Ezt a beszédet 2019. május 16-án tartották meg Rómában a Life Forumon, melynek témája: „Az ember városa Isten városa ellen – Globális világrend a kereszténység ellen”, a Voice of the Family [Család Hangja] szervezet éves rendezvényeként.

A gender elmélet egy olyan modern fejlemény, amely az ember városát Isten városa, a világrendet pedig a keresztény hit ellenében állítja be.

Mit tartalmaz a gender elmélet? A „szex” [biológiai nem. A ford.] kifejezés két kategóriára vonatkozik, „férfi” és „nő”, mert az embereket és az élőlények többségét a reproduktív szervek anatómiai és élettani különbségei és a másodlagos nemi jellegük alapján kategorizáljuk. Az 1950-es években bevezették a „gender” kifejezést. Ez inkább a férfi és női társadalmi szerepekhez kapcsolódik.¹ A gender elmélet alapvető elképzelése, hogy ennek a társadalmi szerepnek nincs, vagy csak távoli a kapcsolata a biológiai nemmel.

A múltban a gender bizonyos társadalmi elvárásokat hordozott volna a férfiakkal és a nőkkel kapcsolatban, a világ sok részén ez továbbra is fennáll. Ugyanakkor a nyugati társadalomban, annak hiper-individualizmusával és a kapcsolódó etikával az egyént arra ösztönzik, hogy ne fogadja el a társadalom által kivetett szerepet, hanem adjon autonóm választ a gendert illetően. Továbbá az a tény, hogy ebben az ügyben az egyént a közvélemény, a tömegtájékoztatás és a közösségi média, valamint a reklám világa vezeti, menekülési útvonalat biztosít az egyénnek.

Gyakorlati szempontból az egyénnek csupán benyomása van arról, hogy autonómiája van.

Az egyén által választott szerepet „gender identitásnak” hívják. Az egyén ezt a gender identitást társadalmi nyomás nélkül és a biológiai nemtől függetlenül választhatta. Ezért az egyén a választott szexuális irányultságától függően úgy dönthet, hogy heteroszexuális férfi, heteroszexuális nő, homoszexuális, leszbikus, transzszexuális, transznemű vagy semleges lesz.² A transznemű olyan személy, akinek a gender identitása nem egyezik meg a biológiai nemével: az egyén nőnek érzi  magát, bár biológiailag férfi, vagy fordítva. Az olyan esetet, amikor egy egyén elégedetlen a nemével, gender diszfóriának nevezik. A transzszexuális személy transzneműnek azonosítja magát, ha nemváltoztatáson szándékozik átesni, avagy gyógyszeres kezelés és műtéti eljárás során átváltozott egyik nemről a másikra.

Számos szervezet létezik, amelyek a nyugati világon túl is arra törekszik, hogy minden egyén számára biztosítsa a gender identitás megválasztásának jogát; ezt nemek közötti egyenlőségnek hívják. Az Egészségügyi Világszervezet 2012-ben programot tett közzé a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartását megkövetelő politika előmozdítására és megkönnyítésére az emberi jogok vonatkozásában, intézményi szinten.³ Valójában a pénzügyi támogatások nyújtása vagy azok visszatartása révén a nemzetközi szervezetek előírják a nemzeti hatóságok és más szervezetek számára, hogy garantálják az egyéneknek a gender megválasztásának szabadságát. Továbbá kötelezik eme választás elősegítését azáltal, hogy szükség esetén a transzszexuális személyeknek orvosi vagy műtéti beavatkozásokat kínálnak annak érdekében, hogy a biológiai szexuális jellemzőket a választott genderhez igazítsák. Sok nyugati országban az általános egészségbiztosítás vagy az országos egészségügyi rendszerek részben vagy akár teljes egészében megtérítik eme gyógyszerek és műtétek költségeit.

Az oktatási programok célja, hogy a gyermekeket az általános iskola szintjén beleneveljék abba, hogy a lehető leggyorsabban mérlegeljék és válasszák meg gender állapotukat [a társadalmi nemüket. A szerk.], amíg fiatalok.

Olyan esetekben, amikor a gyermekek úgy vélik, hogy transzneműek, de még bizonytalanok, a pubertás kezdete megállítható egy triptorelin néven ismert hormonális gyógyszer beadásával.⁴ Ez biztosítja az adott gyermek számára a szükségesnek vélt időt ahhoz, hogy megfontolja ezt a választást. A triptorelin mellékhatásain kívül fontolóra kell venni azt a tényt, hogy sok fiatal életében vannak olyan időszakok, amikor kétségbe vonják identitásukat, ideértve a nemüket. Ez a normális pubertás fejlődés része. A pubertás blokkolása ilyen körülmények között azt kockáztatja, hogy súlyosbodik egy olyan probléma, ami természetes módon eltűnt volna, vagy ami valójában olyan problémát okoz, ami soha nem létezett volna, ha a triptorelint nem adták volna be.

