Hamidou Moumouni visszamegy vályogból épült otthonába, ahol felesége és 7 gyermeke várja az udvaron. A család négy fiúgyermeke közül a legkisebb, a kétéves Kidirou 40 éves anyja, Faty ölében ül. Faty azt mondja szeretne még gyermeket. „A családnak nagyobbnak kell lennie, hogy öregkorunkra be legyünk biztosítva.”

De hogyan fogják a fiai a 12 hektárnyi földet maguk között felosztani?
„Csak a legidősebb örökli”- válaszol Moumouni. A második fiúnak az állami hivatalban kell elhelyezkednie, a harmadik Korán tanító lesz, a negyedik pedig elindulhat Európába.

Mi lesz a lányokkal?

„Gazdag férfihoz kell feleségül menniük.” Nima 13 és hamarosan valószínűleg megházasodik. Ha ez megtörténik Nima legalább 10 gyermeket szeretne.

“A Száhel-övezet országai a totális katasztrófa felé haladnak.” – mondja a francia közgazdász, Serge Michailof. A Kínához hasonló módszer, vagyis a születendő gyermekek maximalizálása nem működne, mert az országot alkotó elkötelezett muszlimok sosem egyeznének ebbe bele. Michailof szerint az éhezés lesz az egyetlen végkifejlet, súlyosbítva a klímaváltozással.

Ahol szegénység van, ott többen születnek. Ahol jóléti társadalom van, ott kevesebben. Ahol szegénység van és sok ember, onnan elindulnak arra, ahol kevesebben laknak és jobb módon élnek. 

A túlnépesedés nem jó. A bolygó nehezen viseli már így is. A bioszféra hihetetlen ütemben és módon sérül és pusztul. 

Afrika lesz az iskolapéldája ennek a gyors ütemű romlásnak. Most 100 év alatt már tizenkétszer annyian lettek. Az elkövetkező évtizedekben pedig ez megduplázódik. Nyilván egy adott terület egy adott bioszférája egy adott rendszert képez és abban pont annyi és olyan élet van, amennyi belefér. Ha ezt valamely résztvevő felrúgja, akkor felborul minden. A biodiverzitásnak lőttek. Az ökológia zárójelben.

Ha az ember szaporodik el, márpedig ez így van, akkor először az élőhelyét teszi tönkre, majd az erőforrások végessége miatt egymásnak esnek. Nagyon úgy néz ki, hogy a jövőben ez fog történni. A Hutuk és tuszik története (1994 Ruanda) már megmutatta, hogy mi várható. A különböző csoportok, önmagukat védve, a saját érdekeik mentén fogják saját sorsukat alakítani. Ebbe bele fog férni az elvándorlás, honfoglalás, a polgárháború és még ki tudja miféle változások, forradalmak, újítások.

Azon a vidéken, ahol nem megy végbe ilyen nagyságrendű szaporodás. Mondhatjuk ésszel is próbálnak élni. Vagy éppen önzőbbek. De az erőforrásokat kevesebb ember használja, jobban meg tudják szervezni a szociális életüket, és a tanulást, tudományt is segítségül hívják.  Úgy érezhetik, hogy hosszú, biztos, viszonylag gazdag és gond nélküli évek, évtizedek, évszázadok várnak rájuk. Most lehet ébredezni, hogy ez nem így van. Más területekről a jobb életkörülmények közé érkeznek majd. 

Az hogy mivé alakul mindez, még nem tudjuk. De valószínűleg a nyugodt életnek vége. Meg kell tanulni ismét megharcolni a javakért és az élet lehetőségeiért. 

Ehhez azonban identitásra, szövetségre van szükség. A vallás a legerősebb szövetség és identitás. A vallásilag meggyengített Európába erős vallással rendelkező emberek emigrálnak. Az európai ember immár sajnálhatja, hogy kidobta az ablakon a hitét, identitását. Tisztelet a kivételnek. Be fognak hódolni az új identitásnak. Hozzá fognak alakulni. Akiknek fájt a kereszt, a keresztyénség, Isten rendje, törvényei, szabályai, mert ugye ne mondja meg senki az öntudatos embernek, hogy mit tehet és mit nem. Na most ők ott fognak térdelni ennél sokkal törvényesebb vallás szőnyegén, és sokkal erősebb szabályokat fognak betartani félelemből vagy hódolatból.

Nem volt jó az eredeti, ami emberré tett. Ami elmesélte az élet értelmét. Ami gerincet adott a lelki és testi tusákban. Nem volt jó. Hát majd jó lesz az új iga. Ami erősebb és akaratosabb és nehezebb lesz.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. február 28.