Elolvastam a New York-i Nyilatkozatot, amelyet az ENSZ közgyűlése tavaly, szeptember 19-én fogadott el, s amelynek az a célja, hogy 2018-ra létrejöjjön egy globális egyezmény a migráció kezelését illetően. E projekten belül jelent most meg az ENSZ menekültügyi tervezete (Global Compact), amely Magyarország részéről élénk reakciót váltott ki. Nos, nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy megállapítsam: a New York-i Nyilatkozat a Menekültekért és a Migránsokért ideológiai szempontból nézve enyhén szólva is egyoldalú dokumentum. Sőt, azt kell, hogy mondjam, a nevezett Nyilatkozat nem is nyilatkozat, hanem egyenesen kinyilatkoztatás. Liberális kinyilatkoztatás. A dokumentum szinte diktátumszerűen, soha nem igazolt dogmákra építve fogalmazza meg, hogy a nemzeteknek miként is kell szembenéznie a migráció soha meg nem szűnő kihívásával.

Itt van mindjárt az első probléma. A dokumentumnak már a nyitó mondata elárulja, hogy megalkotói a migrációt adottságként kezelik (“Since earliest times, humanity has been on the move.”) Arról most ne is beszéljünk, hogy ez a megközelítés mindenféle mozgást egy kalap alá vesz. A mozgás: migráció. Ilyen alapon tehát migráns a külföldön munkát vállaló magyar és az afrikai menekült is. A cél nyilvánvalóan az, hogy a napjainkban tapasztalható tömeges népvándorlást a Közel-keletről és Afrikából úgy állítsa be, mint egy olyan kihívást, amelyet nem lehet megszüntetni. Ehelyett az a feladat, hogy a migráció célországainak meg kell teremteniük a folyamat legális kereteit. Megválaszolatlan marad a kérdés, hogy ugyan miért kell az ilyen méretű népvándorlást jövőbeni adottságként kezelni, s miért nem lehet megállítani?

A dokumentum hűen tükrözi a ma uralkodó liberális értékrend elveit. Mint ismert, ez az értékrend alapvetően moralizáló természetű, amely abból az elvont tételből indul ki, hogy minden ember egyenlőnek született, s mindenkit megillet a szabadsághoz és az emberi méltósághoz való jog.  Természetesen ez önmagában igaz, ám ugyanakkor meglehetős diktátummá válhat, ha a tétel értelmezése részrehajló. Márpedig, ez a dokumentum szinte kizárólag csak a migránsokat megillető jogokkal foglalkozik, s alig helyez hangsúlyt a célországok jogaira.

A szöveget végigolvasva az embernek az a benyomása, hogy az emberi jogok ilyen értelmezése szinte kizárólag a migráció morális és jogi megalapozására szolgál. Ugyanígy, a befogadás is úgy van értelmezve, mint valamiféle egyetemes morális parancs, amely egyenesen az emberi jogokból következik. Ám sajnálatos módon az emberi jogok itt előadott liberális világába nem férnek bele olyan jogok, mint például a közösségi kulturális önvédelem és az identitáshagyományok megtartásának a joga. Mindez természetesen következik abból, hogy az emberi jogok liberális értelmezésének középpontjában az egyén áll, nem pedig a közösség.

Így jön létre az a sajátos értelmezési keret, avagy liberális diktátum, hogy aki nem ismeri el az emberi jogok individualista értelmezését, hanem a közösségi-kulturális alapú jogokra tenné a hangsúlyt, az szükségképpen idegengyűlölő, rasszista és kirekesztő. A Nyilatkozat nem fukarkodik ezekkel a jelzőkkel, s úgy állítja be a határtalan népvándorlás elfogadásának morális alátámasztását, mint küzdelmet a „gyűlölet” ellen. Így jön létre ugyebár a “gyűlölködők” csoportja, amelyet azok kreaálnak, akik úgymond küzdenek a “gyűlölet” ellen. Látszatra tehát ez a dokumentum nagyon humanitárus és nagyon-nagyon erkölcsös. Mint a Nyilatkozat hangsúlyozza, a migrációban jelentkező kihívás mindenekelőtt morális és humanitárius természetű ( „Our challenge is above all moral and humanitarian.” ). Óh, szakadj meg, szív!

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. február 11.