Kinek van szüksége összeesküvés-elméletekre, amikor a progresszívek nyíltan írnak a korona utáni világról?

2020. április 6. (LifeSiteNews)

Nagyon téved az, aki azt gondolja, hogy a koronavírus-válság fegyverszünetet jelentett a dühöngő kulturális háborúban. A háború csak gyorsulni fog.Hasonlóképpen téved mindenki, aki úgy gondolja, hogy komplex összeesküvés-elméleteket kell gyártani arról, hogy mi történik valójában.

A „progresszív” gondolkodók egyértelműen kijelentik, hogyan képzelik el a poszt-korona rendet. Nem gondolnak olyan narratívában, ahol minden visszatér a normálisba. Azt mondják, hogy a vihar elmúlik, de a világ örökre megváltozik, lehetőleg saját liberális imázsuk szerint. 

Ezeknek a látnokoknak a gondolatai aggodalomra adnak okot azok számára, akik az erkölcsi rendet és a hitet védik. Előrejelzéseik kizárják az ezt védők reménytelenül maradi, sőt veszélyes nézeteit. 

Egy látnok beszél

Az egyik ilyen látnok Yuval Noah Harari, a jeruzsálemi Héber Egyetem történelem professzora. Nem a mellékes dolgokról író személy. Könyvei a New York Times bestsellereivé váltak, és olyan emberek támogatását élvezték, mint Barack Obama volt elnök és Bill Gates. Ha bárki is szólhat a liberálisok érdekében, akkor Harari rendelkezik ehhez jogosítvánnyal. Korona utáni előrejelzése megjelent egy komoly szócső, a Financial Times hasábjain. 

Világnézete a hit nélküli világi világot is tükrözi.

A Homo Deus című 2017-es könyvében Dr. Harari azt állítja, hogy nincs Isten, nincs lélek és nincs szabad akarat. Számára az élet pusztán a kémiai reakciók és algoritmusok sorozata, amelyek kölcsönhatásba lépnek és fejlődnek a természettel. Úgy véli, hogy a techno-kompatibilis emberiség végül halhatatlan istenekké válik.

Ez a posztmodern varázsló így a progresszív gondolkodás élvonalát képviseli. Ezért van értelme hallgatni őt, amikor beszél. A szerző három fagyos észrevételt tesz a korona utáni jövőről, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Nagyobb változások gyors döntésekkel

Az első észrevétel az, hogy a koronavírus-válság rövid időn belül radikálisan meg fogja változtatni a gazdaságot, a politikát és a kultúrát, ha a világ vezetői „gyorsan és elszántan” cselekszenek.

Ez a válság „előretekeri a történelmi folyamatokat”. Ezek lehetővé teszik a tisztviselők számára, hogy akár veszélyes technológiák alkalmazásával hatalmas kísérleteket végezzenek el. Azokat a döntéseket, amelyekhez általában évekig, sőt akár évtizedekig tartó mérlegelés szükséges, néhány órán belül meghozzák. Ebben a pánik légkörben az emberek elfogadják azokat az intézkedéseket, melyekbe normál időben soha nem egyeznének bele.

Azok, akik egyetértenek ezzel a látomással, nem akarnak visszatérni a normális állapotba. Egy másik rendet akarnak, ami tükrözi világképüket. Ezt a jövőt nem alternatívaként, hanem befejezett tényként mutatják be. A válság gyorsan rákényszeríti erre a nemzeteket. Nincs visszatérés a régi rendhez.

Harari professzor nyilatkozataiba beletartozik, hogy a régi paradigmáknak meg kell változniuk a „globális szolidaritásnak” megfelelően. A régimódi ötletek már nem működnek ebben a szép, új világban. A „tudományt” és az adatokat használó, tájékozott technokraták sokkal jobban lesznek képesek uralkodni a világ fölött, mint a választott tisztviselők.

A jövőre vonatkozó megfigyelés leginkább zavaró aspektusa annak lopakodó jellege. A koronavírushoz hasonlóan gyorsan, és a közvetlenül érintett személyek beleegyezése nélkül lép a színre. 

Totalitárius megfigyelés vagy polgári felhatalmazás

Dr. Harari második észrevétele, hogy eljött a polgárok egyetemes megfigyelésének korszaka. Megjegyzi, hogy a koronavírus-válság már meghozta a nyilvános megfigyelés online eszközeit, melyek mellett eltörpül az összes múltbeli erőfeszítés az emberek megfigyelése érdekében.

A koronavírus-válság azzal fenyeget, hogy „normalizálja a tömeges megfigyelő eszközök telepítését olyan országokban, amelyek eddig elutasították ezeket”.

A progresszív látnok nem olyan naiv, hogy azt gondolja, hogy ez a technológia nem lehet káros vagy veszélyes. A vírus áldozatainak helyzetét továbbító okostelefon programozható a hőmérséklet és a vérnyomás figyelésére is. Az orvosi megfigyelés olyan biológiai jelenségeket is rögzíthet, mint az érzelmek, öröm és harag. Mérheti az online megtalálható, konzervatív vagy liberális ötletekre adott reakciókat. Mindezek az adatok összegyűjthetők és eladhatók a vállalatok marketing osztályainak… és állami szerveknek.

Az író azonban azt állítja, hogy az egyetemes megfigyelés a polgárok felhatalmazásának is forrása lehet. A monitorozás akkor lehet hasznos, ha azt olyan intézmények moderálják, melyek bizalmi kapcsolatokat építenek. Az ő megoldása nem a családba, a közösségbe vagy az egyházba vetett bizalom helyreállítása. Ehelyett felsorolja azokat az intézményeket, amelyek a múltban elárulták ezt a bizalmat, és a kulturális háború középpontjában találhatók.

