Írásom háttere

Pálosok… Az első találkozásom egy pálos szerzetessel életem meghatározó eseményei közé tartozik. Hozzáteszem, akkoriban ebbéli minőségéről fogalmam sem lehetett, hiszen a 70-es/80-as évek fordulóján jártunk, a Magyar Pálos Rend illegalitásban volt – mint ahogy mi is csak rejtőzködve, távolabbi helyeken jártunk templomba, hiszen ez pedagógus szüleim számára súlyos retorziókkal járhatott volna. Úgy 12 éves lehettem. Aczél László atyánál gyónni valami egészen különleges dolog volt a számomra. Abból, amit mondott és abból, ahogyan ezt tette, nagyon erőteljesen átéreztem, hogy Isten nem egy elvont vallási tétel, hanem Ő az Élő Isten, aki számol velem és akar tőlem valamit, aki szól hozzám és választ vár tőlem. Elsőre ez szorongást váltott ki bennem – A SZENT előtti döbbenet és borzongás érzete fogott el, de ennek a megérintettségnek a következményeként Isten eleven valóság lett a számomra, a hit dolgai pedig személyes ügyemmé váltak.

Ezért azt mondhatom, ezek a több mint 30 évvel ezelőtti beszélgetések ma is hatnak bennem. Aczél atyáról csak a rendszerváltás után tudtam meg, hogy Zsongor atya rendi néven, már a 60-as évek óta, a betiltott pálos rend titokban felvett tagjai közé tartozott…

Pálosok… Fehérvári gimnazistaként, a Belvárosban járva sokszor néztem fel Ányos Pál és Virág Benedek emléktáblájára, de nem sokat mondtak ezek a jórészt elfelejtett és olvashatatlannak tartott XVIII. századi pálos költők. Akkoriban, a 80-as évek közepén, a gimnáziumban egyébként is azt hallhattam, hogy a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása milyen haladó, elkerülhetetlen és pozitív lépés volt – ami engem persze már akkor is felháborított. Akkor még nem tudtam, amit azóta családfakutató rokonom kiderített, hogy Ányos Pálnak János nevű bátyja családunk egyik ősapja, így Ányos Pálban tulajdonképpen hét generációval korábbi nagybátyámat is tisztelhetem…

Pálosok… Egyetemista éveim meghatározó emlékei fűződnek a pécsi pálos templomhoz, a város katolikus ifjúsági közösségeinek közös gyülekező helyéhez – a 80-as években persze még pálosok nélkül, de mire az egyetem végére értem megjelentek a fehér barátok. Ott lehettem a kolostor újraszentelésén, így láthattam puritán celláikat, hallhattam az idős és a fiatal szerzetesek, szerzetesjelöltek, lelkes és szimpatikus, karizmatikus tanúságtételeit…

Pálosok… Az utóbbi csaknem 20 évben utam számos alkalommal vitt el Lengyelországban a pálos rend częstochowai főmonostora mellett. Néhány óra a kegykápolnában, némi nézelődés a kolostor megtekinthető részében és múzeumában mindig nagy élményt nyújtott. Rájöttem, hogy ebben az épületkomplexumban megtalálható mindaz, ami hitünk lényegét érinti, ezen felül pedig nyomon követhető a teljes magyar és lengyel történelem és ezek összefonódása, amely számomra is élővé tette a hagyományos, de mára talán némiképpen megkopott lengyel-magyar barátság érzetét.

Amit a kolostorban láttam, és amit ehhez később olvastam, egy hosszú asszociációs láncot indított el bennem, ebből született és szinte abbahagyhatatlanul növekedett ez az írás, amelyet aztán időről-időre újra elővettem, csiszoltam, itt-ott kiegészítettem. Csak a gondolati ívről mondhatom, hogy az én fejemben állt össze. A részleteket tekintve alapvetően az interneten talált szövegekből állítottam össze az itt következőket.

Hatványozottan érvényes ez az illusztrációként felhasznált képekre, amelyek zömét szintén az internetről gyűjtöttem. A pálosok nevével sokszor visszaélő ezoterikus hátterű honlapokat elkerültem, de minden forrásomért nem tudok  kezességet vállalni. Elsősorban a Magyar Pálos Rend hivatalos honlapját, a częstochowai kolostor honlapjának angol nyelvű oldalait, egyéb angol nyelvű lengyel katolikus oldalakat, a Wikipédiát és más lexikonokat, tudományos igényű történelmi és irodalomtörténeti közleményeket, a Magyar Elektronikus Könyvtárból és a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból hozzáférhető forrásértékű könyveket igyekeztem használni. Szóval nincs mivel dicsekednem, ez az írás nem önálló mű, hanem idegen tollakkal teli szöveg, tulajdonképpen kompiláció.

A szó jelentése Pápai Páriz Ferenc latin-magyar szótára (1708) szerint lopogatás, fosztás, latorkodás, azonban a szó igei alakjánál (kompilál) a kevésbé pejoratív értelmű egybe gyűjtöm kifejezés áll. A kompiláció a régi (pl a középkori és a barokk) irodalomban fontos szövegszerkesztési technika, több szövegből létrehozott újabb szöveget kialakító folyamat, illetve az ilyen módon létrejött új szöveg elnevezése. A kompilátor elsősorban nem saját fogalmazású új gondolatokat közöl és szerzősége inkább a szöveg szerkesztésében, a megfogalmazás módjában, az egységes szöveg struktúrájának kialakításában áll. Ez a folyamat a számomra nagyszerű szellemi élmény és csodálatos zarándokút volt, amely segített valamennyit megérteni a pálosok szellemiségéből és a rend történetével kapcsolatos eseményekből.

Az írás letölthető itt.

Sörédi Pál honlapja

Létrehozva 2026. január 28.