Meg kell jegyezni, hogy a másik nemre való áttérés után sok transznemű ember elégedetlen, pszichológiai problémákat tapasztal, és ezért visszatérni kíván az eredeti neméhez.⁵

A nemek radikalizálása, mint a gender elmélet gyökere

A gender elméletének gyökerei a feminizmus radikalizálódásához kapcsolódnak az 1960-as és 70-es években,⁶ amely valójában Simone de Beauvoir (1908-1986) írásaival indult. Az 1949-ben megjelent Második nemben írta le a híres szakaszt:

„… Az ember nem nőnek születik, hanem azzá válik. Sem a biológiai, sem a pszichológiai, sem a gazdasági sors nem határozza meg azt a figurát, amelyet a nő képvisel a társadalomban; ezt a produktumot a civilizáció egésze generálja, ami egy közbenső termék a férfi és az eunuch között, nőként definiálva.” ⁷

De Beauvoir szerint a serdülőkor előtti korban nincs olyan sok különbség a fiú és a lány között. Ennek a szakasznak a kezdetétől azonban a fiú bekerül a férfiak világába, míg a lánynak a nők világában kell maradnia, és ezért kötelezettsége vállalni a nő társadalmi szerepét (nyilvánvalóan de Beauvoir saját serdülőkoráról beszél, amelyet az első világháború utáni években tapasztalt meg). Attól a pillanattól kezdve, amikor egy lány fizikailag éretté válik, a társadalom bizonyos fajta ellenségeskedést tanúsít vele szemben: az anyja kritizálja a testét, míg a férfiaknak a teste iránti érdeklődése miatt fizikailag szexuális tárgyként érzi magát.

Nem lehet nem felismerni elgondolásában a polimorf perverzitás elméletét, melyet Sigmund Freud (1856-1939) hozott létre.⁸ Ezen elmélet szerint az embernek kezdetben nincs szexuális irányultsága. Se nem heteroszexuális, se nem homoszexuális, hanem attól függően, hogy a szüleivel hogyan alakulnak a pszichológiai kapcsolatok, ilyen vagy olyan lesz. Amikor az otthoni környezetben a gyermek szexuális vágyait az ellenkező nemű szülőhöz irányítja, akkor a gyermek heteroszexuális lesz. Ha ezeket a vágyakat az azonos nemű szülőhöz irányítja, akkor a gyermek homoszexuális lesz.

Ezen ötletek és más tényezők hatására⁹ a radikalizált feminizmus meg van győződve arról, hogy a házas nő szerepe az utódok nemzésében és oktatásában csupán egy társadalmi szerep, melyre a társadalom kényszeríti. Arról is meg van győződve, hogy ettől fogamzásgátlással és mesterséges reprodukcióval meg tud és meg is kell szabadulni. A radikális feminista Firestone 1970-ben azt mondta, hogy ha egyszer felszabadulnak a „reproduktív biológia zsarnoksága alól”,¹⁰ akkor a nők képesek lennének megválasztani saját szerepüket, a biológiai nemtől függetlenül. Ehhez a felszabadításhoz szintén meg kell támadni a szaporodást körülvevő szervezett társadalmi egységet, és a nőket alávetni biológiai sorsuknak, azaz a családnak.¹¹ Firestone ezt az igényt kiterjesztette az összes intézmény, például az általános iskolák megsemmisítésére, ahol elválasztják az egyik nemet a másiktól, és a gyerekeket a felnőttek világától. Hozzáteszi azt a követelést, hogy „minden nő és minden gyermek szabadon cselekedjen úgy, ahogy szexuálisan kívánja.”¹² A feminizmus végső forradalma ilyen módon új társadalmat hozna létre, amelyben „az emberiség visszatérhet természetes polimorf szexualitásához – a szexualitás minden formáját megengedné és kielégítené.”¹³

Így hát a gender elmélet a radikális feminizmusból alakult ki.

