Reformáció 500 – Válasz néhány felvetésre

Az alább a válaszaink olvashatók néhány olyan felvetésre, amelyeket október 31-én protestáns hozzászólóinktól kaptunk. A visszajelzéseket minden kedves hozzászólónknak tisztelettel köszönjük!

“A reformációban nem a szétszakadást ünnepeljük, hanem a megújulást, az eredeti alaphoz való visszatérést.”

A reformáció nem megújulást jelentett, hanem szakítást. A jószándékot nem vitatjuk az ünnepükben, tévedésnek tartjuk viszont azt, mert képzelt dolgot ünnepel, a valóság feletti gyász helyett. Nem emberi gyász ez: a mi Urunk a szenvedése előestéjén imában gyászol, ami minket is erre kötelez. Az induló képünk erre kíván ráébreszteni – ha valakit sokkol is, terápia ez, gyógyító szándékkal.


“Luther eredetileg nem akart egyházszakadást, hanem az egyházon belül akart reformokat”

Ha egy matematikus konokul azt tanítja, hogy a felettesei korruptak és 2+2=5, még ha az első igaz is, a második miatt lehetetlen a katedrán maradnia. Az a valósággal szakítást jelent, aminek figyelmeztető nyilvánvalóvá tétele csupán, amikor a matematikusok kitaszítják maguk közül. Az illető ha új iskolát alapít is, önámítás vagy képmutatás azt hirdetnie tovább, hogy a szakításért nem ő felel. Különösen, ha előre tudja, hogy az állításainak és figyelmeztetéseknek ez a szükségszerű vége.


“Az egyháznak nagy szüksége volt a megújulásra”

Hogy az Egyháznak miben és milyen megújulásra volt szüksége, külön vita tárgya lehet. A szakításhoz vezetett protestáns tételek tévtanítások, az Egyházat pedig kezdettől tévtanítások sora elleni küzdelem újította és erősítette. Ez legkevésbé a tévtanítók érdeme. Minden zsinat, minden dogma egy-egy válasz tévtanításokra, mert a katolikus hit nem zsinatokon kifundált tételek halmaza, hanem Igazság, ami van és objektív, és amit kimondani sem kell, amíg nyilvánvaló és el nem torzítják. Minden tévtanítás tragédia, amire lelkek mennek rá, különösen ha szakításig vezet.

“Történt azóta nagyon sok csúfság a felekezetek között, mindkét oldal részéről. Mégis, hiszem, hogy működhet közöttünk normális hangvételű, építő párbeszéd.”

Minden bűn Isten és emberszeretetből megbánást és bocsánatkérést kíván. A párbeszéd őszinte és belátó igazságkeresés nélkül szócséplés. A sértődés az emberi gőgé, és az igazságkeresés akadálya – de ezért a sértődést kell visszafogni, nem az igazságkeresést, ami sajnos lehet fájó. Nincs szándékunk sérteni, de ezért nem is törődünk azzal, ki hogyan sértődik meg. A mosolydiplomácia nem visz üdvösségre, minden tévút viszont kárhozatra vezet. Igazság csak Egy van. Éppen ezért az a fontos, hogy ami kérdésekben NEM értünk egyet, mi az igazság.

Forrás

Létrehozva 2017. november 5.