Ez az írás 2009-ben jelent meg a Heti Válaszban. A szerk.

Bár a Katolikus Egyház körlevélben óvja híveit az újpogányságtól, az eszme megállíthatatlanul terjed. Mára a politika is beszállt az ezoterikus nézetekkel párban járó alternatív őstörténet népszerűsítésébe: a Jobbik a szkíta-hun-avar folytonosság iskolai oktatásától várja a magyarság öntudatra ébredését.

Koppány kísértete járja be Magyarországot: szeptember 20-án a magyarországi katolikus templomokban felolvasták a püspökkari konferencia pogányellenes körlevelét. A szöveg élesen elítéli az ősmagyar szinkretizmust ápoló mozgalmakat. A rendszerváltás óta nem született a hit tisztaságával kapcsolatos körlevél, ám most a katolikus egyház felszólalt a kereszténységgel összeegyeztethetetlennek ítélt jelenségek ellen. “Ilyen például a “Jézus, pártus herceg”-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése” – olvashatjuk a szövegben.

A dokumentum akkor jelent meg, amikor egyre szaporodnak az “ősi értékekhez” való visszatérést hirdető mozgalmak, s már a komolyabb könyvesboltokban is fellelhető a nemzeti ezoterikus irodalom. Az újpogány nézetek ráadásul összefüggnek az alternatív őstörténeti magyarázatokkal, melyek népszerűsége lassan az igazi – nem kevésbé izgalmas, ám szakszerűen művelt – magyar történelemét fenyegeti. E tabudöntőnek vélt állásfoglalások felkarolása pedig már politikai program lett: a Jobbik a “hazug finnugor dogma” eltörlését követeli.

Mi fán terem a táltos pálos?

“Nem egy konkrét esemény miatt adtuk ki a körlevelet, ám azt tapasztaljuk, hogy egyre többeket érint meg egyfajta újpogányság” – mondja Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök a Heti Válasz érdeklődésére. Saját gyakorlatából is hoz példát: a Székesfehérvárott eltemetett Árva Vince pálos atya temetésén szóltak a sámándobok, a szerzetest ugyanis némelyek pálos táltosnak nevezik. Spányi szerint a körlevélben vázolt jelenség egyik oka, hogy a magyar társadalomnak szegényesek a hittani ismeretei. Maga is óvja híveit, hogy minden könyvet megvegyenek, melynek címében Jézus szerepel. A jelenség terjedésének másik oka a püspök szerint az, hogy az emberek menekülnek a valóságtól. Igénylik a hétköznapi gondokat feledtető, egyszerre hősinek, misztikusnak és érthetőnek tűnő elméleteket, szertartásokat. “Eme újpogány mozgalom tragédiája, hogy résztvevői jó magyarok akarnak lenni. De a Szent István óta eltelt ezer év kereszténységét senki sem kerülheti meg” – mondja Spányi Antal.

Kérdés, mennyien lehetnek, akik nem kérnek e keresztény örökségből, s István helyett inkább Koppányt választják. Első látásra nem beszélhetünk tömegmozgalomról. A legnagyobb ősmagyar “egyháznak”, a Kovács András táltos fémjelezte ősmagyar csoportnak valamivel több mint nyolcszázan ajánlották fel adójuk egy százalékát – ötmillió forintot hozva a sámánkonyhára. Ennél kevesebbel kellett beérnie a kisebbeknek; a kissé konfúz nevű Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház javára például csak 170-en rendelkeztek. (A katolikus egyház számára 483 ezer, a reformátusoknak 159 ezer egyszázalékos felajánlás érkezett.)

Jóval szélesebb körben hatnak azonban a táltosegyházak által hirdetett tanok. Erre nem csak abból lehet következtetni, hogy megszaporodtak a legkülönfélébb, szakrálisnak gondolt helyen (például a Pilisben) tartott szertartások. Se szeri, se száma a témával foglalkozó honlapoknak, sőt Pörzse Sándor Echo Tv-n sugárzott Pörzsölő című műsorával az országos médiában is szilárd bástyája van a nemzeti ezotériának – más szempontból “eltitkolt múltunknak”. Figyelemre méltó tény az is, hogy a 2007-es karácsonyi könyvvásár egyik slágere a Szent Grál és a magyarság állítólagos kapcsolatát taglaló, az Alexandra könyvkiadónál megjelent mű volt. (A kötet egyik, keresztény ember számára blaszfémiának számító fő állítása, hogy Jézus nem Dávid, hanem Nimród leszármazottja lehetett.)