Hangsúlyozni kell, hogy ennek az elméletnek kiindulópontja volt a széleskörű hormonális fogamzásgátlás bevezetése is az 1960-as években, amely lehetővé tette a nők úgynevezett felszabadítását a reproduktív biológia alól, ezáltal előkészítve az utat a gender nemek teljes elválasztásához a biológiai nemektől. Ezek a fejlemények ismét hangsúlyozzák VI. Pál Humanae vitae enciklikájának prófétikus természetét, amely bensőleg rosszként írja le a fogamzásgátlók használatát a szaporodás megakadályozása érdekében, ez pedig alapvetően jogellenes cselekmény. VI. Pál egyértelműen nem jósolta meg ezeket a fejleményeket 1968-ban, az enciklika megjelenésének évében. Enciklikájának jelentősége később a szaporodás kérdésén túlra is kiterjedt. Például a francia szabadkőműves és nőgyógyász, Pierre Simon megpróbálta lehetővé tenni, hogy az emberi személy, a Teremtő helyett saját formáját adja meg természetének és életének. A nőgyógyászatban látott egy utat, hogyan lehet ezt elérni. A kezdeti lépés a fogamzásgátló eszközök lehető legszélesebb körű terjesztése volt, a család fogalmának radikális megváltoztatása érdekében.¹⁴

1990-ben Judith Butler arra a következtetésre jutott, hogy a hagyományos társadalmi szerepek rákényszerítése a nőkre és a heteroszexualitás, mint a társadalom szexuális normájának bevezetése egy politikai terv része. Friedrich Nietzsche azon gondolatára hivatkozva, mely szerint „nincs ’lét’ a tett, a hatás, a valamivé válás mögött¹⁵”, Butler ezt mondja: „nincs gender indentitás a gender kifejezése mögött, de az identitást ’saját maga’ hozza létre, azaz az utóbbi eredménye.”¹⁶ Azt mondja, hogy a nőkre kényszerített gendert hatalom építi fel, „részben heteroszexuális és fallikus meggyőződés szempontjából”.¹⁷

Ez azt jelentené, hogy a társadalmi szerepként vett genderben vannak tényezők, melyek társadalmilag meghatározók: hogy a nők általában a férfiaknál kevesebbet keresnek ugyanazon munkáért, hogy egészen a közelmúltig nem volt legális, ha a nők gépjárművet vezetnek Szaúd-Arábiában. Hollandiában az 1950-es évekig egy házas nőnek nem lehetett saját bankszámlája, vagy fel kellett adnia, ha férjhez ment. Mindazonáltal vannak olyan szempontok, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak a biológiai nemhez, például a férfi és nő szerepe a házasságban, a családban, a szaporodásban, mint apa és anya.

A gender elmélet az emberről kialakított keresztény kép fényében

Az a tény, hogy a közvélemény manapság könnyen elfogadja a gendernek a biológiai nemtől való teljes leválasztását, egy „koktél” következménye – a hiper-individualizmus és annak fent említett autonóm etikája, valamint különösen az ember víziója, domináns módon főleg a ma angolul beszélő világban. E nézet szerint az emberi személy – tudatosan vagy öntudatlanul – az „értelemre” korlátozódik, ami a racionális tudat és az autonóm akarat középpontja, valamint az agykéreg és szuperior sejtmagok rendkívül összetett biokémiai és neurofiziológiai funkcióira. Ez tehát az ember materialista víziója.¹⁸ A testet másrészt másodlagosnak tekintik, ami nem létfontosságú az ember számára. A test az emberi „értelem” számára tisztán az önkifejezés eszköze lenne. Az „értelem”, mint az önálló emberi személy, meghatározza a test célját és értelmét, ennélfogva azonosíthatja a nemét, a biológiai nemre való hivatkozás nélkül.¹⁹

Ennek eredményeként a szexuális erkölcsben csak két alapvető szabály marad fenn: az egyik nem okozhat kárt a másiknak, vagy nem gyakorolhat hatalmat a szexuális partner felett.

A szinte abszolút autonómia víziója azonban nem összeegyeztethető azzal a megtapasztalással, hogy az ember bizonyos szabadsággal rendelkezik bizonyos korlátok között. Az ember, bár Isten képmására teremtetett, nem Isten maga, és nincs abszolút szabadsága.

