Nemrég rábukkantam Manka egy másik írására – fontos kiegészítésekkel az előző írásához (lásd az alábbi linken).

Kedves Olvasóim, akik olvastátok a dalai láma látogatására írt posztomat!
Egyik kedves barátom segítségével végre olyan tényeket és gondolatokat tárhatok elétek, amelyeknek tükrében nekem is sokkal világosabbá váltak bizonyos dolgok. Ez a kedves barátom, akit akkor nevesítek, ha ő ehhez hozzájárul – egy kiváló koponya -, egy mindkettőnk által látogatott levelezőlistán írta a következőket (az ő személyes engedélyével idézem).

Először is megjegyzem, hogy a buddhizmus,amelyhez ő (a dalai láma) formálisan tartozik, annyira különböző ágakra vált szét, hogy voltaképpen némileg megtévesztő mindre a buddhizmus szót használni, mert inkább tekinthetők külön vallásoknak némi közös alappal, mint egyazon vallás részeinek. Tehát sokkal jobban különböznek egymástól, mint a kereszténység fő ágai. Az eredeti buddhizmus egyfajta vallásfilozófia, amely nem foglalkozik istenekkel (így szinte ateistának mondató, bár nem materialista). Sri Lanka szigetén,  Kínában, és Japánban levő ágai állnak legközelebb ma az eredetihez (hínajána / théravádin illetve csan és zen buddhizmus).

A mahájána irányzat lényegében visszakanyarodott a hinduizmushoz, amiből a buddhizmus kivált, mert bonyolult teológiát és színes mitológiát alakított ki a hindu istenségekre emlékeztető sokféle mennyei lénnyel, akik Buddhának valamiféle alakjai. De ezek mellett némi kisebb szerepet a hindu istenségek is kapnak. Sokféle, a hinduizmusra emlékeztető szertartás jellemző itt, nem úgy,mint a buddhizmus eredeti, egyszerűbb változatánál.

A buddhizmus harmadik fő irányzata, a vadzsrajána még messzebb áll az eredetitől. Itt különösen nagy szerepet kapnak a különböző istenségek, mágikus formulák, szövegek (mantrák), kéztartások (mudrák) és ábrák (mandalák, jantrák). Sokféle férfi és női istenség van, akik “tulajdonképpen” szellemi tartalmak szimbólumai. Kérdés a számomra, hogy ez utóbbit egy egyszerű hívő mennyire tudatosítja, és hogy van-e tényleg a gyakorlatban érdemi különbség egy átlagos hindu és egy átlagos vadzsrajána buddhista vallásossága között. Persze valami van, de a vadzsrajána buddhizmus közelebbinek tűnik a hinduizmushoz, mint az eredeti buddhizmushoz.

A lámaista buddhizmus pedig úgy keletkezett, hogy ez az utóbbi, vadzsrajána irányzat összeolvadt a tibeti bon vallással, amely animista és sámánista volt. Tibeti lámaista kolostorokban láthatók ijesztő, ördögszerű lények szobrai. Ezek a régi bon vallás démonai, akik úgymond buddhista hitre tértek. Na de láthatjuk, hogy ez a buddhizmus (a vadzsrajána) már eléggé nem az, ami Sziddhártha Gautáma, vagyis az eredeti Buddha vallása volt, hanem egy olyan vallás, amely inkább a politeista hinduizmus és a fehér mágia valamiféle keverékének tűnik. Ha tudjuk, hogy a fehér mágia megnyilvánulásai mögött is lehet démoni erő, és a politeizmus mögött is (1 Kor 10, 18-25), akkor elég gyanúsan (vagy szinte tragikomikusan) hangzik “a bon vallás démonainak (vadzsrajána) buddhista hitre térése”.

A lámaista buddhizmusban egyébként a bon vallás varázslói is buddhista tanítókká váltak, tehát a lámák egy része még sok száz éve (a VII-VIII. században) sámánból / varázslóból lett. A dalai láma pedig ennek a hitnek a főnöke, bár csak a XVI. század óta. Akkortól kezdett megtestesülni a Buddha egy gyermekben – bizonyára respektálva a lámaista buddhizmuson belüli új irányzatnak, a Cong-ka-pa által alapított Gelukpa rendnek az erről szóló tanítását. Tehát a VII. századtól a XVI. századig nem a dalai lámák vezették a tibeti buddhizmust, ez csak egy későbbi újítás.

Nem akarom azt a benyomást kelteni, hogy szerintem bezzeg az eredeti buddhizmus milyen értelmes, tiszta és jó. Az igaz, hogy nem olyan politeisztikus és többé-kevésbé mágikus jellegű, mint a későbbi változatok. De számomra például az az alaptanítása, hogy a világ értelmileg nem megismerhető önellentmondásos, hiszen ha nem megismerhető, akkor ezt honnan tudják, milyen ismeretre alapozzák? Szóval eleve rossz a kiindulópontja. (Ez ma, a tudományos ismeretek robbanásszerű gyarapodása idején különösen is szembeötlő.) Meg aztán vannak benne más problémás pontok is, amikre most nem térek ki, mert ez az egy szerintem önmagában is épp eléggé képtelen. Ha vannak is bizonyos pozitív értékei a buddhizmusnak (lásd erről a Nostra Aetate zsinati dekrétumot), ez még nem jelenti azt, hogy alapvetően jó, helyes útnak tarthatnánk. A dalai láma pedig hogy még ebből is mennyit és hogyan képvisel… Még a legjobb esetben sem jó irányba, hanem alapjában véve egy butaság felé vezeti azt, aki hallgat rá (tehát még ha Buddha eredeti tanítását adja is elő). De láthatjuk, hogy ez még csak nem is az eredeti buddhizmus, attól erősen különbözik, sötét elemekkel kevert, a dalai láma szerepe pedig csak egy kétes kései történeti képződmény.

Ha mindezt, és magát a dalai lámát valaki összehasonlítja azzal, hogy Jézus életét, működését próféták megjövendölték, sok szemtanú előtt tett csodákat és a legtisztább tanítást hirdette a szeretetről, és szintén sok tanú igazolta, hogy föltámadt a halálból – ki a hitelesebb? Mi igazolja, bizonyítja, hogy a buddhizmusból, pláne a tibeti változatából bármi is igaz? Talán elmondhatnád mindezt annak a rokonodnak,hátha elgondolkozik rajta. (Megjegyzem, hogy a fő forrásom a fentiekhez Dr. Hunyadi Lászlónak A világ vallásföldrajza című könyve volt.)

Korábbi forrás: mankamama.blogspot.com/

Létrehozva 2020. október 23.