Tavaszköszöntő sámánszertartás 2001-ben a Gellérthegyen

A neopogány csoportok már egy tömegrendezvény arculatát is képesek befolyásolni. A Magyarok Szövetségének idei, tízezreket vonzó bösztörpusztai nagygyűlésének (Heti Válasz, 2009. augusztus 29.) meghatározó résztvevői voltak az állítólag ősi táltos hagyományokat felelevenítő, hun imádságot mondó szereplők. Jóllehet a kilátogatók többségét vélhetően inkább a magyar kereskedők, kézművesek termékei vagy a katonai hagyományőrzők bemutatói vonzották, mindig állt sor a Hétboldogasszony Hajlékának nevezett, életfára felhúzott sátorépítmény előtt. (A szervezők először Hétboldogasszony Kápolnának akarták elnevezni, csak a sajátos vallási gyakorlatot elítélő kalocsai érsek tiltakozására változtattak szándékukon.)

Mindezzel alapjáraton semmi gond: mindenki azt fogyaszt a nagy eszme- és vallástörténeti svédasztalról, amit csak akar. Ám a posztmodern keveredés és a más nézeteket vallók nemzetből való kirekesztése már gond – mindkettőből bőven akad a honi újpogány körökben. Noha egyetlen felekezet szerint sem tekinthető kereszténynek, aki például Jézus pártus herceg voltát vallja, sokan összeegyeztethetőnek vélik a katolikus vagy református egyház tanításait az innen-onnan összeolvasott sületlenségekkel. A neopogány hitvilággal szinte kibogozhatatlanul összefonódott őstörténeti “iskolák” tagjai pedig néha megdöbbentő agresszivitással vetik rá magukat a “hivatalosnak” nevezett tudományra. Az olvasó elámul, hányfajta módon bélyegeznek a nemzet elárulójának, zsoldosnak mindenkit, aki kételkedni merészel a magyarság sumér-kelta-etruszk-japán rokonságában vagy negyvenezer éves múltjában.

Gátlás nélkül

Újpogányság és megszállott rokonkutatás együtt haladását nem csak az a tapasztalat bizonyítja, hogy ahol az állítólag eltitkolt múltról beszélnek, ott előbb-utóbb a sámándobok is megszólalnak. Jó példa az összefonódásra a “pártus herceg teória” atyja, Badiny Jós Ferenc munkássága. Utóbbi nemcsak a sumér-magyar rokonság egyik zászlóvivője volt, hanem – miután szakított az általa judaistának bélyegzett katolikus egyházzal – különbejáratú magyar egyházat hozott létre (melynek ő lett a főpapja). Emellett írt a Szent Koronáról is, az ékszer mitológiájának “közel-keleti kozmologikus vonatkozásaival” foglalkozó munkája még argentínai emigrációjában jelent meg 1986-ban. A 2007-ben, 97 évesen elhunyt Badiny Jós egyik fő művéről, a pártus Jézusról szóló munkáról hiába bizonyította 2000-es cikksorozatában Jelenits István piarista szerzetes, hogy sarlatánság, és hogy Badiny a szakmunkákból csak a neki tetsző idézeteket vette át és gátlás nélkül kötött össze egymástól független tényeket. Noha Jelenits végkövetkeztetése szerint a logikai ellentmondásoktól és félrefordításoktól hemzsegő munka semmilyen tudományos kritériumnak nem felelt meg, a sumerológus-vallásalapító munkássága rajongói szemében semmit sem veszített értékéből.

E jelenséget Molnár Ádám turkológus, a Csodaszarvas könyvsorozat szerkesztője a magyar múlt iránti olthatatlan érdeklődéssel és egyfajta gyanakvással magyarázza. Egyre többen vélik úgy, hogy a kommunizmus idején a tudományban is hazudtak, s ezért minden – eleinte főleg az emigrációban terjedő – áltudományos nézet felértékelődik. Molnár Ádám egy 2006-os Kossuth téri tüntetésen döbbent rá a tömegigényre: a Parlament előtti színpadon egy szónok a magyar ősvallásról beszélt, miközben a hallgatóság soraiban egy banda mezőségi zenét játszott – a közönség mindkettőt lelkesedéssel fogadta. Molnár ezért a Csodaszarvassorozatban a székelyek eredetéről, a magyar ősvallás kérdéseiről vagy mondáinkról, népi kultúránkról közli régész (például Fodor István), történész (Szabados György), néprajzos (Voigt Vilmos) szakemberek munkáit. Ezeket végigolvasva kiderül, hogy nem létezik monolit “hivatalos” tudomány. A legkülönfélébb elméleteket vallók vitatkoznak egymással, ám a szakmai alapszabályokat mindenki tiszteletben tartja.

