Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció július elején menesztett prefektusa a National Catholic Registernek nyilatkozott december 6-án, első alkalommal azután, hogy kiderült: Ferenc pápa a Buenos Aires-i régió püspökeinek Amoris Laetitiaértelmezését “hiteles tanítóhivatali megnyilatkozás” rangjára emelte.

A nyilatkozatában a volt prefektus bíboros aggodalmát fejezte ki, amiért a pápa a püspökök dokumentumát “hiteles tanítóhivatali megnyilatkozásnak” nevezte.

Müller bíboros elmondta, hogy a pápa döntéséről csak “a médián keresztül” értesült. A bíboros úgy gondolja, hogy Ferenc pápa a lépését a Lumen Gentium dogmatikus konstitúció 25. pontjára alapozta, amely kimondja, hogy a püspökök hit és erkölcs dolgában tévedhetetlenül kinyilváníthatnak egy tanítást, ha “szerte a földkerekségen közösségben vannak egymással és Péter utódával” és “véglegesnek tekintett tételben”egyeznek meg. Ha ez a helyzet áll fenn – tette hozzá Müller bíboros – a Lumen Gentium szerint minden katolikusnak alá kell vetnie az “értelmét és akaratát” a pápa “hiteles tanítóhivatalának”, még ha ő épp nem is ex cathedra tanít.

A bíboros azonban hangsúlyozta, hogy az Amoris Laetitia 351. lábjegyzete “nem állítja azt, hogy az egyedi esetekben tévedhetetlen pásztori döntést közöl”. Müller bíboros szerint ezért “még inkább aggasztó, hogy [a pápa] a világ bármely részének egy pásztori régiójából származó egyedi levélhez hiteles és majdnem tévedhetetlen tanítói tekintélyt rendel, amit ráadásul majdnem tévedhetetlenként is erősít meg.” [Ferenc pápa: “Nincsenek más értelmezések.” – KV szerk.]

Müller azt is kihangsúlyozta, hogy “semelyik pásztori régió püspökei nem gyakorolnak semmiféle tévedhetetlen tanítóhivatalt, a pásztori útmutatásaik pedig bizonyosan nem kötik a világ összes hívőjét arra, hogy a 351. lábjegyzetnek ezt az értelmezését az üdvösséghez istenileg szükségesnek és elfogadott katolikus hit[tétel]nek ismerjék el.”

A német bíboros szerint maga a pápa ugyan tehet ilyen kötelező érvényű kijelentéseket ex cathedra módon (azaz kimondhat olyan, tévedhetetlen tanítást, ami a Kinyilatkoztatásban bennefoglaltatik), azonban “nem terjesztheti elő a saját, személyes nézeteit úgy, hogy azokat másoknak is hinniük kell, és nem kényszerítheti ki azok elfogadását kánonjogi büntetésekkel, mintha azokat [másoknak] feltétel nélkül el kellene fogadniuk a lelkük örök üdvösségéhez.”.

Müller bíboros kijelentette, hogy a tanítóhivatal “semmi mást nem tanít, mint ami a Kinyilatkoztatásban benne van”, és “Jézus szavai a házasságról és házasságtörésről, valamint a második házasság lehetetlenségéről a legitim házastárs élete alatt, az Egyház valamennyi pásztori kijelentésének és cselekedetének normája.”.

A bíboros megjegyezte, hogy sem a püspökök, sem a pápa nem képes “hitelesen vagy tévedhetetlenül az Egyház és valamennyi hívő számára olyan tanítást előterjeszteni, amelyet el kellene fogadniuk az üdvösséghez, miközben az ellentmond Krisztus és az apostolok tanításainak, valamint a korábbi tanítóhivatal dogmatikus döntéseinek.”

Hozzátette:

Az Oltáriszentséget csakis olyan katolikus veheti magához törvényesen és gyümölcsözőn, aki a megszentelő kegyelem állapotában van. Azoknak, akiknek megbocsájtásra van szüksége a házasságtörés halálos bűnére, először fel kell ismerniük és meg kell vallaniuk a bűneiket, valamint szilárd elhatározásuk kell, hogy legyen arra, hogy többé nem vétkeznek, és elkerülik a bűnre vezető alkalmat.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. december 20.