NEM. ÉS LIBERÁLIS SEM.

Ma a katolikus rádióban a szocializmust tárgyaltuk. Feltettük a kérdést: Lehet egy katolikus szocialista? A válasz: „nem!” Eljutunk oda, hogy mi ez, legalábbis nagyon kezdetleges formában.

Gondolj például IX. Piusra, Qui Pluribus: 16. Ehhez a célhoz a kommunizmus kimondhatatlan doktrínája is irányul, amint azt nevezik, egy olyan doktrína, amely a leginkább ellentmond a természeti törvénynek. Mert ha ezt a doktrínát elfogadnák, bekövetkezne mindenki törvényeinek, kormányának, vagyonának, sőt maga az emberi társadalomnak a teljes pusztulása.

Gondolj még XI. Piusra, Divini Redemptoris: 8. A mai kommunizmus — szorosabb értelemben véve, mint a megelőző idők hasonló áramlatai — legbensőbb velejében valami hamis megváltás eszméje szunnyad. Minden tantételét és tevékenységét a munka terén való igazságosságnak, egyenlőségnek és testvériségnek áleszménye járja át s bizonyos hamis miszticizmus kíséri, mely a kába ígéretektől elszédített tömegekbe ragályos lelkesedést önt, különösen a mi korunkban, amikor a földi javak hiányos elosztottsága folytán nagy a nyomorúság.

Ismét XI. Pius, Divini Redemptoris, 10: Viszont az embereknek egymás között való viszonyában áll a teljes egyenlőség elve, amely elv tagad az Istentől rendelt minden rangfokozatot és tekintélyt, még a szülői tekintélyt is. Amit a kommunizmus a maga nyelvén még tekintélynek vagy alárendeltségnek nevez, azt a társadalmi közösségből, mint első és egyetlen jogforrásból vezeti le. Nem engedélyez az egyéneknek semmiféle tulajdonjogot a természet javai és a termelés eszközei fölött, mert ezek új javak előállítására alkalmasak, s így mint egyéni tulajdonok egyik embernek hatalmat adnának a másik fölött. Éppen azért követeli a magántulajdon eltörlését, mert az minden gazdasági rabszolgaság alapoka.

De vegye figyelembe a címet: Azt is mondom, hogy „katolikus nem lehet liberális sem.” Mi a liberális? A liberális az, aki előmozdítja a liberalizmust. Mi a liberalizmus? A liberalizmus az az eszme, hogy az egyén és az önállóan gyakorolt ​​szabadsága az ember legelső alapelve és elsődleges java. Következésképpen a liberalizmus azt állítja, hogy a közjó nem magasabb, mint az egyéni jó. A liberálisok számára a társadalom csak az egyén szolgálatában áll [annak] szabadságában. A liberálisok számára a társadalom nem azt a közjót testesíti meg, amelyre az egyént elhívják. Ezen kívül a liberálisok számára a vallás a szabadság terhe, amely az embert Istenhez köti. A társadalmat, a liberális nézet szerint, oly módon kell elrendezni, hogy az biztosítsa az egyén túlélését és biztonságát. Az egyetlen olyan közjó, amelyet a liberálisok elismernek, az „a jó, melyet az emberek közösen birtokolnak,” mint amilyenek az erőforrások (villamos energia). Így a liberális a közjavakat az erőforrásokra redukálja. Amit elutasítanak az igazi közjóból, a megosztható jóból, az a jó, ami azért jó, mert megosztható, az a jó, amely célként önmagában hozza össze az embereket.

A pápák a szocializmust a társadalom és a gazdaság egyik legrosszabb, ha nem legrosszabb képződményeként ítélték el. Soha nem szabad ezt elfelejtenünk. De a pápák a szocializmus eredetét is megvizsgálták. Úgy vélik, hogy a szocializmus egyfajta reakció a klasszikus liberalizmus által okozott hatalmas igazságtalanságra. Így a liberalizmus az első gonosz, ha nem a legrosszabb, de gonosz önmagában és gonosz, mint a szocializmus genetikai eredete. Ez a kérdés, amit felteszek a fő előadónak, Dr. Catherine Pakaluknak. Nem voltam elégedett a válaszával. Így a podcast után, lásd az alábbi linket, XI. Piust idézem. Pius ítélete a kommunizmusról ragyogó.

UGYAN MIÉRT vonzana valakit a szocializmus? Ez a kérdés, amelyet XI. Pius okosan feltesz a Divini redemptoris-ban : Miként lehetséges, kérdezzük, hogy egy ilyen rendszer olyan gyorsan terjedjen a világ minden részén ?

A válasz:

Miképpen lehetséges, hogy olyan rendszer, amely tudományosan is túlhaladott álláspont és a praktikus életben sem vált be, mégis rohamosan terjed az egész világon? Megmagyarázza az a tény, hogy elenyészően kevesen ismerik a kommunizmus valódi lényegét. Legtöbben csak a tetszetős külső máznak és a szédítő ígéreteknek hódolnak be. Állítólag csak arról van szó, hogy a dolgozó osztályok sorsa megjavuljon, a liberális gazdasági rendszer visszaélései megszűnjenek és a földi javak igazságosabban oszoljanak meg, ami mind kétségtelen jogos kívánság. Azután ügyesen kihasználják a mai gazdasági válság bajait, így a kommunizmus bűvkörébe csalják azokat a néprétegeket is, amelyek egyébként elvből elvetnek minden materializmust és a terror minden fajtáját. (XI. Pius, Divini redemptoris, 15f. bek).

Folytatja:

16. Mikor magyarázatot keresünk, miképpen fogadhatták el gondolkodás nélkül a munkások nagy tömegei a kommunizmust, nem szabad megfeledkezni róla, hogy már előkészítette őket az a valláserkölcsi elhanyagoltság, amelybe a liberális gazdasági rendszer taszította. Szakadatlan, vasárnapokon sem nyugvó munka mellett a legelemibb vallási kötelességek teljesítésére nem maradt idő, az ünnepnapokon sem. Nem gondoltak templomok építésére a gyárak mellett, nem támogatták a lelkipásztor munkáját, sőt szándékosan előmozdították az elvilágiasodást.

Ismét:

29. Isten az embert, mint természeténél fogva társas lényt a társadalomba helyezte. Teremtő tervében a társadalom eszköz az ember számára, hogy azt célja elérésében segítse, mert a társadalom az ember miatt van és nem fordítva. Persze nem abban az értelemben, mint az önző liberalizmus magyarázza, hogy a társadalom az egyén önkényének van alávetve; hanem abban az értelemben,
hogy a társadalmi szervezetben válik lehetővé kölcsönös közreműködéssel a földi jólét kimunkálása mindenki számára… 37. Befolyása alatt születtek a felebaráti szeretet csodálatos művei, az iparosok és a munkások hatalmas céhei, amelyeket a múlt század liberalizmusa kinevetett ugyan, de annál inkább megcsodálnak a jelen kor emberei, akik sok országban azoknak alapgondolatait valami formában ismét megvalósítani igyekeznék.

Végül:

52. A szociális igazságnak pedig eleget nem tettünk, amíg a munkabér a munkásnak és családjának a fenntartását nem biztosítja.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2020. július 11.