I. BEVEZETŐ KÉRDÉSEK

Két ismert ellenvetés hangzik el gyakran a vallással és istenhittel szemben: az egyik a vallás naívságát, a másik tudománytalanságát kifogásolja.

1. A vallás tele van mesékkel?

A vallás szó hallatára ma sok emberben csupán bosszankodás támad: „Ki hihet el holmi Ádám-Éva, vagy angyalka-mennyország meséket? Gyerekeket hitegetnek ilyenekkel, ijesztgetnek krampuszokkal, de mi már túl vagyunk ezeken!”

Ezeken valóban túl vagyunk, de ez nem a vallás! És most meg kell kérdeznünk magunktól: Vajon hol tudnánk elhelyezkedni másodikos-harmadikos elemista tudással?

Vajon nem vagyunk-e azon is régen „túl”, amit akkor tanultunk? – Ha kisiskolásokat hallunk az ő „tudományos problémáikról” beszélni, ezt gyerekesnek érezzük. Pedig erre is szükség van, ez is egy lépcsőfok, amely a felnőtté váláshoz vezet; csak nem szabad megállni ezen az alacsony fokon. Így van ez a vallással is.

Ezzel szemben a legtöbb ember 10-12 éves kora után egyáltalán nem foglalkozott hitével. Az ilyen korú gyermeknek viszont természetesen nem lehet felnőtt nyelven, felnőtt problémákról beszélni. Csodálkozhat-e az ilyen később, ha kinőtte a gyermekvallásosságot? És van-e joga hiányos, gyerekes tudása alapján ítéletet alkotni egy olyan rendszerről, amelyhez tartozónak vallják magukat sokan a világ legnagyobb tudósai és gondolkodói közül?

Ha visszatérünk az ószövetségi iratokkal kapcsolatos ellenvetésekre – amelyek egyébként jellemző példái a vallási kérdésekben való járatlanságnak –, akkor először is egy kérdést kellene feltennünk: Mit tesz egy ügyes pedagógus vagy szülő, ha kis gyermekének tanítást akar adni a becsületről, igazságról, őszinteségről vagy engedelmességről? Vajon filozófiai fejtegetésbe kezd? Nem! Elmond neki egy témába vágó elbeszélést, esetleg mesét pl. a „Piroska és farkast”. Célja nem az, hogy mesét mondjon, hanem hogy a mese által tanítsa a gyermeket.

Az Ószövetségi Szentírásban – éppen a közismertek között – van sok olyan elbeszélés, amelyeknek ugyancsak egyetlen célja az, hogy az érzékletes példák, képek által közölje a tanítást (pl. a 6 napos világteremtés; az Ádám-Éva és a Paradicsom elbeszélés, stb.).

Hasonlóan képletes több vallási kifejezés vagy közkeletű fogalom. – Sokan fennakadnak a képeken és azt cáfolgatják (pl. a 6 napos teremtést). Pedig beszédünk és még inkább irodalmunk is tele van a szimbólumokkal, allegóriákkal. Vajon nem volna ostoba ember az, aki fennakadna Arany János sorain — „Elfeküdt már a nap túl a nádas réten – Vérvörös palástját kinnhagyá az égen” – és azt bizonygatná, hogy a napnak nincs palástja?

2. A vallás tudománytalan?

Nagyon sok embert az a jelszó riaszt el a vallástól, hogy a tudomány ellentmond a vallásnak. Vajon igaz-e ez?

A választ kis kerülővel közelíthetjük meg. Kérdezzük meg vajon mi a véleményük e kérdésről a világ legnagyobb tudósainak! — Néhány éve jelent meg Amerikában egy könyv, amelyben 40 vezető természettudós — fizikus, biológus, kémikus, csillagász, stb. — nyilatkozik e témakörben és a tudomány nevében visszautasítja az állítást, mely szerint vallás és tudomány szembenállnának (J.C. Monsma: The Evidence of God in an Expanding Universe, New York, 1958).

Több hasonló szenzációt keltő mű látott napvilágot az utóbbi időben, melyekben ugyancsak a legnevesebb tudósok szólalnak meg, illetve amelyekben az ő nyilatkozataikat vizsgálják a szerzők. (Pl. az athéni csillagász Kotsakis műve: Hé episztémé homiłej, Athén, 1949; vagy H. Muschalek több kiadást megért műve, amelyben 6-7 – a legnagyobbak közé tartozó – természettudós nyilatkozatát gyűjti össze a Szerzö: Gottbekenntnisse moderner Naturforscher, Berlin, 1960).

Eredményüket M. Planck-kal, korunk egyik legnevesebb fizikusával így foglalhatjuk össze: „A vallás és tudomány összeférhetőségének nyilván legközvetlenebb bizonyítéka… az a történelmi tény, hogy éppen minden idők legnagyobb természetkutatóit mély vallásosság hatotta át” (Vorträge und Erinnerungen 332).

Valójában a természettudomány múltjának vagy jelenének legnagyobb alakjai túlnyomó többségükben istenhivők. Ilyenek Kopernikus, Galilei, Volta, Ampère, Newton, Farady, Maxwell, vagy a mi korunkban: M. Planck, A. Einstein, W. Heisenberg, E. Schrödinger, W. Bohr, továbbá pl. a két magyar Nobel-díjas, Kármán Tivadar és Szentgyörgyi Albert. – Ha pedig a legnagyobb tudósok nagy többsége istenhívő, akkor semmiképpen sem lehet tudománytalan az istenhit. Mert a legnagyobb tudósokról talán csak nem akarja valaki azt állítani, hogy tudománytalanok?

A füzet letölthető innen.

Létrehozva 2016. február 20.