Részletek Dr. Gerhard Bergmann “Jézus Krisztus, Mohamed, Buddha vagy a hinduizmus” c. könyvéből

(A Szent Margit Lap 65-66., 69-71. számában megjelent cikkek nyomán.) 

3. Buddha, Mohamed és Jézus Krisztus között nemcsak személyükre, hanem életükre nézve is különbség van: a bűntelenség különbsége. Minden vallásalapító ember volt csupán, ezért életük felett a bűn árnyéka sötétlik.

Buddha, aki Kr.e. 560 körül a mai Nepálban született, fejedelem fia, tehát herceg volt, aki nagy pompában és jólétben nőtt fel. Buddha 19 éves korában megnősült, de feleségén kívül még a legszebb táncosnőkből háreme is volt. Kicsapongó életet élt. 29 évesen eszmélt rá, milyen üres élvhajhászó, bűnös az élete. Búcsút sem véve feleségétől és fiától, otthagyta őket és háremét is táncosnőivel. Önsanyargatás és böjtölés között kereste a megtisztulást. Aszkézisének hetedik évében, egy éjszaka, mikor fügefa alatt ült , „elnyerte a megvilágosodást” . Ettől kezdve hívták Buddhának. A Buddha név ugyanis cím, és annyit jelent: a megvilágosodott. Eredeti neve Gautama volt. (Egyébként a Buda nevet őrzi a magyar főváros, de nem Gautama Buddháét, hanem Atilla hun király unokaöccséét!)

Mohamed az arab pusztaság szülötte volt. Élete még akkor is terhelt volt súlyos szexuális bűnökkel, mikor már az iszlám megalapításán tevékenykedett. Egészen másként áll a dolog Jézus Krisztussal. Nála nem találunk megtisztulásért folytatott küzdelmet; Ő tiszta maradt a bűntől. Még ellenségeitől, az írástudóktól és farizeusoktól is nyugodtan kérdezheti: „Ki vádolhat bűnnel közületek?” (Jn 8, 46). Nem találták bűnösnek, noha szüntelenül leskelődtek utána, ezért el kellett némulniuk. Se hazugság, se szeretetlenség, gonosz szó, irigység vagy tisztátalanság nem volt az életében, noha szüntelenül találkozott ilyesmivel az emberek közt. Mégis szerette őket.

4. Buddha, Mohamed, a hinduizmus valamint Jézus Krisztus között az a különbség, ami a vallás és az Evangélium közt. Mindnyájan találkozunk szenvedéssel, betegséggel, halállal. Dolgunk van jogtalansággal, erőszakkal, zsarnoksággal. Hogyan tudunk ezekkel a súlyos, részben végzetes problémákkal szembenézni: van-e Isten, van-e élet a halál után? Mi lesz velem, bűnössel? Ezek a kérdések magas falként tornyosulnak elénk, szegény emberek elé. Isten pedig a fal mögött van, ott rejtőzik. Az ember azonban nem tud meglenni Isten nélkül. Mikor az ember át akar törni a falon, és így keres választ kérdéseire, az a vallás. A vallás tehát az emberből kiinduló kísérlet, hogy feleletet találjon végső kérdésére; hogy áttörjön a falon. De valamennyi vallás megreked a sűrű ködfalban, ezért egyetlen vallás sem tud végső bizonyságot mondani.     Gyökerében és lényegében ellentétes ezzel az Evangélium. A vallásnak spekulatív nézetei és tanai vannak. Jézus Krisztus azonban maga az Evangélium, és ugyanő az, aki az Evangéliumot hirdeti. Mivel pedig Jézus Krisztus egyetlenszerű, mivel Ő Isten öröktől fogva való Fia, ezért szívbeli bizonyossággal és boldogan vallhatjuk: Isten felelete valamennyi vallás számára: az Evangélium. Az Evangélium Isten önkijelentése, önközlése.

A vallás alulról felfelé vezető út. Az Evangélium a felülről lefelé vezető út. A vallás az embertől Istenhez törő út. Az Evangélium Isten útja az emberhez. Jézus Krisztus felülről lefelé törte át a ködfalat. Mivel a vallásalapítók maguk is emberek, amint ennek tudatában is voltak, nem véletlen, hogy Buddha élete végén megvallja: még mindig az igazságot keresem. Jézus azonban azt mondta: „Én vagyok az igazság.” (Jn 14,6) Ez az Evangélium. Ebből következik, hogy: Jézus Krisztus saját kijelentése szerint Isten Fia; ezt megerősítik a beteljesedett ószövetségi próféciák; míg a vallások alapítói tudták magukról, hogy emberek, ezért kézen fekvő, hogy mindez kifejezésre jut abban a különbségben, amely a vallásalapítók tanításai és Jézus Krisztus tanítása között van.

5. Jézus Evangéliuma messze felülmúlja mind Buddha és Mohamed, mind a hinduizmus tanításait. (folyt.)

Forrás

Létrehozva 2019. szeptember 13.