Ezen kívül az ember nem csupán „értelem”, hanem egy egész, ami szellemi és anyagi dimenzióból, lélekből és testből áll. Az ember se nem pusztán lélek, se nem pusztán test, hanem „corpore e anima unus” [egy szív, egy lélek. A ford] (Gaudium et spes, no. 14).²⁰ Mind a férfinak, mind a nőnek ugyanaz a lelke – máskülönben eltérő esszenciájuk lenne -, és így egyenlő méltósággal rendelkeznek. A két nem közötti különbség tehát fizikai jellegű. A test – beleértve a reproduktív és nemi szerveket – azonban nem valami, ami másodlagos vagy kiegészítő, hanem az ember, mint személynek a része. És mint az emberi személy, ez önmagában is a vég, és nem pusztán eszköz, amelynek célját az ember határozhatja meg. II. János Pál írja a Veritatis splendor enciklikájában:

„A teljes függetlenségre törekvő szabadság végül az emberi testet állati adottságnak tekinti, melynek sem értelme, sem erkölcsi értéke nincs mindaddig, míg a szabadság tárgya nem lesz.” (48.) ²¹

Mindazonáltal az emberi test nem nyersanyag, mivel az ember része. Megvan a saját célja és jelentése, amelyet az ember nem változtathat meg. A férfi és a nő nem két különböző faj. Ugyanakkor különböző szerepek vannak, amelyek kiegészítik egymást ugyanabban az emberi természetben. Ez a kiegészítő jelleg nem a tökéletesség mértékében vagy a státusz különbségében, hanem a szaporodásban játszott inverz szerepükben indikatív. Sem a férfi, sem a nő nem képes egyedül a szaporodásra. Csak együtt tudják megtenni: a feleség az apaság ajándékát adja a férjének, a férj pedig az anyaság ajándékát feleségének.

A komplementaritás nem korlátozódik a házasságra és a szaporodásra, hanem a házastársak, valamint harmadik felek és a társadalom egésze közötti kapcsolat biopszichikus különbségeire is vonatkozik. A férfi hajlamos arra, hogy a racionalitásra összpontosítson, kissé elvont belső világgal rendelkezik, általában kevésbé könnyedén fejezi ki érzéseit, és hajlamos kalandokra és kísérletekre. A nő viszont különös figyelmet fordít a konkrét dolgokra, nagyobb intuícióval rendelkezik, könnyebben fejezi ki az érzéseit és általában gondosabb. A komplementaritás által, amely nem zárja ki az egyiket sem a különféle társadalmi szektorokból, kiegészítik egymást a családban, a társadalmi és a szakmai életben. Azok a férfiak és nők, akik nem házasok, felajánlják tehetségüket személyes és társadalmi életükben is ennek a komplementaritásnak megfelelően, a házasság és a szaporodás szféráján kívül.

II. János Pál teológiai szempontból gazdagította a fenti alapelveket A test teológiája²² művében. A Mózes könyve első fejezetéből²³ kiderül, hogy az emberi lények két különböző biológiai nemre történő felosztása közvetlenül kapcsolódik ahhoz, hogy Isten képmására lettek teremtve: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.”(1 Móz 1,27)

Ezt azonnal követi Isten parancsa a férfiak és nők számára, hogy szaporodjanak és legyenek minden teremtés gazdái: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.”(1Móz 1,28)

II. János Pál ezt kombinálja a test teológiájáról szóló katekézisében a Teremtés második fejezetében szereplő exegézisével, amelyben a házasságot két emberi személy legszorosabb egyesüléseként írják le:²⁴

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.” (1Móz 2:24)

Háromszemélyű az egy Isten. Isten önmaga is három személyből álló közösség, akik kölcsönös kapcsolataikban különböznek egymástól, szeretik egymást és teljesen átadják magukat egymásnak. A „Szentháromság egységéből” valami tükröződik az emberi személyek legintimebb közösségében, nevezetesen a házasságban. A házasság során a férfi és a nő, mindketten emberek, mégis egymás kiegészítői, szeretik egymást, és teljes mértékben egymásnak adják magukat szellemi, érzelmi és fizikai szinten. ^{25, 26.}

II. János Pál szintén észrevette, hogy az emberi generáció magában hordozza a hasonlóságot az isteni „generálóval” – az Atyával, aki a Fiút és a Szentlelket nemzette, az Atyától és a Fiútól származóan. A házasságban a pár teljes kölcsönös ajándéka egymásnak az új emberek nemzésével (és nevelésével) válik termékennyé. Az alkotás Istenben, miközben teljesen isteni és szellemi, az abszolút modellje az emberek nemzésének, ami „a ’kettő egysége’ maga.”²⁷ Úgy az ember két biológiai neme, mint az emberi alkotás is Isten képmására van teremtve. A férfias és nőies, a férj és feleség, az apa és az anya lényegi aspektusai tehát Isten képmására van alkotva, és a teremtés rendjének részét képezi.