Mindenki áruló?

A Csodaszarvas eddig megjelent három kötetéből az első 1500 példányban fogyott, ami tekintélyes mennyiségnek számít a mai magyar tudományos könyvkiadásban. Molnár Ádám tapasztalata szerint bár az őstörténeti előadásokon az érdeklődők nagy része a múltról minél többet tudni akaró kíváncsi ember, az “igazságot” hirdetők többsége monomániás megszállott. Legtöbbjük olyasmivel hadakozik, amit soha senki nem mondott. A közkeletű felfogással szemben például az alternatívok körében főgonosz Magyar Tudományos Akadémia nem állítja, hogy a magyar nép etnikailag egységesen finnugor eredetű lenne. Az viszont tény, hogy a magyar nyelv legősibb rétege, szerkezete és szókincse finnugor – a nyelvek származása azonban nem feltétlenül esik egybe egy-egy népesség származásával.

Egyre több jel mutat arra, hogy az őstörténeti viták politikai síkra kerülnek át. A Jobbik szeptember elején nyílt levéllel fordult az MTA-hoz és a kulturális tárcához, és a szkíta-hunavar leszármazás oktatásának bevezetését követeli. A levél hivatkozik olyan, még soha senki által nem látott levéltári forrásokra, amelyek állítólag felfedik, hogy a XIX. században a Habsburg-udvar utasítására tették egyeduralkodóvá a finnugor származás tanát. A levelet az akadémiai világ perifériájára szorult tudós (Bakay Kornél régész) mellett derék hozzá nem értők (például Dósa Gyula erdész, Cser Ferenc vegyészmérnök) és főleg feketeöves dilettánsok (a maja-magyar rokonságról fantáziáló, Mexikóban élő De Pluer Mariann vagy Nyitray Szabolcs, az Ősmagyarok Azerbajdzsánban című alapmű egyik szerzője) nyomatékosították aláírásukkal.

A politika már nem csak az “idegen érdekeket szolgáló finnugrista” kontra “nemzethű alternatív” törésvonalat hozta létre. Az utóbbin belül is elkezdődött a kiszorítósdi. Nemrég a Szent Korona internetes rádió egy videót publikált a Magyarok Szövetsége (MSZ) vezetőiről. Ebben Pap Gábor művészettörténészt, az MSZ bölcsek tanácsának korábbi tagját, a Szent Koronával kapcsolatos rendhagyó nézetek egyik legnépszerűbb propagálóját a kádári kultúrpolitika kedvezményezettjének nevezték. Pusztán azért, mert Pap a ’70-es években a Művészet című folyóirat szerkesztője volt.

SZUBKULTÚRA TOP5 – A LEGNÉPSZERŰBB SZERZŐK

• Bunyevácz Zsuzsa
A nemzeti ezoterikus kultúra új csillaga, akinek Szent Grál – Az eltitkolt magyar vonatkozások című könyve minden olyan olvasó számára megvilágosító erejű, aki teológiai műveltségét Dan Brown Da Vinci-kódján pallérozta. A gyógyszerész végzettségű, majd 1999-től a rádió Vasárnapi Újság című műsorának riportereként dolgozó Bunyevácz hat évig szerkesztette az ezoterikus Elixír magazint. Az utolsó vacsora kelyhével, a torinói lepellel, a szabadkőművesség eredetével és a holt-tengeri tekerccsel foglalkozva a “hivatalos” állásponttal ellentétes megállapításokra jutott. És persze szerinte a Szent Grál-titok mélyén ott lappang a magyarság Nimródig visszavezethető, “eltitkolt” múltja.

• Molnár V. József
Az eredetileg grafikusként dolgozó “néplélektan-kutató” a hetvenes évektől kutatja a magyarság “szerves műveltségét”. Ötvenhatos múltja miatt felsőfokú tanulmányokat nem folytathatott, végzettséget a magát magánegyetemnek nevező (ám e felsőoktatási műhelyt sugalló titulust jogtalanul használó), Nagy Lajosról elnevezett miskolci intézményben szerzett 1999-ben. Előadásaiban a magyar néphagyományokat, szokásokat értelmezi újra, emellett gyermekrajzok elemzésével is foglalkozik.