„Az embereknek bízniuk kell a tudományban, a hatóságokban és a médiában” – jegyzi meg. A feszültséget fokozva elutasítja az összeesküvés elméleteket és a „felelőtlen politikusokat, akik szándékosan aláássák a tudományba, a hatóságokba és a médiába vetett bizalmat”.

Így a koronavírus-válság progresszív narratívája követi a Harari-féle forgatókönyvet úgy, hogy hamis dilemmát mutat be: elfogadni vagy a felvilágosult technokráciát, vagy a felelőtlen totalitarianizmust. Kizárja az amerikai múlttal jobban összhangban álló valódi alternatívákat.  

Globális szolidaritás

A végső megfigyelés újabb hamis dilemmát mutat be.

A professzor azt állítja, hogy a korona utáni társadalomnak választania kell egy úgynevezett „nacionalista elszigeteltség és a globális szolidaritás” között.

A nemzet szokásos választási lehetősége, amely megerősíti saját identitását, ugyanakkor általános emberi jóérzéssel rendelkezik, nincs a pakliban. A válsággal szembeni hatékony fellépés kizárólag a nem-mindig-önkéntes globális együttműködés révén valósítható meg.

Ezért a nemzeteknek világszerte „meg kell osztaniuk” az információt, a technológiát és a felfedezéseket. A globális együttműködés és bizalom szellemének kell működnie. Ez meglehetősen ironikus következtetés, mivel kevesen bíznak a kínai hatóságokban, akik kudarcot vallottak, hogy „megosszák” a kórral kapcsolatos híreket, amikor kitört ez az egész. A nyugati tudósok továbbra is megkérdőjelezik a kínai kommunisták kreatív módszereit a statisztikák felhasználására saját programuk érdekében.

Ennek az új szolidaritásnak túl kell mutatnia az összes politikai, filozófiai és kulturális különbségen. Egy kommunista kormány, az iszlám teokrácia vagy egy brutális diktatúra mind egyenlő ebben a hatalmas erőfeszítésben, hogy mentsék az emberi életeket. Harari egyfajta univerzális közösséget vizionál, melyet a felvilágosult vezetők és technokraták koordinálnak.

„Ahogy az országok államosítják a kulcsfontosságú iparágakat egy háború idején, a koronavírus elleni emberi háború megkövetelheti tőlünk a kritikus termelési vonalak „humanizálását”. Az író úgy gondolja, hogy a gazdag nemzetek eljutnak oda, hogy a szegény országokat segítsék, még akár az orvosi személyzet összevonása és a létfontosságú készletek méltányosabb elosztása céljából is. Globális együttműködésre is szükség van a gazdasági oldalon, mivel a gazdag nemzeteket „meghívják” a jólét megosztására.

A globális együttműködés ilyen közösségi álmai aligha újak. Régóta népszerűsítették az utópisztikus társadalomtervezők álmait, akik csak arra hajlandóak, hogy tervüket a világra rákényszerítsék, mindig végzetes eredményekkel. Mindazonáltal a válság pánikja miatt válik lehetővé az, ami elképzelhetetlen.

Isten nélküli jövő

Yuval Harari három megfigyelésének vannak közös vonásai. Az első: megszámlálhatatlan amerikai észrevehető ellenségeskedése a kulturális háború perspektívájával szemben. Elutasítják őket, mint a megosztottság erőit, akik ellenzik a „tudományt” és a globális szolidaritást.

A második riasztó jellegzetesség a hajlandóság arra, hogy kikerüljék a bevett eljárásokat és szabadságot, hogy rákényszerítsék világnézetüket a nemzetre. Legyen az felgyorsult történelmi folyamaton, egyetemes megfigyelésen vagy globális „együttműködésen” keresztül, a mögöttes üzenet az, hogy kormányzatok fölötti mechanizmusok szükségesek ahhoz, ami a legjobb az emberiség számára.    

Végül, Harari stratégiája kizárja azt az erkölcsi keretet, ami a helyes és helytelen objektív normáin, vagy akár a jogállamiságon alapul. Mint valaki, aki nem hisz sem a lélekben, sem a szabad akaratban, tagadja a vallás és Isten bármilyen szerepét. Az övé egy hideg, brutális világ, cél vagy megváltás nélkül.

A Harari-narratíva megtalálható a hírek napi lavinájában. Könnyű megtalálni az általa felvázolt intézkedéseket, módszereket és célokat, melyek válsághelyzetté fonódnak össze. Henry Kissinger a The Wall Street Journal nemrégiben megjelent szerkesztőségi cikkében megismétli az elgondolást, hogy a válság „örökre megváltoztatja a világrendet”.

Számtalan író, gondolkodó és politikus visszhangozza ezt a fenyegető üzenetet.

Az összeesküvés-elméleteknek rejtett módszerekre, ellenőrizetlen hatalomra és hatalmas hálózatokra van szükségük, hogy eléggé hihetők legyenek a pártolók megtalálásához. A koronavírus-krízis esetén azonban kinek van szüksége összeesküvés-elméletekre? Az olyan gondolkodók, mint Yuval Harari, nyíltan írnak a korona utáni fagyos jövőről, Isten nélkül.

Szerencsére Isten is szem előtt tartja a jövőt. Egyenesen ír, tekervényes sorokkal. Lehet, hogy van néhány meglepetése, amit a progresszív látnokok nem láthatnak. 

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2020. április 12.