fel olyat, hogy a homoszexualitás talán bizony nem természetellenes, és hogy 70 féle gender létezik…)

Ugyanakkor voltak katolikusok, akik úgy gondolták megerősíteni az egyházat, hogy igyekeztek ezeket a liberális társadalmi nézeteket a hitbe integrálni. „Szabad államban szabad egyház!” – hirdette Felicité Robert de Lamennais és lapja, a L’Avenír. A liberális katolikusok kiemelték, hogy gondolataik pusztán társadalmi téren egyeznek a liberalizmussal, és hittani, dogmatikai tekintetben továbbra is a katolikus tanítást vallják.

Csakhogy az alapvető probléma az volt, hogy a liberális gondolat ismeretelméleti és filozófiai alapjai merőben ellentétesek a Szent Tamás-i katolikus filozófia és ismeretelmélet alapjaival. Vagyis ahhoz, hogy a liberális társadalmi gondolatot beemelhessék a katolicizmusba, a törekvés képviselőinek a fideizmus szubjektív, immanens hitfelfogásátkellett alkalmazniuk. Viszont innentől kezdve hamis az az állítás, hogy ők a hittani és dogmatikai tételeken nem változtatnak… (A fideizmus egy olyan irányzat, amely tagadja azt a katolikus felfogást, miszerint tiszta emberi ésszel megismerhető a vallási és metafizikai valóság. A fideisták elutasítják a hitnek fogalmakkal történő meghatározását, mivel az szerintük mindenki számára más… Csakhogy ez elkerülhetetlenül az igazság relativizálódásához, felhígulásához vezet.)

A teljes ikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. február 17.