• Pap Gábor
Az ELTE magyar-művészettörténet szakán végzett, majd 1963 és 1973 között az MTV képzőművészeti rovatvezetője volt. Nagy Istvánról, a modern magyar realista festészet képviselőjéről jelent meg munkája 1965-ben, sokat foglalkozott Csontváry Kosztka Tivadarral is. A Művészet című lap szerkesztője, főszerkesztő-helyettese volt, majd a rendszerváltás előtt több településen könyvtárigazgató, művelődési munkatárs. A nemzeti ezotéria világába főleg a Szent Korona rendhagyó elemzésével jutott el. Tézisei szerint koronázási ékszerünket a XVIII. században II. József idejében deszakralizálták azzal, hogy a képeket átcserélték – a hadművelet hátterében szerinte az állt, hogy a Habsburgok a Romanovokkal egy új bizánci birodalom megteremtésén munkálkodtak.

• Szántai Lajos
Az alternatív őstörténeti magyarázók egyik sztárja, akinek szellemi horizontja Nimródtól Jézus Krisztus családfáján át a fehér táltosokig és József Attiláig terjed. “Nemzeti” rendezvények állandó vendége és nagy titkok tudója: amint nemrég az Echo Tv Pörzsölő című műsorában kifejtette, Szűz Mária ringatás közben “kis Kerecsenemnek” becézte Jézus Krisztust. Egész munkásságára áll az, amivel az említett tévéműsorban vezette fel elméletét: “Most természetesen egy kicsit regényes változatban tárgyaljuk ezeket a dolgokat.”

• Varga Csaba
A pécsi tanárképző főiskolán matematikarajz szakon szerzett diplomát, 1972-ben Pécsett animációs műhelyt alapított. 1988-ig a Pannónia Filmstúdió munkatársa volt, aztán saját vállalkozást hozott létre. 1985-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1998-ban Krakkóban a filmtörténet legjobb tíz animációs filmje közé sorolták a Szél című filmjét. Ambícióját az animációs filmezés nem elégítette ki: 1999-ben létrehozta a Fríg kiadót, s folyamatosan publikál. Tézise szerint a magyar a világ egyik legősibb nyelve, ezt több könyvében is kifejtette (A kőkor élő nyelve, Ógörög: régies csángó nyelv, Az angol szókincs magyar szemmel).

AZ ALTERNATÍV TÖRTÉNELEMMAGYARÁZÓK ÖT ALAPÁLLÍTÁSA

Már régen bebizonyosodott, hogy nem vagyunk finnugorok.
A nyelv, a genetika és a történelem az identitás különféle elemeit jelentik, amelyek összefonódnak, de nem szükségszerűen esnek egybe. Bizonyított, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű, ám számos egyéb, például türk és szláv elemmel dúsított. Etnikai szempontból azonban a magyarság valóban nem finnugor, de ezt senki sem állította.

A múlt század végén a Habsburgok kényszerítették a magyarságra a finnugor származás elméletét.
Bár sokan hivatkoznak rá, még sosem került elő a beavatkozást alátámasztó dokumentum. Nem igaz, hogy a XIX. század hatvanas éveitől kiszorítottak minden egyéb nézetet. A magyarság török eredetét valló, az “ugor-török háborúban” (azaz ősvitában) alulmaradó Vámbéry Ármin például 1876-tól 1913-as haláláig az MTA tagja volt.

Az egyetemeken meghamisított történelmet tanítanak, ezért nem szabad hinni a tudósoknak.
Ezt a nézetet általában nem bölcsész végzettségű, ám igen nagy ambícióval rendelkező “kutatók” hangsúlyozzák. Az igazság ezzel szemben az, hogy a humán tudományoknak is komoly metodikája van: a források kezelése, egy hipotézis felállítása, a szakszerű hivatkozás elsajátítása nélkül elképzelhetetlen modern kutatás.

Összeegyeztethető kereszténység és ősi sámán tudás: a lényeg a szeretet.
Minden felekezet alaptanításával ellentétesnek tekinti azokat a nézeteket, amelyek bálványként tisztelnek tárgyakat, helyeket, Jézust táltosnak vélik, vagy a Bibliában leírtaktól eltérő származását hangsúlyozzák.

Lehetséges az ősmagyarok vallásának teljes megismerése, csak figyelmesen kell olvasni a krónikákat és szemügyre kell venni az ázsiai népek gyakorlatát.
Keveset tudunk a honfoglaló magyarság hitvilágáról, a források is ellentmondóak. Az idő- és térbeli távolság miatt óvatosan kell bánni a szibériai vagy mongol sámánizmus vizsgálatával is. A néhol napjainkig élő rítusokból nem feltétlenül vezethető le az 1000-1500 évvel ezelőtti magyar hitvilág.

Forrás

A témához számos további olvasnivalót találsz a Tévtanítások oldalon, az Újpogányság, ősmagyarság gyűjtőcím alatt

Létrehozva 2022. május 10.