Az alábbi kritika alapján a szerző további könyveinek ( A vígasztalás imakönyve, A találkozás imakönyve) alapos vizsgálatát ajánljuk, ne ajándékozzunk ezekből másoknak, ha mi sem rendelkezünk a megkülönböztetés adományával. A szerk.

Szempontok Dr. Nehéz Márta Mirjam harmadrendi karmelita kiadványához

Sajnálom, hogy a szerző, bár a karmelita harmadrendhez tartozónak vallja magát, nem kért meg egy karmelita atyát, hogy áttekintse, lektorálja, megkülönböztesse azt, amit közre akar adni. Már csak azért is, mert nagyon könnyen azt hiheti valaki, hogy attól, hogy valakinek a neve előtt dr. van, és azt írja magáról, hogy karmelita harmadrendi – minden bizonnyal teljesen katolikus, hiteles, amit ír.

Persze az ilyen megkülönböztetés kéréshez, lektorálás elfogadásához az alázat igazsága szükséges, mely elfogadja a személyes élmény vagy benső megértés relativizálását is, s a figyelmeztetést, hogy  ez csak az adott személynek szól, ne tegye közzé, vagy hogy ez és ez protestáns hatás.   

A szerző buzgalmát, jó szándékát értékelve, kötelességemnek tartom, hogy hozzászóljak  a 19 lapos  brossurához, mely azzal a felütéssel kezdődik: El vagy keseredve?    

Nem katolikus szemlélet és veszélyes azzal hitetni magunkat és másokat, ami a brossura célja:   „Tudd meg, hogy a természetfeletti, mennyei, szellemi világban hatalmas erők munkálkodnak,  mennyei Atyád kezedbe adja, ha kéred!”    

Krisztus az Úr, erő és hatalom övé, és tévút az, ha a Föltámadott Krisztus hatalmában akarok  részesülni, a hatalom vágy – az ősi kísértés!!!!    

Téves és megtévesztő módon használja a brossura a Jézus Neve, Jézus Vére fogalmakat, mintha ezek  külön erők lennének, melyek „mozgatják a Világmindenséget”. A Bibliában és az ősi népi  gondolkodásban a név, a személyiség lényegével azonos, a vér pedig az életnek a hordozója, lakóhelye.  

A brossura tévedése az is, hogy  úgy „használja” önkényesen – saját élmény alapon az Ószövetséget,  mintha annak ma is önálló jelentése lenne. pedig az Ószövetség beteljesedett már Jézus Krisztusban,  benne minden Őrá mutat, a szimbólumok (pl. bárány, vér, áldozat stb) is.

A képiség sajátos nyelv,  amit szemlélni kell és nem külön személyes létet tulajdonítani neki  Nem értjük a megváltás lényegét, Isten Fiának értünk adott életét a Betlehemtől a Golgotáig, ha csak Jézus Vérének erejéről beszélek, és mintegy elkülönítem az új szövetség közbenjárójától, Jézustól.  (3.oldal 3.bekezdés).  

Önkényes (máshol is) a szentírási idézet: Zsid.10.19. „Krisztus véréért megvan tehát a reményünk,  hogy beléphetünk a szentélybe” – a szerző azt mondja: a meghintés vére megszólal felettünk!!!!  Az 1 Kor.10.16 – az Eukarisztiára vonatkozik –  és nem arra jogosít fel, hogy azt véljem, hogy Krisztus  vére ering az életemben!!!!  

Képi zavar a Szentlélek Szívének dobogásáról beszélni.  A Szentlélek „akit épp úgy imádunk és  dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút… nem ragadható meg emberi fogalmakkal, nem testesült meg,  mint a Második Isteni Személy, akinek beszélhetünk a szívéről….  

A 4. oldalon: A vér és Jézus vannak ismét elkülönítve egymástól. Ráadásul, az ószövetségi áldozatnál,  vagy a pogány vérszövetség kötések rituáléjánál ittak az egy kehelybe eresztett vérből, de az  Újszövetségben ezt nem újítjuk fel, nem is gondolati erővel átélem, amikor az Eukarisztiában  részesülök, akár ha csak az egyik szín alatt is, a teljes Krisztust fogadom.  

Zavaros képi halmozás, mintha én hintenék Jézus véréből magamra, –  itt megint úgy hívatkozik az ószövetségi előképre, mint ma is érvényes valóságra. 2moz.24-6-8    

A következőkben  Isten Igéje és a Szent Vér mint önálló entités van elkülönítve…  és amit Szent Pál  mint szimbólumot, előképi cselekvést magyaráz meg a zsidóknak, Krisztusra vonatkoztatva, arra  hivatkozva – gondolati-hatalmi kijelentéssel mondja: az 5. oldalon: Veszek Jézus Véredből….  és teljesen téves módon : „hintek az angyalok munkáira!!!! !  

Az angyalok Isten küldöttei, nem önálló munkájuk van, s azok nem az én megszentelő vérhintésemtől függnek!!!! Nem azért teljesedhetnek be, mert én meghintem őket… Veszélyes  tévedés!!! Az angyalvilág a Teremtés rendjében isten közvetlenebb, szellemi szolgái, küldöttei, akik  szolgálják Isten akaratát, az üdvösség történetet, – vagy mint bukott szellemek gátolni akarják azt.  Nem egy súlycsoport velünk, nálunk hatalmasabbak, és közvetlenül Isten irányítása alatt állnak.   

A következő szakaszban megint tévesen azonosítva van a víz fürdője az Igével. A szentségekben  anyagi jel és szó hordozza a kegyelmet. S mintegy szembe van állítva keresztség a Szent Vérrel. (ez már már a Szent Vér bálványimádása) Itt megint ószövetségi előképre hivatkozik (Zak.9.11)  és nincs  tisztázva, hogy milyen foglyokat és honnan. Ráadásul az egyén szabadakarati döntése nélkül senkit  nem hoz ki az Isten sehonnan.

A kritika letölthető itt.

Létrehozva 2020. szeptember 2.