Bedő Imre az előgondolkodásról, férfimintákról, igényes lányokról és rettegő fiúktól

Megsérült a férfiértékek örökítésének lánca. Az apák kevés időt töltenek otthon, nem vesznek részt a nevelésben, a rengeteg válás miatt kiesnek a családokból. A gyerekek többsége ma már férfi jelenléte nélkül nő fel. A Férfiak Klubja közössége missziót indított, hogy megszilárdítsa az erkölcsi alapokat, és megerősítse a férfi-nő szövetségét – a családot. A klub alapítójával, Bedő Imrével beszélgettünk.

– Gyerekkorában kik között nőtt fel, milyen férfimintákat látott?
– Csíkszeredában olyan családban nőttem fel, ahol egyértelmű volt, hogy mi egységet képezünk. A szüleink mindenhová magukkal vittek minket, és megengedték, hogy belelássunk a felnőttek világába, belehallgassunk a beszélgetéseikbe. Otthon szorgalmasan dolgozó, együttműködő és egymással tisztelettel bánó férfiakat és nőket láttam. A férfimintákat az olvasmányélményeim is meghatározták, fiatalon rengeteget olvastam.

– Budapesten végezte el a Közgazdasági Egyetemet, később cégeket alapított, csúcsvezetőként dolgozott, majd otthagyta ezt a világot. Miből lett elege? Miért vállalta magára a Férfiak Klubja alapítását?
– Az elődeim is közösségszervező férfiak voltak, én is szeretnék a közért tenni. A 2010-es évek elején elvesztettem az érdeklődésem a versenyszféra iránt, ezért kiszálltam a cégeimből. A lányaim is akkor születtek, és nem akartam úgy élni, azt hangoztatni, hogy „értetek nem vagyok itthon”. Évek óta olyan feladatot kerestem, melyre érdemes lenne az életem áldozni, ami a XXI. században talán furán hangzik. A klub megalapítása, a mozgalom elindítása, a családot és társadalmat megtartó férfiminta megjelenítése, követhetővé tétele és a minta továbbadása – számomra küldetéssé vált. Fontos, hogy az apa a család alappillére legyen, aki vállalja a felelősséget, és a közös cél érdekében a sarkára áll, amiért tiszteletet érdemel. Nem fogják becsülni, ha kijelenti, hogy „letettem a konyhaasztalra a pénzt, a többi feladatot oldja meg, aki akarja”. A férfiak nagy része miután fáradtan hazaér a munkából, nem akar részt venni a családi életben. Én meg azt mondom, ha töltekezni akarnak, akkor foglalkozzanak a családjukkal. Beszélgessenek velük, mondják el a véleményüket, mert azáltal tudja meg a család, hogy kik ők, mit képviselnek a világban, milyen értékek mellett állnak ki. Ha ezt nem teszik meg, akkor csak sodródnak, és nem fogják elismerni őket. Azért indítják a nők a válások több mint hetven százalékát, mert nem tudnak felnézni a férjeikre. Most még rendbe lehet tenni a dolgokat, de ahhoz valakinek vállalnia kell a felelősséget a férfi-nő szövetség megerősítésében. Én vállaltam, és úgy érzem, hogy ezáltal a helyemre kerültem.

– A nők egyre jobban elférfiasodnak. Mindenféle terhet kell a nyakukba venniük, és túl sok dologban dönteniük. Ilyen helyzetben hogy tud a férfi helyet és feladatot találni magának a családban?
– A nők nem megátalkodottságból fogják a gyeplőt. Biztonságra törekszenek, és minél gyengébb férfi van mellettük, annál inkább úgy érzik, az a biztos, ha ők felügyelnek mindent.
A lányokat is úgy nevelik, hogy mindig tegyenek félre pénzt, úgy tanuljanak, úgy építsenek karriert, hogy egyedül is képesek legyenek eltartani a családot, ne legyen szükségük másra. A férfinak kell meggyőznie a nőt, hogy nyugodtan adjon át feladatokat, mert képes azokat elvégezni. Az asszonyok egyik legnagyobb gondja, hogy mindent nekik kell kitalálniuk, a pszichés terheken nincs kivel osztozniuk, mert a párjuk egy halott ló, amit csak húznak maguk után. A fásultságukat az is okozza, hogy a férjük állandóan azt mondja: „oldd meg, igazad van, drágám, úgy lesz, ahogy akarod”. Ha a férfi segíteni akar, akkor megoldja a problémákat, kész a kompromisszumra, mindig ott van, figyel és gondolkodik.

– Bedő Imre is így tesz otthon?
– Igyekszem. Nekem is ugyanezek a feladataim. Egy vagyok azok közül, akiknek össze kell szedniük magukat, de ha fáradt vagyok, akkor is megyek a lányaimmal játszani, kirándulni. Azt is kordában tartom, hogy hány előadást vállalok hetente. Hétvégén is csak ritkán utazom el. A feleségem biztos lehet abban, hogy ott állok mögötte, nem kell hátranéznie. Mindig kifejezésre juttatom, hogy számomra a család a legfontosabb, és minden más csak utána következik. A Férfiak Klubja is.

– Két könyve jelent meg eddig. A Férfienergia – Uralt erő a család és a társadalom szolgálatában, és A megbízható férfi. Járja az országot, sokfelé tart előadásokat. Mindenhol egyetértenek az elképzeléseivel, vagy vannak, akik vitatkoznak?
– Az előadásaim és a könyveim a magyar kultúrára építenek, azokra a mintákra, melyek évszázadok óta működnek. Viszonylag kevesen vannak olyanok, akik nem értenek egyet. A pszichológusok, a tanácsadók is elismerik, hogy a maguk területén ők is hasonló dolgokról beszélnek. Előfordult, hogy az előadásomra szerzetesek is eljöttek, akik utána azt mondták, hogy amiről beszéltem, az a Bibliában is benne van. Sokan elmesélik, ők is így gondolkodnak, ott volt a nyelvük hegyén, csak eddig nem tudták megfogalmazni. Örülnek, hogy megtettem helyettük. Amit én csinálok, az egyfajta előgondolkodás. Korábban nem akartam író lenni, csak ezért írok könyveket, hogy legyen egy eszköz, amely nélkülem is „dolgozik”. Érdekes, hogy sok nő is kézbe veszi őket, olvasás közben jobban megértik a férfiakat, és rájönnek, hogy nekik mi lenne a dolguk. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy a huszonévesek is egymásnak adják a könyveimet.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. május 7.