Egy élményemet szeretném megosztani veletek. Igaz, egy kicsit hosszú (javíthatatlanul bőbeszédű vagyok!), de talán tanulságos lehet. Íme.

A Gordon-módszer kapcsán valaki beírt egy linket, én pedig megnéztem. Az ezotéria “fejlődését” taglalta, azt hiszem. Átfutottam a témaköröket, és beleolvastam abba is, amit a reikiről írt. Az alap persze ismerős volt, de hosszasan fejtegetett olyan dolgokat is, amiket mi nem tanultunk annakidején (érthető, hiszen azok a 2. fokozat tananyaga, én pedig “csak” elsőn voltam).Ami ezután történt, azt legfeljebb körülírni tudom.

Elfogott az a régi, ismerős érzés, ami az ezoterikus irodalom olvasását szokta kísérni. Új és új ismeretek megszerzésére csábít ez a bizsergés, és közben folyamatosan biztosít arról, hogy hasznos, komoly és egyben titkos tudás birtokosává válsz éppen. Tudod, hogy te magad is használni fogod azt, amit most tanulsz, ezért minden idegszáladdal figyelsz, és igyekszel a létezésed minden szintjén elraktározni az ismereteket; bekapcsolnak agyad rejtett tartalékai, kezed követi a leírt mozdulatokat, szervezeted pedig érzékeny energia-hálózatát áthangolva tanulni kezdi a jin és jang típusú energiák megkülönböztetését…

Ugye ennyi is elég? Nekem is elég volt. Talán néhány másodpercig tarthatott az egész, de aztán pánikszerű gyorsasággal csuktam be az oldalt.   Mi történt? Megtérésem és szabadulásom óta nem először olvastam ilyesmit, de egy sem volt rám ilyen erős hatással, bármely területéről volt is szó a NewAge-nek. Eddig azonban sosem olvastam a reikiről. Miben más az, mint a többi hókuszpókusz: agykontroll, homeopátia, inga, kristályok, miegyebek?

Természetesen nem más. Csak nekem más. Mert abban “benne voltam”, a többit csak “kipróbáltam”. Mert amikor “behangoltak”, “megnyitották a csakráimat”, akkor a reiki a részemmé vált. Bennem volt, átfolyt rajtam; összetartoztunk, mint a csap meg a víz. Befolyásolta a gondolkodásomat, a cselekedeteimet. A hordozójává, mintegy a követévé lettem. Azok az évek olyan mély nyomot hagytak bennem, hogy ma is érzékenyebben érint ez, mint a többi “vakvágány-módszer”. (Aki agykontroll-tanfolyamot végzett, az – gondolom – ahhoz “kötődik” jobban, de én azon nem voltam, csak egy-két technikát használtam fel belőle.)

Alaposan meglepett, hogy mennyivel támadhatóbb vagyok a reikin keresztül, míg más “módszerek”, amiket szintén gyakoroltam, majdnem teljesen hidegen hagynak. A kulcs itt a “behangolás”, vagyis a beavatás, az egyén (test, tudat, tudatalatti, lélek, minden…) megnyitása a szellemvilág (cseppet sem kétes eredetű) erői előtt. (Az agykontrollban ugyanez történik, amikor “segítőt”, “kedves vezetőt” választasz a szellemvilágból.) Korábban nem értettem ennek a jelentőségét, de ez a tapasztalat rádöbbentett, hogy igenis fontos szerepe van. Ahogyan a keresztséget mint keresztény beavatást Isten is és a sátán is tudomásul veszi, ugyanúgy az okkult beavatásokat is számon tartják “odaát”. Ahogyan Isten a beavatásra “hivatkozva” próbálja jó útra téríteni a gyerekkorában megkeresztelt, de vallását nem gyakorló embert, ugyanúgy a sátán is hivatkozik az okkult beavatásokra, mondván: “ez az ember az enyém, rajta van a pecsétem!”

Tudjuk azonban, hogy míg a keresztség eltörölhetetlen jelként ég a lelkünkbe, addig a sátán pecsétjét meg lehet törni. Hiszem, hogy Jézus Krisztus vére által szabad vagyok, és nem tartozom a sátánnak semmivel, főleg nem magammal. Sőt nemcsak hogy szabad vagyok, de Jézusé vagyok, így végképp semmi joga hozzám senki másnak, csak Neki. A sajátja árán megvásárolta az én életemet, én pedig nem tudok nagyobb boldogságot, mint egészen az Övé lenni, Akié minden dicsőség és áldás örökké. Amen.

Létrehozva 2023. május 13.