A jóga történelmileg a hinduizmushoz kötődő spirituális gyakorlat. A hinduizmus szent iratai harminchárom istenség háromszázharminc millió megnyilvánulási formájáról beszélnek, vagyis istenségekkel népesítik be az univerzumot. A különféle jógapózok e szellemi lények megjelenítésére és imádására szolgálnak. Mivel a hinduizmus felfogása számos ponton ellenkezik a keresztény világszemlélettel, a jógával kapcsolatos alapvető kérdés így hangzik:

Ha a jóga egy másik vallás spirituális hagyományához tartozik, átvehetjük-e úgy, hogy a lelki tartalommal nem foglalkozunk, csupán a fizikai gyakorlatokat tartjuk meg?

A kérdéssel Michael atyát kerestem fel, aki ideje nagy részében szabadító imaszolgálatot végez, és időnként exorcizmusban is részt vállal. Először azt kérdeztem tőle, mond-e valamit a jógáról a Katolikus Egyház.
A Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa által kiadott Jézus Krisztus, az élő víz hordozója című dokumentumot ajánlotta. A 2.1 pontban ez áll: „A New Age-ben összefolyó hagyományok között megtalálhatók az ősi egyiptomi okkult praktikák, a kabbala, a korai keresztény gnoszticizmus, a szufizmus, a druidák tudománya, a kelta kereszténység, a középkori alkímia, a reneszánsz hermetizmus, a zen buddhizmus, a jóga stb.”
Vagyis úgy tűnik, az Egyház a New Age spiritualitásához sorolja a jógát.

Igen, de mi van azzal a jógával, amit nálunk az iskolában tartanak, és teljesen ártalmatlan?

Michael atya visszakérdezett, hogy szerintem megszüntetheti-e az én szándékom egy dolog tényleges tartalmát. Például ha egy ateista elmegy misére, keresztet vet, letérdel – akár gúnyból –, változtat-e ez azon, ami az oltárnál történik? Nem jelenik meg ott egy lelki valóság attól függetlenül, hogy az ateista mit gondol róla?
Jó, elismerem, ebben van valami. A jóga spirituális oldala talán vitatható. Viszont sok barátom jár olyan jógára, amiben egyáltalán nincs spirituális tartalom. Jól leizzadnak, és a világon semmi köze az egésznek a hinduizmushoz sem a résztvevők, sem az oktató részéről. Kizárólag nyújtózkodásról, relaxálásról, stresszoldásról, tudattisztításról szól a dolog. Ez pedig a következő kérdést veti fel:

Mi a helyzet a tisztán fizikai jógázással, ahol mindenkinek tényleg kizárólag a testedzés a célja?

Michael atya határozott maradt: nem változtathatjuk meg valaminek a belső tartalmát pusztán azzal, hogy meg akarjuk változtatni. A testünk lelki valóságokat fejez ki, ez a lényege Szent II. János Pál test teológiájáról szóló üzenetének. Nem lehet valakit szeretetből ököllel orrba vágni, bármilyen őszintén gondoljuk, hogy a mozdulatunk csupa jóságból fakad.
Sejtettem, hogy ezen sokan fennakadnak, ezért pontosítottam a kérdést:

Ha valakiben abszolút nulla szándék van arra, hogy hamis istenséget imádjon vagy bármilyen nem keresztény spiritualitásba gabalyodjék, akkor is lehet rá negatív hatása a jógázásnak?

Az atya egyértelmű igennel felelt. Saját tapasztalatból tudtam, hogy így van, de szerettem volna hallani, hogy másoknak is voltak rossz élményei, amikor jóhiszeműen részt vettek nem spirituális jógázásban. Emlékezetett, hogy véleménye szerint nem spirituális jóga nem létezik. Erre megkérdeztem:

Miért más a jóga, mint bármely kulturális vagy művészi hagyomány, amit az Egyház befogadott és „megkeresztelt”, mint például egyes ünnepi szokásokat vagy zenei formákat?

Azért más, mert a jóga hinduizmus. Nem karácsonyfa. Nem egy szép kulturális hagyomány vagy művészeti forma, ami beépíthető a keresztény istentiszteletbe. A jóga istentisztelet. Más istenségeké. Isten pedig egy van, Ábrahám és Izsák Istene, akinek egyszülött Fia Jézus Krisztus. Aki más istentiszteleti formát gyakorol, megszegi az első parancsolatot.

A cikk elolvasható itt.