Simone de Beauvoir és a radikális feministák úgy tartják, hogy a nőkkel megvetően bánnak, mint a testi élvezet tárgyával, és mint anyákkal, akik funkcionálisan arra lettek rendelve, hogy szaporodjanak és neveljenek, egy a társadalom által kirótt szerepben. II. János Pál ezzel szemben megjegyzi, hogy a nők megvetésének forrása az eredendő bűn, amely homályossá tette annak valóságát, hogy mind a férfi, mind a nő Isten képmására van teremtve, ám a nők számára súlyosabb következményekkel. Ezért Isten azt mondja a nőnek a bűnbeesés után: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.” (Ter 3,16)²⁸

A nők hátrányos megkülönböztetésének kiküszöbölésére, ami a történelem során különféle formában megfigyelhető, II. János Pál elismeri, hogy mind a férfi és a nő olyan ember, akinek egyenlő méltósága van, mindketten Isten képmására teremtve. Kölcsönös komplementaritásuk a biológiai különbségekből fakad, beleértve a nemek közötti alapvető különbségeket, de mindkettő az emberi természetben gyökerezik.

A gender elmélet következményei a keresztény hit hirdetésében

A gender elméletnek súlyos következményei vannak a keresztény hit hirdetésében.

Először is, a nemek szinte teljes leválasztása a biológiai nemtől radikálisan ellentmond az Egyház tanításának, miszerint a szexuális kapcsolatra csak férfi és nő között, házasságon belül kerülhet sor, és annak mindig nyitottnak kell lennie a nemzésre.

Ezzel szemben a gender elmélet a nemek szabad választását támogatja, függetlenül a biológiai nemtől, és elfogadja a szexuális tevékenységet bármilyen módon, ahogy azt akarják: a házasságon kívül, a nemzésre nyitottság nélkül. Hirdeti az úgynevezett házasságot az azonos biológiai nemű személyek között, és erkölcsileg elfogadhatónak tekinti az ilyen személyeknél a gyermek örökbe fogadását. Elfogadja a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot, a béranyaságot és a mesterséges megtermékenyítést. Emelett a transzszexuálisok biológiai nemének megváltoztatása magában foglalja a sterilizálást.

Másodszor, a gender elmélet, amely a radikalizált feminizmusból származik, népszerűsíti az abortusz jogszerűségét.

Az eufemisztikus „szexuális és reproduktív jogok” kifejezést alkalmazza arra, hogy a nem kívánt terhességgel szembesülő nőknek nem kell vállalniuk az anya szerepét – amire úgy tekintettek, mint a nőkre kényszerített szerepre a múlt nyugati társadalmában és ma is számos országban.²⁹

Harmadszor, a gender elmélet önmagában akadályozza a keresztény hit hirdetését és aláássa az apa, az anya, a férj és a feleség szerepét. Aláássa a házasságot és a szülővé válást.

A Szentírás, a hagyomány és az Egyház Magisztériuma, valamint a katolikus teológia a háromszemélyű egy Isten és az isteni alkotás közötti kapcsolatokat használja modellként az emberi alkotás számára azért, hogy hirdesse a keresztény hitet. Az apa, az anya, a házasság, az apaság és az anyaság jelentésének megváltozása megnehezíti az egy Istenbe, a háromszemélyű egy Istenbe vetett hit hirdetését – az Atyaisten; Krisztus, az Atyaisten emberré lett fia; és a Szentlélek, a Szent Szűz jegyese. A Jelenések könyvében Istent úgy azonosítják, mint az Atyát, az Ő népének, Izraelnek a hitvese. A férj és feleség jelentőségének aláásása tönkreteszi ezt a képet. Kárt szenved a Krisztus és az Egyház közötti kapcsolat is, ami a férj és a feleség kapcsolatának analógiája (Ef 5,21-33). A pap Krisztus személyét képviseli, ezért hitvese az Egyház. Az összes többi érvtől eltekintve ezen az analógián alapul, hogy a papnak férfinek kell lennie.

A nemeknek a biológiai nemtől való leválasztása lényegtelenné tenné azt, hogy a pap férfi vagy nő.

Következtetés

A legsürgetőbb a gender elmélet hibáinak feltárása. Nemcsak a szexuális erkölcs, hanem a keresztény hit hirdetése is veszélyben van, mint ennek az elméletnek a következménye.

Végjegyzetek: lásd az eredeti cikk végén

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2020. március 2.